Az egykor szegény Norvégia mára a világ egyik legdinamikusabban fejlődő országa lett. Ez többek között az egyik Északi-tenger alatti olajmezőnek köszönhető, ahol még legalább 13 ezer milliárd forintnyi kiaknázatlan készlet lapul. Erre a „pénzgyárra” a kutatók kilenc éve bukkantak egy korábbi miniszterelnökről, Johan Sverdrupról elnevezett, a partoktól százötven kilométerre fekvő területen.
Egy ekkora mező kitermeléséhez természetesen gigantikus cégeknek (Equinor, Total, BP, BP, Petoro és még sokan mások) kellett összefogniuk. A fővállalkozó, az Equinor – amelynek főtulajdonosa maga a norvég állam – mostani bejelentése szerint az eddigi közös munka nagyon sikeres volt, hiszen már 29 ezer milliárd forintnyi olajat értékesítettek, köszönhetően 12 ezer ember 70 millió munkaórájának. Ezért most kormányzati cél, hogy a kitermelést ennél is jobban felgyorsítsák. Ezt pár hete be is jelentették a Bloomberg tudósítása szerint, hogy a felfuttatható maximális napi mennyiség a jelenlegi 200-300 ezer hordóról előbb 400 ezer, végül 600 ezer darab lehet.
A számok döbbenetesek: az ország gazdaságát a jövőben közel hárommilliárd hordónyi újabb fekete arany repítheti soha nem látott magasságba, hála annak, hogy az olajmező a mostani árfolyamon számolva 12 milliárd forintot termel. Naponta! Ez pedig minden befektetett költséget elbír.

Fotó: Reuters
Nem kevés ráfordításról van szó: a tengeri fúrótornyokon fizetik legjobban a fizikai munkásokat, szellemi dolgozókat, hiszen a megterhelés óriási. Az offshore-technology.com kimutatása szerint a különböző fúrótornyi feladatoknál forintra átszámolva húsz-huszonöt milliós éves bérnél nincs kisebb fizetés. Ám bőven vannak ennek duplájáért, sőt triplájáért dolgozók is, így a nettó havi átutalás akár hétmillió forintnak megfelelő összeg is lehet.
Sok munkakör van egy tornyon: geofizikusok, szerelők, felügyelők, fúrási szakemberek, rengeteg mérnök, de idekapcsolódnak a tankerhajók kapitányai, a transzportokat végző helikopterek vezetői, szakácsok, kisegítők. Rengetegen dolgoznak egy-egy ilyen monstrumon vagy annak a környezetében. A „torony nyelve” természetesen az angol, hiszen sokszor harminc-negyven nációból érkezik a mintegy ezerfős személyzet. Az alkalmazottak általában párban vagy hármasával dolgoznak egy-egy feladaton, és bár nagyon szűk a hely, mindenkinek viszonylag kényelmes kabinja, fekvőhelye van.