Ezerkilencszáznyolcvankilenc december 17-e az a nap, amikor a hadsereg szitává lőtte a népet Temesváron. Amikor a helyőrség épülete elé értem, a sorfalból valaki tüzet nyitott. Amikor véget ért a lövöldözés, láttam, hogy anyám arccal lefele fekszik a földön, éppen a helyőrség kapujában. Fejbe és mellkason lőtték. Apám szintén a földön feküdt, összegörnyedve, haslövést kapott. Én talpon maradtam, és kiabálni kezdtem. Néhány pillanat múlva a helyszínre érkezett egy bőrkabátos férfi és két katona. A katonai vendéglő egyik helyiségébe vittek bennünket. Ott egy kövér, száz kiló körüli férfi gyalázott minket. Azt üvöltözte, hogy ne bőgjek, mert engem is megöl – idézte fel Ioana Bărbat, aki az 1989. december 17-i sortűzben nemcsak a szüleit, de a barátai közül is többeket elveszített.
Huizinga, a játékos ember
A nyolcvan esztendeje elhunyt Johan Huizinga a családfáját a XVI. századig visszavezetni képes németalföldi família sarjaként született.