Szentek, harcosok

Molnár Imre – mint elkötelezett kutatója a felvidéki magyarság mártírjának, Esterházy Jánosnak – legújabb könyvé-ben olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek ritkán jelennek meg történelmi művekben. A műfaját tekintve egyfajta társadalomfilozófiai eszmefuttatás ez a könyv, amelynek tárgya a magyarság küldetése, de ezt az áldozatból fakadó szentséghez kapcsolja. Ugyanis egyetlen ország uralkodó családja sem adott annyi szentet a keresztény egyháznak, mint amennyit az Árpád-ház, mi több, az innét származó szentek más országok fényét és dicsőségét is emelték.

Molnár már az első fejezetben arra a következtetésre jut, hogy a történelemtudományban elfogadott tények mögött másfajta történelem is meghúzódik. Ez a szakralitás és a transzcendencia megjelenése az események menetében. Felveti a kérdést: mit keresünk mi, magyarok itt, a világnak ezen a táján? Ha elfogadjuk az isteni gondviselés általános érvényű törvényét, akkor megtaláljuk a választ is: Isten rendeléseként telepedtünk le a Kárpát-medencében. Uralkodóink pedig az Ő akaratát követve építették fel országunkat. Hitvilágunk közel állt a kereszténységhez, ezért nem volt nehéz felvennie az új hitet. Sőt bizonyos hitbéli igazságokat jobban át tudtunk élni. A Boldogasszony-tisztelet évszakonkénti változata csak nálunk található meg. A Magyarok Nagyasszonya megnevezés kifejezi azt, amit évszázadok óta érzünk iránta. Csak a magyarok királya volt „apostoli”, tehát szakrális uralkodó. Korunkban, amikor a népek hátat fordítanak Istennek, megfontolandó a könyv gondolata: szentjeink élete hidat képezett az ég és a föld között, a pusztulás szakadékai felett átívelve és népünket segítve.

A kötet fő gondolata a küldetéstudat. Bár a nemzettudat lényegi összetevőjéről van szó, a szociológiai irodalom sem kezeli ezt kellő komolysággal. Pedig ha a nemzet nem tudatosítja a küldetését, akkor céltalanul bolyong a népek kavalkádjában. Ez az egyik meghatározója a nemzet cselekvésének, kreativitásának. A nemzet bizonyos szerepeket lát maga előtt, amelyekről meg van győződve, hogy az emberiség egészét tudják gazdagítani. A szerző felsorakoztatja nagyjainkat, akiknek tevékenysége meghatározó elemévé vált a magyarság küldetésének. Szent István a kereszténység terjesztője, Szent László a világosság harcosa, IV. Béla a magyarhon újraépítője, Nagy Lajos az európai kereszténység oltalmazója, Hunyadi János a nádorfehérvári diadal megtestesítője – folytatva a sort a vértanú Apor Vilmosig, Mindszenty Józsefig és Esterházy Jánosig. Küldetésükhöz vezető döntéseiket nem is lehet emberi logikával értelmezni. És itt újra utalunk a szakralitás logikájára, amelyet ha elfogadunk, magunk is kiválasztottá leszünk.

A magyar–lengyel szakrális kapcsolatokkal foglalkozó fejezetben Molnár Imre rámutat a hasonlóságra országaink történelmi szerepében. Egy időben váltunk kereszténnyé, az államalapítás is egy időben történt. A Szent Szűz rendkívüli tiszteletnek örvend mindkét országban. Szent István élete végén felajánlja országát Szűz Máriának, János Kázmér király a svéd túlerő feletti győzelem után neki ajánlja országát. Szent Asztrik valószínűleg lengyel származású, a Felföldön működő Szent Szórád ugyancsak lengyel volt. Szent Adalbert élete fő művét e két országban alkotta. Szent László édesanyja lengyel, IV. Béla három leánya, Kinga, Jolán és Konstancia Lengyelhonban találtak férjet maguknak. Voltak közös királyaink is, Nagy Lajos, I. Ulászló, és az egyik legnagyobb lengyel király Báthory István volt. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a két ország közötti kapcsolatok kutatását a szakralitás irányába is folytatni kell.

A könyv negyedik fejezete Esterházy János hitvallásáról szól. Amit a szerző itt megfogalmaz, azt korunk felvidéki politikai elitjének jobban szívén kellene viselnie. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy a kudarcainknak oka az elmúlt évek során az volt, hogy Esterházy János szellemi hagyatékával nem azonosultunk kellőképpen. Hiszen ő családi életében, politikai tevékenységében, szenvedései során mindig hű maradt a keresztény értékekhez. És míg manapság a politikai elit a keresztény értékeket hangoztatja, programjai szemérmesen hallgatnak olyan fogalmakról, mint Isten, Jézus, Boldogasszony, Szent Korona, áldozatvállalás és felelősség. Pedig nélkülük nem tudjuk, mi a nemzet küldetése, és ez a mai világban úttévesztéshez vezet.

(Molnár Imre: Áldozatból fakadó szentség és küldetés – Magyar hivatás a Kárpát-medencében. Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2019, 190 oldal. Ára: 2090 forint)