Barna péntek
Amikor hat évvel ezelőtt Magyarországra is elért a fekete péntek nevű kereskedelmi akció, a leárazásoktól megrészegülő, boltokban tülekedő tömegek mellett hamarosan a kampányt gyökeresen elutasítók is hallatták a hangjukat. A fogyasztói társadalom bírálata amúgy is hatásos fegyver a globalista társadalom rendjét megváltoztatni akaró antikapitalista és zöld politikai erők kezében. Csakhogy nehéz dolguk van, ha arra akarnak rávenni embereket, hogy ne éljenek a kedvezményekkel, és fogják vissza fogyasztás utáni csillapíthatatlan vágyukat. Érdekes módon a Black Fridayt a történelmi egyházak részéről nálunk csak mérsékelt bírálat érte. Megjelent ugyan egy közösségi médiában terjesztett mém, ám ez voltaképpen nem a felfokozott fogyasztásra reflektált. A képen a Kálvária látható, a felirat pedig ez: „Volt egy fekete péntek, amikor csak egyvalaki fizetett. Ő viszont nem 50 százalékot, hanem az egészet.”
Szintén a közösségi médiát vette alapul a magyar ferencesek Brown Friday nevű kezdeményezése, amely valójában szintén nem a fogyasztás bírálata, hanem inkább a jó cselekedetek ösztönzése. A csatlakozók Szent Erzsébet ünnepétől, november 19-től karácsonyig minden pénteken valamilyen jótettet végeznek, lefényképezik és kiposztolják a #brownfriday szóval. Ez ugyan nem teljesen egyeztethető össze a jézusi tanáccsal – ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb –, viszont lehetőséget nyújt arra, hogy összegyűjtsék az önkéntes csatlakozókat, és ezáltal közösséget is építsenek. Jót tenni bárhogyan lehet, de aki a ferenceseken keresztül szeretne jótékonykodni, részt vehet például az Egytál – melegétel rászorulóknak programon keresztül. A Ferences Alapítvány honlapján bárki vásárolhat ezer forintos virtuális ebédjegyet, amiből a legszegényebbeket támogatják, méghozzá egészen személyes módon: a ferences testvérek a szegénygondozó nővérekkel és segítőikkel közös ünnepi asztalhoz invitálják a társadalom peremére szorult, elesett embereket. Ez a gesztus sokszor talán fontosabb, mint maga az étel, hiszen nem mindig a nincstelenség, hanem a magány a legkínzóbb. (Fáy Zoltán)