A globális felmelegedés háromféleképpen hathat a pszichénkre: direkt, indirekt és pszichoszociális módon. Az első esetbe tartoznak a természeti katasztrófák okozta pszichés problémák, mint depresszió vagy egy szörnyű esemény által kiváltott szorongásos zavar, a poszttraumás stressz. A felmelegedés okozta gyakori hőhullámok miatt még a gyilkosságok száma is megnövekszik! A globális ökológiai krízisre egyre többen reagálnak szorongásos tünetekkel: ilyenkor a fokozott stressz, álmatlanság és pánikrohamok sem ritkák.
Az „ökoszorongásnak” is nevezett jelenség már olyan sok embert érint, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság a jövőben akár pszichiátriai betegséggé is nyilváníthatja. A csökkenő erőforrások ráadásul teret adhatnak majd a nemzetek közötti ellentéteknek is: a Föld egyes részein ellehetetlenül az emberi élet élelem vagy víz hiányában, ezért kezdetét veszi az ökomigráció. A felmelegedés pszichológiai hatásait vizsgáló kutatások többsége a legnagyobb veszélyt éppen ezért az emberi agresszió növekedésében látja.
De vajon tényleg lehet siratni egy tájat?
Dúll Andrea környezetpszichológus szerint a gyász tárgyak kapcsán is megjelenhet. Ha eltörik a kedvenc ceruzánk, vagy elköltözünk, ezáltal eltűnik a személyes terünk, de tájak megváltozása kapcsán is érezhetünk hasonlót. Ha átépítik a teret, ahol a nagymamánk szokott üldögélni, az veszteséget, gyászt okoz bennünk. Tág környezetünk, az életünk szempontjából létfontosságú Föld átalakulása óriási veszteségélmény. Az ökoszorongás kifejezés már a kilencvenes évek óta létezik, csak nem volt ennyire elterjedt fogalom. A tudomány régen tisztában van azzal, hogy jóformán mindentől lehet nem racionális mértékű, azaz logikusan gyakran nem igazolható, az életet gátló szorongást érezni. Valaki a fűtől, valaki a pókoktól vagy akár az őszibaracktól fél. Az ökológiai katasztrófa és klímaváltozás okozta szorongást ilyen felfokozott intenzitással egy-két éve tapasztalja a környezetpszichológus.
– Hozzáállás kérdése, hogy a változást érezzük-e, vagy sem. Egyes őszi napokon 25 fok van, a következőn mínusz kettő, a szélsőséges időjárás pedig nem pszichológiai állítás, hanem természettudósok szerint már a változás jele. Számos dolgot nem érzékelünk, de tudatában vagyunk ezeknek, ilyen például bizonyos állatfajok kihalása. Nyilván akkor lehet gyászolni, ha már megtörtént a veszteség, de már előtte is érezhetjük a veszteségtől való szorongást – fejti ki a szakember, aki szerint a tapasztalatok azt mutatják, Magyarországon nem csak a „ráérőket” érinti az ökoszorongás, ráadásul a jelenség széles mezőt átfog életkort és iskolázottsági szintet tekintve. A középiskolák iskolapszichológusai is gyakran jelzik, hogy a serdülő korosztály ezzel a panasszal fordul hozzájuk.