A muzsikust, akár a futballmeccsen a játékost, inspirálja a közönség, a drukker; ez utóbbi pedig boldog, hogy részese lehet a produkciónak. Tökéletes kölcsönhatás. Annak ellenére, hogy a nagyérdemű reakciója – már csak az előadás jellegéből adódóan is – meglehetősen visszafogott. Érthető, hiszen az akusztikus koncert célja épp a spiritualitás, az ünnepélyesség, az emelkedettség hatása. Amely az albumon szerencsére tetten érhető.
Nem kis fába vágja a fejszéjét, aki keményrock-szerzeményeket ültet át unplugged vagy akusztikus verzióba. A három rutinos zeneszerző, illetve előadó jó érzékkel nyúlt a Radics-darabokhoz: azon túlmenően, hogy a villanygitárok megszólalása, hangszíne jócskán szelídült, némileg a hangszerelés is megváltozott.
Annyira csupán, amennyire a dal hangulata éppen megengedi, s mindezt körbefonja Török leheletfinom, légies fuvolajátéka. Radics tizenegy fennmaradt szerzeményéből hétnek készült akusztikus átirata, ebből kiemelkedő a lemezindító Lazítás, a Lángszívű lány és persze a Zöld csillag. Az előadók – nagyon helyesen – kötelességüknek érezték a példaképek megjelenését is, így Hendrix Hey Joe-ja mellett (Török Ádám sajátosan humoros magyar szövegével és énekével) a Cream szintén „kötelező” Sunshine of Your Love-ja is terítékre kerül.
Napfényes éjszaka: első olvasatra úgy tűnik, fából vaskarika vagy paradoxon, ráadásul a szem is átsiklik a lemezcímen. Ám aki kicsit is beleássa magát a tragikus sorsú gitáros élettörténetébe – és most vonatkoztassunk el a címadást inspiráló Napfényes napok szerzeménytől –, megfejtheti a képzettársítást: a csillogó tehetség napsugarát, amely képtelen áttörni az éjszaka sötétjén, amely aztán átveszi a hatalmat a fény fölött…
(Radics Akusztik: Napfényes éjszaka. CD, GrundRecords, 2019)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!