Élőlánc

A temesvári református templom falán lévő két emléktábla közli a város történetének egyik legfontosabb momentumát: „1989. december 15-én innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom.”

A temesvári Batthyány utca a romániai forradalom napjaiban Forrás: Fortepan

Ezerkilencszáznyolcvankilenc december 17-e az a nap, amikor a hadsereg szitává lőtte a népet Temesváron. Amikor a helyőrség épülete elé értem, a sorfalból valaki tüzet nyitott. Amikor véget ért a lövöldözés, láttam, hogy anyám arccal lefele fekszik a földön, éppen a helyőrség kapujában. Fejbe és mellkason lőtték. Apám szintén a földön feküdt, összegörnyedve, haslövést kapott. Én talpon maradtam, és kiabálni kezdtem. Néhány pillanat múlva a helyszínre érkezett egy bőrkabátos férfi és két katona. A katonai vendéglő egyik helyiségébe vittek bennünket. Ott egy kövér, száz kiló körüli férfi gyalázott minket. Azt üvöltözte, hogy ne bőgjek, mert engem is megöl – idézte fel Ioana Bărbat, aki az 1989. december 17-i sortűzben nemcsak a szüleit, de a barátai közül is többeket elveszített.

A temesvári református templom falán lévő két emléktábla négy nyelven közli a nagyvilággal a város történetének egyik legfontosabb momentumát: „1989. december 15-én innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom.” A temesvári református parókia elől induló romániai népfelkelés, majd forradalom napjaiban 1142-en veszítették életüket, túlnyomó többségük a diktátor házaspár szökése, illetve 1989. december 25-i kivégzése után.

A forradalom megcsúfolását bizonyítja: csak harminc évvel a román forradalom kitörése után kezdődött el a jelenleg 89 éves Ion Iliescu – 1990–1996 és 2000–2004 között Románia elnöke –, valamint két feltételezett bűntársa ellen emberiesség elleni bűncselekmények vádjával a Legfelsőbb Bíróságon az a per, amelytől túlzott illúzió igazságos ítéletet várni. A 12 kötetre, 3280 lapra terjedő vádirat szerint 1989. december 22-e és 30-a között 12 600 000 töltényt lőttek ki Romániában. Iliescut 862 személy halálát és 2150 ember sebesülését okozó katonai diverzió megszervezésével vádolják.

Nicolae Ceauşescu diktátor Bukarestből való 1989. december 22-i elmenekülése után a Ion Iliescu fémjelezte Nemzeti Megmentési Front Tanácsa ragadta magához a politikai és katonai vezetést. A hatalom legitimálása érdekében Iliescuék rémhírek terjesztésével provokáltak ki véres fegyveres összetűzéseket. 1989. december végén „terroristáktól” rettegett Románia 22 milliós lakossága.

Románia mindig csak nemzetközi nyomásra szánja el magát radikálisnak látszó lépésre. Az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Romániát, mert nem szolgáltatott igazságot az 1989-es forradalom sebesültjeinek és a halálos áldozatok hozzátartozóinak. Az 1989-es forradalom és a temesvári népfelkelés megcsúfolását minden visszaemlékezésnél, tanulmánynál, könyvtárnyi dokumentumnál szemléletesebben bizonyítja az alábbi eset. A temesvári Bărbat házaspár agyonlövéséért Vasile Joiţoiu százados ellen vizsgálat folyt, pert is indítottak ellene. A Temesvári Katonai Törvényszék 1991-ben 18 év börtönbüntetésre ítélte, de a Bukaresti Katonai Törvényszék felmentette. Annak ellenére, hogy a sortűzben részt vett katonák azt vallották: Vasile Joiţoiu elvette az egyik katona fegyverét, és azzal lőtt.

„Húsz évvel később a Román Televízióban láttam a román hadsereg egyik volt dolgozójának nyilatkozatát, aki azt mondta, hogy Joiţoiu fogadást kötött, miszerint mindhármunkat megöl!” – emlékezett Ioana Bărbat.

Harminc éve olvasom az 1989. december 22-e után megjelent irdatlan mennyiségű román nyelvű sajtótudósítást, tanulmányt, könyvet a forradalom eseményeiről. Az akkori történések aktív résztvevőjeként szem- és fültanúja voltam a románság köréből feltörő önfeledt és jogos örömujjongásnak: „A puliszka mégis robbant! Még hogy a románok képtelenek igazi forradalmat kirobbantani! Most az egész világ fejet hajt előttünk!” Mindezt 1989. december 22-én délután a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet előtt kiáltotta Radu Ceontea festőművész, a rövidesen megalakuló szélsőségesen magyarellenes Vatra Româneasca – azaz „Román Tűzhely” – egyik fő megalapítója.

A temesvári Batthyány utca a romániai forradalom napjaiban
Fotó: Fortepan

Akkor még egyetlen román sem kérdőjelezte meg, hogy a temesvári népfelkelés szikrája Tőkés László volt! A tenyerükön hordozták a református lelkészt, a kíséretében lévő kiskatonák a testükkel védték, óvták minden lépését. A Román Televízió lelkes tudósításokat közölt azokról a helyszínekről, ahol Tőkés megjelent, az utcán, a templomban, a hívei és csodálói között. A mind­össze néhány napig tartó diadalmenet óta, azaz harminc éve érik Tőkés Lászlót alpári támadások. holott ő nemcsak a saját, hanem a családja, a kiskorú gyerekei és hívei életét is kockáztatta.

A mai olvasó talán el sem tudja képzelni: 1989. december 15-től a romániai magyarság lélegzet-visszafojtva várta és hallgatta a temesvári népfelkeléssel kapcsolatos, csak a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja által közvetített, a hatalom által folyamatosan zavart híradásokat. A korabeli romániai írott és elektronikus sajtó egyetlen mondattal, utalással sem számolt be arról, hogy a kommunista diktatúra végnapjainak történetét Temesváron kezdték írni.

A visszaemlékezésekben, a nyomtatásban is megjelent több könyvtárnyi méltatásban alig esik szó arról, hogy a temesvári Mária téren – ahol Dózsa Györgyöt 1514-ben, ha nem is izzó vastrónon, de megégették – kezdődött az 1989-es temesvári népfelkelés december 15-én, Bolyai János születésnapján. A Tőkés Lászlót, a belvárosi református templomot és a parókiát testükkel védők 1989. december 15-én és 16-án elsősorban magyar református hívők voltak. Hozzájuk csatlakozott a diktatúra megdöntését legfontosabb célként megfogalmazó temesvári románság.

Azt meg egyenesen tanítani kellene, ahogyan a román tengerben, a Securitate állandó zaklatásaitól szenvedve a párezres temesvári református gyülekezet megvédte önmagát és a rendszert ostorozó lelkészét. Papp László, a Nicolae Ceauşescu diktatúráját kiszolgáló nagyváradi református püspök felfüggesztette lelkészi állásából Tőkés Lászlót, a bírósági végzés értelmében 1989. december 16-án el kellett volna hagynia a temesvári református parókiát. Tőkés László azonban ezt megtagadta.

A lelkipásztor a Magyar Televízió 1989. december 11-én sugárzott Panoráma című műsorában beszámolt az őt és a családját sújtó román hatósági intézkedésekről, keményen bírálta a román kommunista diktatúrát, és kérte a nemzetközi közvélemény támogatását. Felismerve, hogy a nemzetközi publicitás védelmet is jelent. A kommunista diktatúra – akárcsak a Márton Áron gyulafehérvári püspök, a XX. század legnagyobb magyarja elleni több évtizedes hadjáratában – óvakodott attól, hogy belső ellenzékének vezéregyéniségeit mártírrá szenteljék!

Amikor a Securitate pribékjei 1989. december 16-án kivonultak a temesvári református lelkészi lakhoz, hogy Tőkést Szilágymenyőbe deportálják, egyházának hívei és a nagyszámú román anyanyelvű szimpatizáns élőlánccal vették körbe a lelkészi hivatalt, majd kivonultak Temesvár szívébe, az Opera térre. A tiltakozás ekkor már tömegméreteket öltött, a kitelepítés elleni tiltakozás átalakult a Nicolae Ceauşescu elleni népfelkeléssé. A magyar „szikra” borította lángba az egész országot. Ez az, amit képtelen elfogadni, megemészteni a román kollektív emlékezet! A temesvári és központi pártvezetés elrendelte, hogy a katonák lőjenek a tömegbe. Következett az 1989. december 17-i temesvári tömegmészárlás.

Folytatjuk