Fedőneve Darázsfészek

Miért éppen az új köztemetőt választották a megtorlás áldozatainak újratemetésére? Erre nehéz lenne kielégítő választ adni.

Gyászolók a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában, Nagy Imre 1956-os miniszterelnök és mártírtársai ünnepélyes búcsúztatásán 1989. június 16-án Fotó: Soós Lajos Forrás: MTI/Soós Lajos

De miért éppen az új köztemetőt választották a megtorlás áldozatainak újratemetésére? Erre nehéz lenne kielégítő választ adni. Talán azért, mert Losonczy Gézát már a halála napján, 1957. december 21-én éjszaka itt hantolták el, majd Szilágyi Józsefet is, akit 1958. április 24-én végeztek ki. A hatalom birtokosai ösztönösen is érezhették: a megtorlások legfontosabb áldozatainak holtukban is együtt kell maradniuk.

A Rákoskeresztúri temetőt 1886-ban 429 holdnyi területen nyitották meg. A városi tanács a Kerepesi temető megtelése miatt kényszerült a Pestszentlőrinc és Rákoskeresztúr határán fekvő hatalmas temetkezési hely kijelölésére, amelyet azóta mintegy másfélszeresére növeltek. Volt idő, amikor egész Európa második legnagyobb temetője volt. Eredetileg felekezetsemlegesen működött, csupán katonai, olasz és török, vagyis mohamedán parcella volt benne 1945-ig. Mellette létesült a Chevra Kadisa vezetésével az izraelita temető.

Gyászolók a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában, Nagy Imre 1956-os miniszterelnök és mártírtársai ünnepélyes búcsúztatásán 1989. június 16-án
Fotó: MTI/Soós Lajos

A főbejárattól legtávolabb eső két parcella, a 298-as és a 301-es volt a börtöntemető, ahol a diktatúra számos halálraítéltje nyugszik mind a mai napig. Ennek oka valószínűleg egészen gyakorlatias: a szomszédos Kisfogházban hajtották végre a legtöbb kivégzést, és a holttesteket a hátsó ajtón keresztül szállították a temetőbe, általában éjszaka, a feltűnés elkerülésével, hogy minél gyorsabban eltemethessék a meggyilkoltakat.

A Kisfogház vagy Budapesti Királyi Országos Gyűjtőfogház alapító okirata tíz évvel későbbi az új köztemetőénél. Wagner Gyula építész tervei alapján épült, és egy időben – az új köztemetőhöz hasonlóan – szokatlan méreteivel a legnagyobb büntetés-végrehajtási intézmények közé tartozott Európában. De nemcsak a legnagyobb, a legmodernebb is volt; 1906-ban ott állították fel a zavart viselkedésű foglyok számára az első Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet, majd 1913-ban a fiatalkorúak részlegét. Eredetileg a különféle bíróságokon meghozott ítéleteket hajtották végre, s a bűncselekmény súlyosságának megfelelően kerültek az elítéltek fegyenc-, rab- vagy fogolyintézetbe.

A Gyűjtőfogház történetében már a háború után megkezdődött a változás, amelyet a büntetőjog átalakítása alapozott meg; 1950 és 1954 között őrizték a legtöbb elítéltet, jelentős részben politikai foglyokat. A halálraítéltek és a siralomház egyazon épületszárny szemközti zárkáiban kaptak helyet. 1956-tól 1963-ig összesen mintegy 26 ezer ember raboskodott az épületkomplexumban.

A Gyűjtőfogház melletti temető 298-as parcelláját már 1944-ben megnyitották, ám akkor még csak a fizetni nem tudó nincstelenek elhunyt hozzátartozóit temették oda díjmentesen. Ez a gyakorlat 1952-ig tartott, amikor már javában folyt a politikai elítéltek temetése is. Így a 298-as parcellában a rendszer által üldözött hazafiak mellett köztörvényesek, kivégzett háborús bűnösök, belső tisztogatásnak áldozatul esett kommunisták is nyugszanak a szegény sorban meghaltak mellett. Továbbá olyan bebörtönzöttek, akiket bírói ítélet nélkül kínoztak halálra.