A Mű szerző nélkül az egyén útkeresésén keresztül vizsgálja a diktatúrák természetrajzát. Erősen mozgatja az érzelmeket még akkor is, ha néha giccshatáron táncol, és képi világa már-már túlontúl tökéletes Hollywood-konform, és sokkal kevésbé adja vissza a komor realitást.
Az a Sebastian Koch játssza a náci sterilizálási programot vezető orvost, aki A mások életében még a rendszer által üldözött író volt, a csendes, befelé forduló főszereplő festőt alakító Tom Schilling szintén nagyszerű, ahogy Saskia Rosendahl a skizofrén nagynéni és Paula Beer is a későbbi barátnő szerepében. A játékidő jócskán túlszalad a három órán, ám mégsem válik vontatottá vagy unalmassá, hiszen története szerteágazó, grandiózus történelmi tabló, amelyet a művészi útkeresés személyessége itat át. Magával ragad és behúz ebbe a sorsszerű véletlenek által szőtt hálóba, csak győzzük kibogozni a szálakat. A felelősségre vonás már a nézőre van bízva, ezáltal kissé befejezetlennek hat a történet.
(Mű szerző nélkül. Német–olasz történelmi dráma, 189 perc. Rendező: Florian Henckel von Donnersmarck)
