Látványkonyha

Balogh Kálmán nemcsak kiváló és sokoldalú művésze a cimbalomnak, de mindent tud a hangszerről, annak történetéről és a cigányzenéről. Sokirányú zenei érdeklődése hívta életre a nevével fémjelzett, hattagú Gipsy Cimbalom Bandet. Cimbalogh Triójának nem csupán az elnevezése, a zenéje is játékos. Lukács Miklóssal – akivel a Cimbalomduó formációban lép fel – a világ legjobbjai között tartják számon. Balogh Kálmán tizenkét éve tanít népi cimbalmot. Aki tőle szeretne tanulni, a Zeneakadémián keresse!

Fotó: Bach Máté

Fotó: Bach Máté

– Mindig jól ment a szekér?

– Nem, volt néhány zökkenő. Előfordult, hogy nem tudtam magamat eltartani, főiskola után többször apám segített ki. A Zsarátnokkal is zenéltem – kitűnő csapat volt –, de hol jól ment, hol nem. Emiatt arra gondoltam, elmegyek vendéglátózni. Letettem a kategóriavizsgát, és vártam a hosszabb távú külföldi szerződést, amivel majd sok pénzt keresek. De nem jött, úgyhogy 1990-ben úgy döntöttem, biztosítási ügynök leszek. Már a tanfolyamot is elvégeztem, de az égiek nem engedték, hogy ne zenészként folytassam. A Magneten nevű nemzetközi cigány show-ba hívtak, ahol rengeteg együttes lépett fel nagy sikerrel. Szólistaként játszottam, és a rendező, aki nem utazott velünk, megbízott, hogy zenei igazgatóként felügyeljem a fellépéseket. Közben megalapítottam a saját zenekaromat, a Balogh Kálmán és Barátait, abból alakult később a Gipsy Cimbalom Band.

– Játéka Francis Ford Coppola Youth Without Youth című filmjében is hallható. Hogyan került kapcsolatba a rendezővel?

– Telefonon hívtak, hogy ráérnék-e a héten Bukarestbe utazni, ahol Coppola új filmjéhez veszik fel a zenét. Mondtam, ráérek, de Romániában sok jó cimbalmos van, miért nem onnan hívnak.

– Majdnem lebeszélte őket magáról?

– Igen. Azt mondták, hogy finomabb cimbalmozást szeretnének, mint ahogy a románok játszanak, akik ugyan virtuózan muzsikálnak, de keményen, és Coppola líraibb hangzást szeretne. A zeneszerző, Osvaldo Golijov ismerte néhány felvételemet, és mindenképp magyar stílusban játszó cimbalmost szeretett volna. Két nap múlva már Bukarestben voltam. Nagy élmény volt. Kivetítőn néztük a filmet, és közben felvettük a szimfonikus részeket, a cimbalomszólókat és egy kis csapattal az improvizációkat. Néha Coppola is odajött hozzám, kért valamit. A zeneszerzővel még egy ideig együtt turnéztunk. A kilencvenes évek elején Frank Zappával is találkoztam, aki száztagú nemzetközi zenekart akart létrehozni. A Columbus jazzhajón játszottam neki egy trióval. Utána azt mondta, hogy vár a zenekarába. Sajnos a terve nem valósult meg, mert nem sokkal később elhunyt.

– Az érdi koncertre nagyon szép cimbalmot hozott. Hány hangszere van?

– Nekem nincs családom, ezért megtehetem, hogy vásároljak hangszereket. Van két nagy régi fekete Bohák cimbalmom, és egy kicsi, amelyet a nagybátyámtól, Elemértől kaptam. Kitűnő hangú hangszer, majdnem százéves. Van egy használható és egy javításra szoruló Schunda, azonkívül két közepes és egy kis cimbalom – Nagy Ákos ferencvárosi hangszerkészítő mester munkái – és egy tíz- és egy tizenkét kilós hangszerem. Ja, és egy indiai cimbalmom is van! A kínait elajándékoztam.

– Bohák és Schunda nevét említette. Ők kicsodák?

– Schunda Vencel József 1874-ben az eredetileg kis cimbalmot megnagyobbította, négy lábra állította, pedállal és hangfogóval látta el, és kibővítette a hangterjedelmét. Bohák Lajos később tovább tökéletesítette a cimbalmot, szerkezetileg átépítette, és a hangszínét is megváltoztatta. Az ő idejükben nagyon népszerű volt a cigányzene, a verbunkosmuzsika, a tősgyökeres magyar népies zene. Sok híres cigány cimbalomművész játszott zenekarban és szólistaként. Magyar zongorának hívták a cimbalmot. Polgári rangot jelentett játszani rajta, az úri szalonokban sok hölgy cimbalmos is volt. A gyertyatartós kottaállvány előtt szépen díszített, bőven faragott hangszeren játszották az akkor divatos magyar nótákat, filmzenéket. A Nemzeti Zenedében 1890 óta működik cimbalom tanszék, melynek Allaga Géza volt az első tanszékvezetője. Később a háborúk, a szegénység és a társadalmi változások miatt a hangszer veszített a népszerűségéből, az 1950-es, 60-as években már csak cigányzenészek űzték ezt a foglalkozást. Ma viszont sok nő játszik a professzionista klasszikus cimbalmosok között. Augusztus végén rendezték meg a Budapest Music Centerben az első Nemzetközi Cimbalomversenyt, melynek megálmodója Lukács Miklós.

A klasszikus-kortárs kategóriában Gódor Erzsébet második helyezést ért el, akivel tavaly együtt léptünk fel a Bartók-esten.

– Negyvennyolc éve áll színpadon. Muzsikája több mint száz lemezen hallható. Többek között megkapta Az év zenésze elismerést, a Magyar Örökség Díjat, augusztusban pedig a Martin György-díjat vehette át. Mi az, amit a közönség értékel? Ha nagyon gyorsan, virtuózan játszanak?

– Azt is, de például amikor Lukács Miklóssal a második lemezünk bemutatóját tartottuk a Pesti Vigadóban, az egyik legnagyobb tapsot a Szomorú vasárnap című lassú, borongós dal után kaptuk. Utána sokáig csönd volt, láttam, hogy néhányan sírtak. Aztán kitört a taps. Ha valaki nagy tűzijátékot rendez, gyorsan kalapál egy helyben, az egy idő után unalmassá válik. A virtuóz játék nagyon tetszik az embereknek, de csak akkor, ha megtöltjük tartalommal, ha az érzelmekre is hatunk.

– A koncertjein rendszeresen barangol a műfajok között. Van olyan zenei stílus, melyet cimbalmon nem lehet játszani?

– Szerintem nincs. A cimbalom a gitár és a vibrafon keveréke. Én rockzenekarral is játszottam. Az akusztikus cimbalom nem tudja felvenni a versenyt az elektromos hangszerekkel, mert nehéz beerősíteni. Ha lesz elektromos cimbalom, akkor hihetetlen karrier nyílik majd meg a hangszer előtt.

A cimbalom mindenre alkalmas, igazi látványkonyha.