Tűztér

Az erdőtüzek okozta eddigi többletkibocsátás mintegy 400 megatonna, ami megfelel Ausztrália, illetve az Egyesült Királyság évi összes szén-dioxid-kibocsátásának, illetve meghaladja a világ összes kibocsátásának egy százalékát. Az erdőtűz esélyét tükröző erdőtűz-veszélyességi index értékei – amelyeket a hőmérséklet, a csapadék, a légnedvesség és a szélsebesség megfigyelt értékeiből származtatnak a szakemberek – az utóbbi évtizedekben mindenütt emelkedtek.

Tűzoltók locsolják a lángoló növényzetet a Sydney-től nyugatra fekvő térségben. Megelőzhető lett volna a katasztrófa? Fotó: Dean Lewins Forrás: MTI/AAP–Dean Lewins

Az utóbbi hetekben az is figyel a távoli földrészre, akit eddig különösebben nem érdekelt, hogy mi történik a világ túlsó felén. A tűzvészben sokan életüket vesztették, több ezer épület vált a lángok martalékává, megindító képek a híradókban, a világhálón, halljuk, látjuk a mindenüket elvesztő emberek kétségbeesett beszámolóit, az elpusztult koalák, a kerítésen fennakadt, megégett kenguru látványa világszerte megdöbbenést keltett. A kormány kétmilliárd ausztrál dollárt szán a helyreállításra – jelentette be Scott Morrison kormányfő, de mivel a tüzeket valószínűleg hónapokig nem sikerül eloltani, ha kell, további összegeket különítenek el. A szakemberek szerint a katasztrófa visszavetheti a turizmust, a gazdasági növekedés lassulásával is szembe kell néznie az ausztrál lakosságnak, miközben az építőipar bőséges megrendelésre számíthat az elpusztított térségben.

– Ausztrália a Föld legszárazabb kontinense, területének nagy része a Baktérítő mentén a passzátszélrendszer leszálló övezetébe tartozik. Az amúgy is száraz éghajlatot tetézi, hogy a Tasman-tenger felől érkező páradús délkeleti passzát a Nagy-Vízválasztó-hegységen átbukva mint száraz főn szél érkezik meg a kontinens belsejébe. Ráadásul a belső területeken nincsenek magas hegyek, amelyek a légtömegeket felszállásra kényszerítenék, és a partvidéknek sincsenek mélyen benyúló öblei, elősegítve a páradús légtömegek bejutását. Ausztrália lakott területeinek egyharmadára a trópusi, kétharmadára a mérsékelt éghajlat a jellemző. A kontinens nagyobb része azonban sivatag, s e terület sajátságos éghajlati szélsőségei mellett jórészt lakatlan – ad rövid áttekintést a térségről Mika János éghajlatkutató. A partközeli területeken az óceánok, tengerek kiegyenlítő hatása mérsékli a téli és nyári, illetve a nappali és éjszakai hőmérsékleti szélsőségeket. Sydney-ben például a januári – tehát nyári – középhőmérséklet 25 Celsius-fok, míg júliusban átlagosan 12 Celsius-fok körüli. Ugyanakkor a kontinens belső területein szélsőséges hőmérsékleti értékek jellemzők, amelyeket befolyásol a tengerszint feletti magasság is.

A tüzek kialakulása általában természetes okokra – villámlás, a kiszáradt növényzet lángra lobbanása – vezethető vissza. Az éghajlatkutató szerint a levegő hőmérséklete az ausztrál kontinensen is emelkedett – 1910 óta nagyjából egy Celsius-fokkal –, nem gyorsabban, mint a globális átlag. A talaj tavaszi víztartalékát biztosító április–októberi csapadékösszeg két évtized alatt 11 százalékkal csökkent. Az erdőtűz esélyét tükröző erdőtűz-veszélyességi index értékei (amelyeket a hőmérséklet, a csapadék, a légnedvesség és a szélsebesség megfigyelt értékeiből származtatnak a szakemberek) az utóbbi évtizedekben mindenütt emelkedtek. Ráadásul tavaly ősz óta sokkal kevesebb eső hullott, és nagyon magas volt a hőmérséklet. Voltak napok és megfigyelőállomások, amikor és ahol a levegő hőmérséklete a talajtól két méter magasságban csak egy-két tized fokkal maradt el az 50 Celsius-foktól. Bár közvetlen oksági kapcsolat nincs a klímaváltozás és a mostani extrém erdőtüzek között, a globális felmelegedéssel az erdőtüzek egyre gyakoribbá és erősebbé válhatnak, hiszen emelkedik a hőmérséklet, és csökken a csapadék.

Élénk vita folyik arról, hogy az aljnövényzet és az avar (szakemberek felügyeletével végzett) úgynevezett ellenőrzött égetésével megelőzhették volna-e a mostani tűzvészt. A helyi Nemzeti Párt parlamenti képviselője, Barnaby Joyce a környezetvédelmi aktivistákat vádolta a kontrollált tüzek elmaradásáért – szerinte a zöldek a növényzet és a vadon élő állatok védelmében ellenzik a módszert. A BBC szerint az ausztrál zöldek – akik nem képviseltetik magukat a kormányban sem tartományi, sem állami szinten – ugyanakkor világossá tették, hogy támogatják a módszert, ha azt szakértői útmutatás alapján végzik. Stefan Doerr, a Swansea Egyetem professzora azonban úgy véli, hogy a gyakorlat manapság kevésbé hatékony, mint régen, mert az ottani tüzek sajátos jellemzője, hogy a lángok a fák felső részén, koronáján terjednek, tehát a növényzet talajszintű eltávolítása nem sokat ér.

Tűzoltók locsolják a lángoló növényzetet a Sydney-től nyugatra fekvő térségben. Megelőzhető lett volna a katasztrófa?
Fotó: MTI/AAP–Dean Lewins

A bozóttüzek füstje Új-Zéland északi szigetét is beborította. Auckland fölött narancssárga lett az égbolt az Ausztrália felől szakadatlanul áradó füst miatt. Az év első napjaiban Új-Zéland déli szigetén is ugyanez történt. A nagy mennyiségű aeroszol részecske a szigeten található havas hegycsúcsokat és gleccsereket is befedte. A sárgává változó hófelszín ugyanis így több hőt nyel el, emiatt pedig felgyorsul a hó és a jég olvadása.

A bozóttüzekkel részben függ össze, hogy a múlt héten Dél-Ausztráliában nagyjából tízezer teve kilövése kezdődött el. Profi vadászok helikopterekről ritkították az állatokat. Ausztráliában több mint egymillió teve él vadon, első példányaikat 1840 körül hozták a kontinensre Indiából és Afganisztánból. Tevekaravánok szállították az építőanyagot és a munkaerőt Közép- és Nyugat-Ausztráliába. A XX. század elején azonban a motorizáció feleslegessé tette az állatokat, így szabadon engedték őket. Az elvadult tevepopuláció létszáma egymillióra nőtt 2008-ra, a szövetségi kormány ezért évekkel ezelőtt gyérítési programot indított. 2013-ra 300 ezer teve maradt, de számuk azóta megtöbbszöröződött. Az idei újabb ritkítást nemcsak az őshonos élőhelyek védelme indokolta, hanem az is, hogy az aszály sújtotta régióban a megannyi teve rengeteg vizet fogyaszt el.

Az Ausztrál Orvosszövetség (AMA) elnöke, Tony Bartone halálos egészségügyi kockázatnak nevezte a tűzvész nyomán előállt helyzetet. A tüzek okozta füstködben olyan sokmilliós nagyvárosok lakói is szenvednek, mint Sydney, Canberra és Melbourne. Canberra levegőminősége a közelmúltban meghaladta az egészségügyi határérték 22-szeresét, Sydney néhány külvárosában a határérték tízszeresét mérték. Az AMA alelnöke, Chris Zappala tüdőgyógyász szerint minél tovább vannak kitéve a levegőszennyezésnek az emberek, annál valószínűbb, hogy légzési problémáik lesznek. Míg a legtöbb egészséges ember rövid ideig képes kezelni a levegőszennyezést, a füstrészecskék az asztmásoknál súlyos légzési nehézséggel járhatnak, és akár szívrohamot vagy sztrókot válthatnak ki. A legnagyobb veszélynek a 14 év alatti gyermekek, az idősek, a várandós nők, valamint a szív- és tüdőbetegek vannak kitéve. Az abc.net.au portálnak nyilatkozó Matthew Peters professzor arra számít, hogy az asztmás és tüdőgyulladásos esetek száma növekedhet. A nőgyógyászok pedig arra figyelmeztetnek, hogy a terhesség alatti levegőszennyezés növeli a koraszülések számát, vérnyomás-emelkedést okozhat, miközben a terhességi cukorbetegség kialakulásának esélye is növekszik.

– A közelmúltban tíz nap alatt 4000 kilométert autóztunk Queenslandben, Ausztrália második legnagyobb államában északról délre és vissza, tengerparton, vízválasztó hegységben.

A hazai sajtóban jelzett negyven fok sehol sem volt. Itt a trópusokon, a nyár közepén 27–31 Celsius-fok a hőmérséklet. Az út során nem láttunk lényegesen több kiégett erdőt, mint korábban. Aktív tűz talán, ha kettő lehetett, bár csak nagyon messze, egy vékony füstkígyót véltünk felfedezni. Tudom, hogy Új-Dél-Walesben és Victoriában elég kemény a helyzet, de azért ne essünk túlzásokba – üzeni Vajta Gábor Ausztráliában élő embriológusprofesszor, aki tudja, hogy iszonyatos a természet vesztesége, viszont az emberáldozat a katasztrófa méretét tekintve viszonylag csekély. Tíz éve sokkal kisebb erdőtűz négyszer ennyi embert ölt meg. Mindebben óriási szerepet játszik a profi, jól szervezett és áldozatos mentés és menekítés és az, hogy a lakosság fegyelmezetten és precízen követi az utasításokat. – Az itteniek másképp élik meg a természeti katasztrófákat, mint Európában. Nem pánikolnak, nem panaszkodnak. Nem átkozzák a sorsot, hanem teszik a dolgukat, és gyorsan túljutnak a bajokon, amelyből persze bőven kijut ennek a kontinensnek – teszi hozzá a kutató.

A bolygó tűzvészeinek sorában valóban a kevés áldozatot követelő események között van a mostani katasztrófa. Az 1906. április 18-i földrengést napokig tartó tűzvész követte, amelyben porrá égett San Francisco nagy része. Mintegy 30 ezer épület semmisült meg, a 400 millió dolláros anyagi kárhoz képest az áldozatok száma – szerencsére – alacsony volt, a halottak és eltűntek számát 700 és 3000 között becsülték. A tűzvészek történelmében hazai esemény is helyet kapott. Szatmárököritón 1910. március 27-én kigyulladt egy csűr, és a magasba csapó lángok 312 ember halálát okozták. Az akkor pusztító tüzet azóta is a világ legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő tűzvészei között tartják számon. Tavaly augusztusban az egész világot bejárta a hír, hogy óriási erdőtüzek pusztítanak az Amazonas-medencében, főként Brazíliában. Idővel sikerült visszaszorítani a lángokat, ráadásul az esős évszak is megérkezett, ez azonban nem jelenti azt, hogy az esőerdő biztonságban van. Amazóniában a mezőgazdasági területek kialakításához gyakran szándékosan gyújtanak tüzeket, a régióban pedig egyre több fát vágnak ki, ami sebezhetőbbé teszi az esőerdőt. A műholdas felvételek alapján egyre gyorsabb ütemben zajlik a fakivágás a régióban, ha ez így folytatódik, a 2019 augusztusában tapasztalt tűzvészek még gyakoribbak lesznek.

A Moody’s Analytics szerint az Ausztrália keleti tengerpartját pusztító bozóttüzek gazdasági kára valószínűleg meghaladja a 2009-es fekete szombat pusztítását, amely 4,4 milliárd amerikai dollárnak megfelelő kárral járt. A cég közgazdásza, Katrina Ell jelentős gazdasági visszaesést jósol, mert szerinte a tűzvész a farmereknek és a turizmusból élőknek is hatalmas kiesést okoz. Pontos adatokat nem mondhat, mert a katasztrófa hónapokon át kitarthat. Összehasonlításként a 2009-es fekete szombatot szokták emlegetni. Akkor, február 9-én Ausztráliában 450 ezer hektárnyi terület égett le, most tízmillió hektárról szólnak a hírek.

A NASA műholdfelvétele az erdőtüzek füstjéről a Csendes-óceán felett
Fotó: MTI/EPA

A Melbourne-től északra viszonylag sűrűn lakott vidéki területeken tomboló 2009-es tüzek 173 embert öltek meg, és szinte teljesen elpusztították Marysville városát. A közeli Kilmore East lakosai hat évvel ezelőtt azzal kerültek a hírekbe, hogy rekordösszegű, 494 millió ausztrál dollár kártérítést ítélt meg egy bíróság a károsultaknak. A katasztrófában a település 119 lakója vesztette életét, ezer ember megsérült, több mint 1700 lakóház elpusztult. A kártérítés zömét az áramszolgáltató fizette, mivel a katasztrófát egy elöregedett elektromos kábel okozta: a több mint negyvenéves vezeték vetett szikrákat, és gyújtotta fel a száraz növényzetet.

Jogos az aggodalom, vajon gyorsítja-e a globális klímaváltozást az égés miatti szén-dioxid-többlet. Mika János adatai szerint az erdőtüzek okozta eddigi többletkibocsátás mintegy 400 megatonna, amely megfelel Ausztrália, illetve az Egyesült Királyság évi összes szén-dioxid-kibocsátásának, illetve meghaladja a világ összes kibocsátásának egy százalékát. Vagyis a melegedés ugyanennyivel lesz gyorsabb. Ha az a kérdés, hogy esetleg magának a több száz fokkal melegebb felszínnek a közvetlen hőhatása okoz-e változást az éghajlatban, az éghajlatkutató nem talált rá értékelhető számítást.

A szeptember óta elpusztult erdők összes területe immár meghaladja a 100 ezer négyzetkilométert, ez a Föld területének csak két ezreléke, és az egyidejűleg égő erdőterület ennek is csak a töredéke. Az egyetlen egyértelmű hatás a füstfáklya terjedése, amely például Canberrát egy adott napon a Föld legszennyezettebb városává tette, s a műholdak tanúsága szerint a szén-monoxidot, nitrogén-oxidokat tartalmazó csóva egyes napokon Dél-Amerika országait is elérte.

Az elkövetkező hetekben eldől, hogy sikerül-e megfékezni a tűz tombolását, a következő évek pedig arra adnak választ, hozzá kell-e szokni a kiterjedt pusztításhoz, vagy valamiképpen sikerül gátat vetni az égető problémának.

Kinek a felelőssége?

Scott Morrison ausztrál miniszterelnök arra buzdítja a turistákat, hogy ne riassza el őket a hetek óta tartó bozóttűz annak ellenére, hogy a lángok a kontinens nagy részén tombolnak, a keletkezett füst pedig egészen Dél-Amerikáig elhatol. Ausztrália a politikus szerint nyitott, és továbbra is látogatásra érdemes, „üzemkész” – és persze „nagyon fontos, hogy ezekben az időkben felpezsdüljön a helyi gazdaság”. Mindeközben a hatóságok attól félnek, hogy a régóta tartó magas hőmérséklet miatt kiszáradt növényzetben a villámcsapások újabb tüzeket okozhatnak. A legnagyobb kár az élővilágban keletkezett: akár egymilliárd állat is elpusztulhatott; csak Új-Dél-Walesben, ahol a legnagyobb tűz pusztított, 800 millió. Ebbe ráadásul csak azok az emlősök, madarak és hüllők vannak beleszámolva, amelyeket közvetlenül a tűz ölt meg, vagy közvetetten az élőhelyük elvesztése miatt pusztultak el, a többiekről akkor még nem is beszéltünk.

Az internetet ellepik a „Pray for Australia” (Imádkozz Ausztráliáért!) felhívások, az adománygyűjtések és leginkább a cuki kengurubébiket, vombatokat és koalákat mentő hősies közemberek és tűzoltók sztorijai. Egy nő kiugrott az autójából, majd egy szál pólóban rohant be az égő erdőbe, és hozott ki karjaiban egy koalát. Több mint kétezer kilogramm répát és krumplit szórtak ki repülőkből Új-Dél-Wales felett a „vallabi-hadművelet” elnevezésű akció során, hogy az állatoknak legyen mit enniük a kopár földeken. A szénné égett bozótos mellett egy férfi kengurubébit itat, természetesen PET-palackból. A filmvilág képviselői a nagy presztízsű Arany Glóbusz-díjátadón egy emberként figyelmeztetnek a klímaváltozás csúf hatásaira, és biztosítják arról az ausztrál embereket, hogy velük vannak – közben patakokban folyik a Dom Pérignon, készenlétben áll a magánrepülő. Minden egyes alkalommal elismerő taps és hümmögő vállveregetés fogadja azt, aki egyáltalán beszél a helyzetről, hiszen a világ másik fele még csak el sem ismeri, hogy drasztikus változás küszöbén állunk.

A valóság azonban az, hogy bárki, aki merő jó szándékból ilyen képeket oszt meg, nem tesz többet, mint hamis híreket terjeszt. Ugyan ki szerint helyénvaló azt várni, hogy az emberiség hősiesen megmentse a vadvilágot? Fordítva ülünk a lovon: amikor az ember által előidézett tűzvészben (mert gyújtogatásokról is szólnak a hírek) elevenen elég egymilliárd állat, akkor vajmi keveset segít az ima, a megmaradt emberségről tanúskodó történetekkel pedig csak saját lelkünket simogatjuk. Próbálunk hinni önnön jóságunkban. Az ember sajnos nem megmentő ebben a történetben, hiszen mi idéztük elő a jelenlegi helyzetet azzal, hogy felborítottuk az ökoszisztéma egyensúlyát. A legtöbbször megosztott képen egy szögesdrótra szenesedett kenguru látható. Az állat nem tudott elmenekülni – miattunk, emberek miatt. Ez a fotó az ausztrál tűzvész hasonló szimbólumává vált, mint amilyen a menekültválságé volt a vízbe fulladt szíriai kisfiú. Ártatlan kis életek elmúlása az embertelenségben, az oda nem figyelésben.

Ausztráliában egész fajok halhatnak ki, hiszen az erdőtüzek kiterjedése már most jóval nagyobb, mint az amazóniai, afrikai vagy a szibériai pusztításé volt. Együttvéve. Az emberiség felelőssége pedig nem ér ott véget, hogy gazdasági érdekeink mentén kerítések közé szorítjuk az élővilágot, hiszen statisztikák szerint még azoknak a tüzeknek a zömét is közvetve emberi felelőtlenség okozza, amelyeket véletlen öngyulladásként tartanak számon. Tüzet kaphat a sok eldobott műanyag és papír, az üvegpalack, amely visszaveri a fényt. Az ember viszont úgy tűnik, nem tanul semmiből: Scott Morrison kormányfő szerint például kifejezetten fontos volt megtartani a szilveszteri tűzijátékokat, hogy ezzel is demonstrálják: nem változtatnak semmit az életformájukon. Miért is kéne? Morrison a tűzvész közepén Hawaiira utazott nyaralni, és elsősorban a turizmuskiesés gazdasági hatásai miatt aggódik. Úgy tűnik, hogy már akkor sem kapcsolunk, amikor a saját házunk ég. A természet viszont nélkülünk is újrateremti majd magát, efelől ne legyenek kétségeink! Mindössze három héttel azután, hogy Új-Dél-Wales kétharmada leégett, a halottnak tetsző fák törzsén új hajtások jelentek meg.

(Terján Nóra)