Ki tudja már hányadszor az életemben, megint elcsábított egy könyv. Pedig semmi szükségem nem volt rá, és az ára is elég borsosnak tűnt. Impozáns volt a külleme, robusztus a megjelenése, azon a határon, amely még kézben tartható. Egy régen elfelejtett sorozat egyik darabja, a társát évek óta elégedetten szemlélem a polcomon. Letehetetlenül érdekes – mintha csápok nyúlnának ki belőle a legkülönbözőbb tájak felé: a hajdani mindennapi élet viszonyaihoz, a politika belvilágának irányába, a legmagasabb irodalom felé és a legalja kocsmákba, az utcaképekhez, a kávéházak, az albérletek, a nyomdák és a redakciók falai közé, az egyik pillanatképet a derű színezi át, a másikon átszivárog némi tagadhatatlan és vállalt és polgárpukkasztónak szánt frivolitás, cserélődik a talmiság és a pátosz, a linkség és a kisszerű hősiesség…
Noha nem annak készült, hanem valami megbocsátható önreprezentációnak, mára egyértelmű, hogy ez a kötet történelmi pillanatkép a fiatal nagyváros egyik jellegzetes szereplőjéről. Aki egy évszázad után napjainkra már – persze túlzó sarkítással fogalmazva – ama nagy panoptikum egyik figurájának látszik, aki mellett – tisztesség ne essék szólván – ott a verklis, a dárdás bakter, a rikkancs, a sorsjegyárus, a köszörűs, meg a kor többi jelképes alakja, ikonja-idolja, a lámpagyújtogató, a drótostót, a jeges, a „pincnök”, a cipőtisztító, a milimári, az olajkáros, a virágárus lány, meg a „tonavószt” kiáltozó puttonyos-szamaras ember. A hírlapíró ő. Századforduló, Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia. Ez az alak már nem a XIX. század közepének naivan sürgő-forgó, pirosló fülű újdondásza, akinek csizmatalpa alatt a fővárosban is több még a por meg a sár, mint a flaszter vagy az ápolt gyep, és még nem a XX. század végének intézményes rendbe szorított, a gazdasági hatalmaknak, a napi politikának és az új technikáknak kiszolgáltatott újságírója, hanem valahol a kettő között. Egy olyan újszerű tevékenység művelője, amely egyszerre szakma és életforma, sőt létmód. A félezer oldalas könyv meg: A magyar bohémvilág – A budapesti újságírók Almanachja 1908-ra (Az Országos Széchényi Könyvtár és az Argumentum Kiadó hasonmás kiadványa).