Tengeri pénzgyár

Az egykor szegény Norvégia mára a világ egyik legdinamikusabban fejlődő országa lett. Ez többek között az egyik Északi-tenger alatti olajmezőnek köszönhető.

Az egykor szegény Norvégia mára a világ egyik legdinamikusabban fejlődő országa lett. Ez többek között az egyik Északi-tenger alatti olajmezőnek köszönhető, ahol még legalább 13 ezer milliárd forintnyi kiaknázatlan készlet lapul. Erre a „pénzgyárra” a kutatók kilenc éve bukkantak egy korábbi miniszterelnökről, Johan Sverdrupról elnevezett, a partoktól százötven kilométerre fekvő területen.

Egy ekkora mező kitermeléséhez természetesen gigantikus cégeknek (Equinor, Total, BP, BP, Petoro és még sokan mások) kellett összefogniuk. A fővállalkozó, az Equinor – amelynek főtulajdonosa maga a norvég állam – mostani bejelentése szerint az eddigi közös munka nagyon sikeres volt, hiszen már 29 ezer milliárd forintnyi olajat értékesítettek, köszönhetően 12 ezer ember 70 millió munkaórájának. Ezért most kormányzati cél, hogy a kitermelést ennél is jobban felgyorsítsák. Ezt pár hete be is jelentették a Bloomberg tudósítása szerint, hogy a felfuttatható maximális napi mennyiség a jelenlegi 200-300 ezer hordóról előbb 400 ezer, végül 600 ezer darab lehet.

A számok döbbenetesek: az ország gazdaságát a jövőben közel hárommilliárd hordónyi újabb fekete arany repítheti soha nem látott magasságba, hála annak, hogy az olajmező a mostani árfolyamon számolva 12 milliárd forintot termel. Naponta! Ez pedig minden befektetett költséget elbír.

Egy hónap munka, egy hónap szabadság
Fotó: Reuters

Nem kevés ráfordításról van szó: a tengeri fúrótornyokon fizetik legjobban a fizikai munkásokat, szellemi dolgozókat, hiszen a megterhelés óriási. Az offshore-technology.com kimutatása szerint a különböző fúrótornyi feladatoknál forintra átszámolva húsz-huszonöt milliós éves bérnél nincs kisebb fizetés. Ám bőven vannak ennek duplájáért, sőt triplájáért dolgozók is, így a nettó havi átutalás akár hétmillió forintnak megfelelő összeg is lehet.

Sok munkakör van egy tornyon: geofizikusok, szerelők, felügyelők, fúrási szakemberek, rengeteg mérnök, de idekapcsolódnak a tankerhajók kapitányai, a transzportokat végző helikopterek vezetői, szakácsok, kisegítők. Rengetegen dolgoznak egy-egy ilyen monstrumon vagy annak a környezetében. A „torony nyelve” természetesen az angol, hiszen sokszor harminc-negyven nációból érkezik a mintegy ezerfős személyzet. Az alkalmazottak általában párban vagy hármasával dolgoznak egy-egy feladaton, és bár nagyon szűk a hely, mindenkinek viszonylag kényelmes kabinja, fekvőhelye van.

Nemcsak a fizikai, hanem a pszichikai nyomás is óriása: egy szaúdi vagy katari olajmezőn, a sivatag közepén, 50-70 kilométerre a legközelebbi lakott településtől nagyjából ugyanannyi „kimeneteli”, szórakozási, kikapcsolódási lehetőség van, mint egy ilyen fúrótornyon. Ezért a munkarend úgy alakul, hogy aki egy hónapig szolgálatot teljesít, az utána egy hónapig pihenhet, feltöltődhet.

Természetesen magyar csoportok is részt vesznek norvégiai olajkutatásokban, hiszen az ország kulcsfontosságú a Mol csoport számára a szénhidrogénkészletek részleges pótlása szempontjából. Az oslói központú Mol Norge vállalat jelenleg a norvég kontinentális talapzaton, három központi területen, az Északi-tenger északi részén, a Dél-Viking Grabenben és a Közép-Graben déli részén működik.