Lelki lábbelik

Az Andrássy út 41. szám alatt kis tábla hirdeti, hogy: „A Kaláka együttest ebben a házban alapította meg Gryllus Dániel és Mikó István 1969-ben. A.D. 2011.” Azóta a zenekar tízezer koncertet adott, harminc saját lemezt jelentetett meg. Vannak dalok, melyeket már ötven éve repertoáron tartanak. A név utal az együttlétre, hogy kalákában, közösen, szeretetből építenek valamit – mondja az együttes alapító tagja, Gryllus Dániel.

„Én is elértem az öregkor határát” – mondja Gryllus Dániel Fotó: Mirkó István

Folklorisztikus zamat

– Egyetért Kodály Zoltánnal, aki azt mondta, hogy a zenei nevelésnek köszönhetően az ember később sokkal jobban megállja a helyét?

– A Kaláka tagjai ugyanabba az általános iskolába jártak, onnan ismerjük egymást, ott tanultuk a zenei anyanyelvet. Ezt a koncepciót már az ókorban is ismerték. Tudták, ha a diákok énekelnek, muzsikálnak, akkor a többi tantárgy is jobban megy. Az iskolánkban mindennap volt ének-

óra, hangszeres képzés, kórus. Nem a zenészképzés volt a lényeg, hanem az, hogy zeneértő, zeneszerető gyerekeket neveljenek, akik felnőttként talán majd másként élik a mindennapjaikat, mert gazdagabb a lelkük. Később persze még sok mindent meg kellett tanulnunk, hangszeren játszani, a zeneszerzés csínját-bínját. Sokat dolgoztunk feleségemmel, Kőváry Katalinnal a zenekar színpadi megjelenésén, a versek hiteles előadásán. Az se véletlen, hogy a Kaláka nevet vettük föl, mely eredetileg házépítést, közös munkát jelent. Mikó István kínálta föl nekünk, s nem emlékszem, hogy lett volna ellenjavaslat. A névnek van egy kis folklorisztikus zamata is, utal az együttlétre, hogy kalákában, közösen, szeretetből építenek valamit.

– Soha nem akart tanítani?

– Nincs jó pedagógiai érzékem, ellentétben Samu fiammal és Vilmos öcsémmel. Én alkalmatlan vagyok rá. A tanításhoz más képességek kellenek. A Kaláka zenei koncepcióját se tudnám továbbadni, mert ahhoz az az út szükséges, amelyen mi végigmentünk.

– A Gryllusok felvidékiek, cipszerek. Kik voltak az őseik, mivel foglalkoztak?

– A cipszerek elmagyarosodott németek. Mikor felfedezték a nemesfémbányákat, Türingiából, Szászországból érkeztek bányászok, és a Felvidéken telepedtek le. Köztük lehettek a mi őseink is. A XVI. században szokás volt, hogy görögös, latinos hangzású neveket vettek föl. A miénk latinul tücsköt jelent. A Gryllus névnek már az 1700-as évekből van írásos nyoma. Érdekes, hogy pont tücsök a nevünk, nem?

– A Kaláka irodájában beszélgetünk. Itt, ebben a házban él az egész család?

– Inkább úgy mondanám, hogy ezen a telken, melyre két ház épült. A fönti házban mi lakunk, az édesanyánk és a lányom családja. Ebben a lenti házban pedig Vilmos öcsémék, s amikor ez épült, akkor itt alakítottuk ki az irodát.

– Mikor gyűlnek össze mindannyian? Az ünnepeket együtt töltik?

– A karácsonyt mindenképpen, és igyekszünk az adventi vasárnapokat is. Én az elsőről hiányoztam, mert Kőszegen jártam, és onnan Szlovéniába utaztam, de aki tud, az mindig jelen van. Szenteste mindannyian összegyűlünk, és fél kilenc tájban elkezdünk énekelni hagyományos karácsonyi dalokat, mint mindenki más, aztán megszólal a csengő, és köszöntjük egymást.

Fotó: Mirkó István

Versek tolmácsolása

– Szoktak itthon muzsikálni?

– Samu fiam – aki zenét tanít Bécsben – a szimfonikusokat dirigálta a születésnapi koncerten, Dorka lányom pedig a Budapest Bárral énekelt. Itthon nem tartunk házi muzsikálást. Amikor együtt vagyunk, inkább beszélgetünk.

– Az elmúlt ötven évben a Kaláka 300 költő 1300 megzenésített versét adta elő. Külföldön hogyan fogadják, hogy magyarul énekelnek?

– A zenénk talán kicsit tolmácsolja a verset. Mi nem énekelünk angolul. Ha egy-egy dalt más nyelven adunk elő, az mindig gesztus, azt mindenhol szívesen fogadják. Nagyon szeretjük, ha olyan ember mutat be minket a színpadon, aki ismeri a közönséget, a nyelvüket, a kultúrájukat. Elmondja, hogy kik vagyunk mi, magyarok, a történelmünkről, a versről és a költőről mesél, akit megénekelünk. Húsz évvel ezelőtt Lackfi János költő barátunkkal Párizsban jártunk, és megkértem, hogy azokat a dalokat, melyek francia versekre születtek, például Villon balladáit, mondja el franciául. Néha a közönséget is megtanítjuk néhány magyar szóra. Nemes Nagy Ágnes Nyári rajz című verséből az „Ez itt a ház, ez itt a tó” kezdetű sort mindig boldogan éneklik velünk.

– Ha verset olvas, rögtön hallja hozzá a zenét?

– Ma már csendben olvasunk, de 100-150 évvel ezelőtt az emberek nem olvastak magukban verset. Én se hangosan mondom őket, és nem minden versre gondolok úgy, hogy abból dal születhet. Ha viszont dalszerzés miatt keresek megfelelő poémát, olyankor jó, ha a közelemben van egy darab papír, hogy le tudjam írni, amit hallok. A bibliai dalainkon Sumonyi Zoltánnal úgy dolgozunk együtt, hogy ő megírja a verset, én pedig utána hozzá a dalt. Persze van másfajta alkotómódszer is. Balassi annak idején dallamra írta a verseit. Lackfi János is szeret zenére szöveget írni. Már hagyomány, hogy a decemberi Marczibányi téri koncertre írunk egy dalt. Nyáron, Kapolcson a Versimpro elnevezésű idősávban Lackfi meghív egy költőt és egy muzsikus vendéget. Olyankor a közönség által bedobott szavakra vagy a zenészek által felkínált muzsikára születnek a dalok. Ezeket a Hej, Kapolcsról fúj a szél című lemezre gyűjtöttük össze, melyen még Lackfi János is énekel. Egyébként az ötvenedik születésnapunkra megjelent Békabúcsúztató című albumon négy egyperces Örkény-novellát is eléneklünk. Miért ne lehetne azokat is előadni?

„Égből építs nekünk házat!”

– Huszonnyolc évvel ezelőtt óriási sikerrel mutatta be a Pál apostol – Dalok Pál levelei szerint című dalciklust. Honnan jött az ötlet, hogy megzenésítse a Szentírás szövegeit?

– Fiatalkorom óta bibliaolvasó ember vagyok. Nagyapám lelkész volt, énekeltem templomi kórusban, a Biblia világa mindig is közel állt hozzám. A 80-as évek vége felé úgy éreztem, hogy jó lenne Pál gondolatait elénekelni. Ma is időszerűek a levelei, melyeket Sumonyi Zoltán foglalt versbe. Remek poémákat írt. Sokan meghívták az előadást, kezdetben Halmos Bélával jártuk az országot, halála után Szirtes Edina Mókus vette át a brácsás szerepét. Ferenczi Györggyel és a Rackajammel heten játsszuk, utoljára Kapolcson, a Művészetek Völgyében adtuk elő. Számomra nagyon fontos előadás, de nem csak ez. Mióta megtaláltuk a formát, hogy az igéket hogyan közvetítsük a közönségnek, megszületett A hegyi beszéd – dalok Máté evangéliuma alapján című lemezünk, a Tíz példázat, melyen Jézus példabeszédeit foglaltuk dalba és a Tizenöt zsoltár című album. Utóbbit januárban Sebestyén Mártával a MOM-ban adjuk elő. A Gryllus Kiadót is a Pál apostol daloknak köszönhetjük. Azért alapítottam kiadót, hogy a Kaláka és a magam albumait megjelentessem. Időközben sok zenésztársunk is csatlakozott hozzánk. A Pál apostol volt a 001-es számú kiadványunk, azóta több mint 200 lemezt jelentettünk meg. Ezek közül Sebő Ferenccel tízet, Ferenczi Györggyel tizenötöt. Idén többek között Kovács Kriszta Zenemozi, Mikó István A vidám borisszák című lemezét, a Belvárosi Betyárok karácsonyi albumát, illetve a De jó elhagyni magamat – A magyar underground zenekarok Kaláka-feldolgozásait adtuk ki. Megható, hogy fiatal zenészek ezzel az anyaggal készültek a születésnapunkra.

– Decemberben hány fellépésük lesz?

– Majdnem negyven. Csak a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című koncertünkből több mint harminc. Nagy öröm számunkra, hogy ilyenkor sokfelé hívnak. Azt szoktuk mondani, hogy ez idénymunka, hiszen betlehemezni csak ilyenkor lehet. A MOM-ban már hagyomány, hogy advent negyedik vasárnapján két előadást tartunk, eddig mindig telt ház előtt. A karácsonyi dalokat visszük iskolákba, templomokba, fellépünk könyvtárakban, kultúrotthonokban, sátorban és szabad téren.

– Melyik az a verssor, mely különösen közel áll a szívéhez?

– Több is van… melyiket mondjam? … Az új lemezünkön hallható Szabó T. Anna Az ég zsoltára című nagyon szép verse, melyet az Ars Sacra Fesztivál felkérésére írt. Az utolsó sora nagy kedvencem: „Égből építs nekünk házat!”