Vénusz, Plútó, hova tovább?

Későn ébredünk, mert elfelejtettük a csuklónkba épített ébresztőórát beállítani. Gyors kávét kérünk a házi robottól, virtuálisan megöleljük a több száz kilométerre lakó családunkat, majd minden kényelmet kiszolgáló autóval rohanunk a munkába, amelyet az emberszabású majom sofőrünk vezet. Stresszes napnak ígérkezik, még szerencse, hogy a Holdon töltött vakációnk néhány nap múlva kezdődik.

Az emberiséget évszázadokig nem érdekelte a jövő, a XX. század elején azonban divatba jött a sci-fi, a mozi fellendülésével pedig a filmkészítők egyre inkább valóságosnak tűnő jövőképekkel kezdtek játszani. Az 1960-as években az űrkorszak soha nem látott technikai fejlődést vetített előre, a hidegháború kiéleződése pedig szükségessé tette, hogy a két világhatalom a különféle alternatív jövőképekre is fel tudjon készülni. Szárnyalt a jövőkutatás. Az új évezred azonban olyan mértékű technikai fejlődést hozott, hogy azt a klasszikus modellek már nem tudják követni, ezért például Noah Raford amerikai futurológus szerint „nincs térképünk a jövőhöz”. Ennek fényében nem csoda, hogy a XX. század második felében született elképzelések között találni igen pontatlan előrejelzést is.

Még 2005–2006-ban is úgy vélték a tudósok, hogy 2020-ra a fizikai munkát szinte kizárólag robotok fogják végzeni. Ma ehhez képest a közbeszéd arról szól, hogy az emberek többsége fél, vajon a robotok elveszik-e munkájukat, amire a robot Sophia csak annyit válaszol, hogy „igen, ez jó lesz”. A brit jövőkutató, Ian Pearson úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia fejlődése 35-40 százalékkal lassabb, mint ahogy azt korábban gondolták. Az évszázad elején a becslések egyöntetűen állították, hogy idén már szuperképességekkel rendelkező robotok vesznek körbe minket, akik egyébként okosabbak is az emberiségnél.

Ha korábbra megyünk vissza, még vadabb elképzelésekkel találkozni. 1913-ban egy The New York Times-cikk például „fenyegető veszélyként” utalt a vegetarianizmusra. Ma vegetáriánusnak vagy vegánnak lenni szinte kötelező bizonyos körökben, a klímaváltozás tudatában pedig egyre többen értenek egyet azzal, hogy kevesebb húsra lenne szükség. Az 1960-as, 70-es években elfogadottá vált, hogy a holdra szállás után az emberiség meghódítja a Naprendszert. Stanley Kubrick klasszikusában, a 2001: Űrodüsszeiában természetes, hogy a Pan Am űrbeli célpontokra repül. Ehhez képest az űrturizmus a XXI. század első évtizedében volt igazán jelentős téma, heten fizettek milliókat az élményért, ám a repüléseket 2009-ben leállították. Jelenleg 2025-ről szólnak a hírek, hogy akkor nyílik meg az első űrhotel.

Amerika egyik legnagyobb tanácsadó szervezete 1964-ben 82 jövőkutató elemzését összefoglalva kiadta 2020-ig szóló előrejelzését. Eszerint 1980-ban a robotok a Jetson család mintájára házi szolgaként funkcionálnak. Ugyanebben az évben az emberiség eléri a Marsot, majd még az évtizedben a Vénuszt, sőt a Plútót is. 1995-től az élet 150 évig hosszabbítható meg mesterségesen. Az ezredfordulóra napi szintű beszélgetéseket lehet E. T.-vel folytatni. 2015-ben lehetségessé válik az időutazás, és 2020-ban az emberszabású majmok látják el az alantas feladatokat. Ez utóbbi dühíti a legjobban a lelkes állatvédővé vált társadalmat, amely örül, hogy a jövőkutatók elképzelései átlagosan csak 80 százalékban pontosak.