A tojás

Mi legyen? Állatvédelem helyett farizeusság, profitszempont, növekvő gazdaság iránti vágy vagy ökológiai lábnyom, Greta Thunberg vagy szélkeréklobbi? Egy kocsit nem lehet ennyifelé húzni.

Hiába biztatom őket, nem törlik ki a feneküket, mondja a tojásárus, közben csippent a szemével. Ezzel védi a koszos tojását. Pedig a dolog nem vicces. Hallottunk már komplett ifjúsági táborok kidőléséről, mert tarolt a rosszul mosott tojás és a szalmonella. Ma is mindenki eldöntheti, mos-e, vagy csak üt. Tiszta tojás nincs, ami a héjon van, bekerül az edénybe is. Talán még azok sem esnek túlzásba, akik darabonként alaposan fertőtlenítenek.

A nagy tojásháborúnak a héj tisztasága csak az egyik, bár hozzánk legközelebb eső állomása. A tojás viszont jó alkalmat ad a lobbiharcra. Amikor kiderült, hogy túl magas a sárgájában a rossz koleszterin, illetve bennünk lesz tőle túl magas, néhány évre összedőlt az emberiség évezredes hite. Aztán egyszer csak azt mondták, hogy ez tévedés. Kiderült, hogy az állítás csak a nyulakra vonatkozik. Sőt a tojás nagyon is egészséges. Most az megy: nem mindegy, milyen lyukból esik ki. És hová pottyan. Szalmára-e, virágoskertbe vagy tojógyár futószalagjára.

A kofa nénik szakértelme atavisztikus hiten alapul. A legtöbbjükről ugyanis rövid beszélgetés során kiderül, hogy fogalmuk sincs az ősi praktikákról, a permetezési szabályokról és a klasszikus háztáji állatnevelésről. Ezért nekünk sem lehet valójában fogalmunk arról, mit veszünk tőlük. De közben arra gondolunk: miért ne lenne a kofa néni tojása egészséges, amikor nincs is rá pénze, hogy egészségtelen dolgokat vegyen a tyúkjának?

Hagyja egész nap kapirgálni, néha ad neki egy marék kukoricát. Semmi táp, semmi adalék, védőoltás, téli melegítés. Vagyis a néni tyúkja a maga bioritmusában él, azért a tojása is maga a bioritmus.

Csakhogy a kofa nénik megbízhatatlan tyúkjai nem alkalmasak az emberiség tojásigényének a kielégítésére, ezért találták ki a tojásgyárakat. Ott a tyúkok nem kapirgálnak, nem mászkálnak ki-be, hanem fegyelmezetten állnak a ketrecben, és egész nap esznek, isznak, tojnak. Ehhez mindenféle gyorsítót kapnak, hogy feleslegesen ne álldogáljanak, meg kapnak néhány védőoltást is, mivel a sokadalomban könnyen terjed a fertőzés. Egy eltüsszenti magát, és máris beteg az egész lakótelep.

Nem rokonszenvezünk a tojásgyárakkal, de az álszent állatvédőkkel sem. Ők találták ki, és tették kötelezővé 2012-től az unióban, hogy a tojásgyárak tulajdonosai nagy csomó pénzből korszerűsítsék a ketreceket. Legyenek tágasabbak, a tyúk többet mozoghasson, legyen bennük fészek, ülőrúd meg kapirgálófa, csőkoptató meg egy kis olvasósarok állólámpával. Mintha ettől a tyúknak jobb lenne. Ettől csak az állatvédők lelkiismerete lett jobb.

A nagyüzemi tojástermelők az EU-direktíva alapján saját és uniós pénzből mindezt végrehajtották. Ez a rendelkezés alkalmas volt arra, hogy legyöngítse a tojásgyárosokat, mivel erőn felüli beruházást igényelt tőlük.

Most pedig, rá néhány évre, valaki azt találta ki, hogy ez sem jó. Legyen inkább a tojás mélyalmos. Termeljünk és vegyünk inkább olyan tojást, amelyet olyan tyúk tojik, amelyik több századmagával egy nagy teremben járkál. Ide-oda pottyant, ami nyilván a járkálás miatt egészségesebb, lásd alternatív szülés. És a vásárló máris nagyobb bizalmat kezdtek el érezni a beltéri szalmán mászkáló tyúk és tojása iránt.

Az inga mindig visszatér. Annak idején, a madárinfluenza-hisztériában a szabad tartású tyúkok húzták a rövidebbet. Elég volt, ha az udvarukba pottyantott egy vándor vadliba, és máris ölték az állományt. A tojásgyárasok, akiket talán nem is alaptalanul gyanúsítottak azzal, hogy saját érdekükben felnagyítják a problémát, a markukat dörzsölték. Nézzétek, mondták, mi vagyunk a biztonság, hozzánk nem pottyant be egyetlen vadlúd sem. Meg az oltóanyaggyárosok is dörzsölték, hogy itt a vég, embert, állatot vakcinázni kell. Mi van, ha a madárból gyógyíthatatlan mutációs emberinfluenza lesz? Aztán egyik sem lett. Néhány tízezer lemészárolt baromfi és egy thaiföldi ember halálozott csak el, de ő együtt aludt a tyúkjával.

Most megy a mélyalmos kontra tojásgyár vita. A mélyalmosról azt mondják, hogy nemcsak emberigényesebb, de sokkal nagyobb az ökológiai lábnyoma is. És ez most trendi szempont lehetne. Csak ahhoz el kellene dönteni, hogy mi is van. Mi legyen? Állatvédelem helyett farizeusság, profitszempont, növekvő gazdaság iránti vágy vagy ökológiai lábnyom, Greta Thunberg vagy szélkeréklobbi? Egy kocsit nem lehet ennyifelé húzni.

És bár felszabadíthatjuk a haszonállatokat is, még választójogot is adhatunk nekik, jó ha tudjuk, hogy a tojóhibrid egyáltalán nem szeretne kapirgálni, sőt zavarja a napfény meg a jó levegő. A szalmonella ellen pedig a tojásgyár nyújtja a legnagyobb biztonságot. Mert a tyúk soha nem fog megtanulni feneket törölni.