A boldog tudatlanság vége

Hamarosan akár repülő autóval is járhatunk, és aki szeretné, az örök életet nyerhet gépemberként. A sci-finél is izgalmasabb valóságról három jövőkutatóval beszélgettünk, akik szerint jó esély van arra, hogy ne kelljen a Marsra menekítenünk az emberiséget. Egyszerűbb élhetővé tenni a Földet, ahol akár a föld alatti tereket, akár az óceánokat is gyarmatosíthatnánk. Haidegger Tamás, Kozák Ákos és Rab Árpád a Lugas kerekasztalának vendégei.

Látogatók fotózzák egymást az Eiffel-torony makaói másolatánál Kínában. A forradalom keretei Fotó: Bobby Yip Forrás: Reuters

Lugas: Nem túlzás azt állítani, hogy soha nem volt még olyan gyors ütemű a technológiai változás az emberiség történetében, mint napjainkban. Ráadásul az újítások életünk számtalan területét alapjaiban formálják át az információszerzéstől a kapcsolattartáson át az egészségügyi ellátásig. Kell-e attól tartanunk, hogy egy idő után már nem tudjuk követni és ezáltal uralni az általunk generált változásokat?

Kozák Ákos: Érdemes a legelején tisztázni valamit. A jövőt mi magunk teremtjük, alakítjuk. A lehetőségeink megsokszorozódtak az ötven, száz évvel ezelőttihez képest. Ma olyan tudás birtokában van az emberiség, amely sokkal nagyobb potenciált ad nekünk az élet megélésében és alakításában, mint ha a középkorban lennénk. Ahogyan egyéni szinten van egy tartomány, amelyben szabadon mozoghatunk, úgy a társadalmak számára is adott ez a szabadság.

Rab Árpád: Egyetértek Ákossal. Arról, hogy milyen világban éljünk, milyen világot építsünk, mi döntünk, és nem a gépek, van választásunk. Forgatókönyveket látunk, melyekre felkészülve ideális esetben az optimálisabb körülményeket alakítjuk ki magunknak. Ha félünk valamitől, akkor az azt jelenti, hogy nem értjük. Tény, hogy az emberiség még soha nem élt meg ennyire mély és gyors ütemű változásokat: a vasútközlekedés általánossá válásához még 125 év kellett, a számítógép a felfedezésétől számított húsz, míg a mobilinternet már mindössze öt év alatt beépült a mindennapjainkba. A mobiltelefon helymeghatározójának köszönhetően ma már bárhová oda tudjuk hívni a mentőt, és soha többé nem tévedünk el, és hamarosan idegen nyelvet sem kell tanulnunk ahhoz, hogy bárkit megértsünk. Mindent tudhatunk, távoli emberekkel tudunk folyamatosan kapcsolatban lenni, láthatatlan szolgák lesik az óhajainkat. Régen a mesékben volt ilyen.

Haidegger Tamás: Tízéves távlatban inkább trendek érnek be, tizenöt-húsz éves távlatban pedig már paradigmaváltások történnek, amelyeket úgy élnek meg az emberek, hogy nagyon megváltozott minden. Mondjuk a Pokemon go vagy egy-egy új applikáció nem határozza meg a társadalmunkat, ezekből a fellángolásokból ha kimaradunk, nem történik semmi. De az alapvető kommunikációs formák változásával (például mobilkommunikáció) már lépést kell tudnunk tartani. Az ilyen és ehhez hasonló paradigmaváltások azonban még mindig nem történnek olyan ütemben, hogy az követhetetlen lenne.

Lugas: A Facebookról azért senki sem tudta, hogy nagyon sok mindent megváltoztat, és a világon bárkit elér majd, aki csatlakozni akar hozzá.

Haidegger Tamás: Igen, de nem is az eredeti gondolat mentén lett világsiker, hanem attól, hogy a felhasználók újradefiniálták. Ez viszont azért izgalmas, mert azt mutatja, hogy a ma embere sokkal inkább alkotó része lehet a technikai innovációknak, mint lehetett mondjuk anno a vasútfejlesztésnek.

Látogatók fotózzák egymást az Eiffel-torony makaói másolatánál Kínában. A forradalom keretei
Fotó: Reuters

Lugas: A laikusok mégis attól tartanak, hogy a mesterséges intelligencia átveszi az irányítást az emberi elme felett, vagy hogy a robotok elveszik a munkájukat. Ezek az aggodalmak is irreálisak?

Rab Árpád: Az emberek mindig attól félnek, amit nem értenek, azokat a változásokat élik meg nehezen, amelyeknél úgy érzik, nincs rá hatásuk. Ha olyan kifejezéseket hallanak, mint interface, mesterséges intelligencia, globális hálózatok, megijednek. De ha azt mondjuk, hogy egy speciális okoskarkötővel a csuklójukon soha többé nem kell attól tartaniuk, hogy egy rosszullét esetén napokig fekszenek majd eszméletlenül a földön, mert az okoseszköz jelez a mentőnek, érteni fogják, mire jó nekik az innováció. A mesterséges intelligencia rejthet hatalmas kockázatokat, de egyelőre jó dolgokat hozott az emberi társadalmaknak

– még úgy is, hogy csak az első szintjét láthatjuk egyelőre. A robotoktól meg nem a munkánkat féltjük, hanem a megélhetésünket.

Kozák Ákos: Húsz éve még azt sem tudtuk elképzelni, hogy egy kis kézben tartható eszközön fogunk filmet nézni, kommunikálni, könyvet olvasni, és így tovább. Ma még elképzelhetetlen dolgok következnek be holnap. Ezektől sokszor viszolygunk, de ettől még meg fognak történni.

Rab Árpád: Nagyon átalakult a világ, rengeteg minden megváltozott az életünkben, a személyes véleményem ugyanakkor az, hogy az alapjaiban mégis ugyanaz maradt, csak sokkal színesebb lett. Miközben egyfajta élménytársadalomban élünk, az ember alapvető vágyai változatlanok: minél tovább, minél boldogabban és egészségesebben akarunk élni, minél inkább kontrollálva a környezetünket.

Haidegger Tamás: Tegyük hozzá, hogy bár a boldogság szubjektív érzet, régen sokkal egyszerűbb volt boldognak lenni. Amikor falvakban, zárt társadalmakban éltünk, ehhez elég volt, ha megadatott húsz hold földem, amelyet megművelhettem, ha elvehettem egy valamirevaló lányt, aki szült nekem három-négy egészséges gyereket, lehetőleg fiúkat, hogy legyen segítségem a gazdaságban, és ha ez megvolt, akkor azt gondoltam, jó életem van. Most viszont határtalannak tűnnek a lehetőségeink, úgy érezzük, hárommilliárd ember közül kell kiválasztani a legmegfelelőbbet, és azt gondoljuk, miért ne lehetnénk mi is olyan sikeresek, gazdagok, mint a hírességek. Sokkal több információnk van a világról, és látszólag jóval több lehetőségből választhatunk, de ez agyonnyom minket, és valójában sokkal boldogtalanabbak vagyunk. A világ jóval komplexebb, bonyolultabb, sokkal több mindenre rálátunk, és az a naiv elképzelésünk alakul ki, hogy hatásunk is van a dolgok menetére. A boldog tudatlanság korszaka lezárult.

Lugas: A digitalizáció ráadásul nem mindenki számára áldás, mert míg a most felnövő generációk élni sem tudnak kütyük nélkül, az idősek többsége nehezen vagy egyáltalán nem tud lépést tartani a fejlődéssel.

Rab Árpád: A legújabb kutatások szerint már nincs generációs szakadék a digitális eszközök elfogadottságában. Sokkal inkább igaz, hogy bár azt gondoltuk, az új technológiákkal csökkenni fognak majd a társadalmi, kulturális különbségek, azok inkább növekedtek ezek által.

Haidegger Tamás: Én ezzel vitatkoznék. A digitális írástudás nagyon új program, de ahogyan a szemüveghez is hozzájutott már kétszáz évvel ezelőtt is mindenki, ez is általánossá válik majd. Egy idő után lesznek persze technológiai kényszerek, mert az például nem lesz választás, hogy valaki elektronikusan akarja-e beadni az adóbevallását, és valószínűleg csak elektronikus jeggyel lehet majd utazni. És biztosan lesznek, akiknek mindez nehézséget fog okozni, de ettől még a világ nem áll meg. Olyannyira nem, hogy globálisan óriási technológiai verseny zajlik, és nagyon nem mindegy, hol és mennyire veszik komolyan ezt, mert aki ebből kimarad, az behozhatatlan hátrányba kerül.

Haidegger Tamás villamosmérnök, aki doktori téziseit sebészrobotikából és távsebészetből írta. Az Óbudai Egyetem egyetemi docense, az Egyetemi Kutató, Innovációs és Szolgáltató Központ igazgatója

Lugas: A technológiai kitettség nem rejti magában azt a veszélyt, hogy mondjuk egy durva napkitöréstől meghal a Földön minden elektromos eszköz? Vagy ma már ettől is védve vagyunk?

Haidegger Tamás: A technológiai fejlődésben vitathatatlanul elveszítünk egyes, korábban alapvető készségeket: a fiatalok már értetlenül állnak egy tárcsás telefon előtt, van, aki nem tud kiigazodni a térképen, és menthetetlenül eltéved, ha nincs GPS-e, mások pedig nem is hordanak maguknál készpénzt, csak bankkártyát. Az extrém fokú technológiai kitettség ténylegesen járhat komoly negatív következményekkel, és itt nem is a természeti csapásoknak vagy zavaró jelenségeknek van a legnagyobb valószínűségük, hanem a rosszindulatú emberi szándéknak. Egyes csoportok, országok, hadseregek gyorsan radikális előnyre tehetnek szert az információs és kommunkációs technológiák blokkolásával, ahogy ezt kis léptékben, helyi konfliktusokban láttuk is az elmúlt években. A jórészt a digitális színfalak mögött játszódó kiberhadviseléstől és a globális kiberfegyverkezéstől mindenkinek van mit félnie.

Rab Árpád: Nőtt a technológiai kiszolgáltatottságunk, és erre valóban figyelnünk kell. Katasztrófatűrő tudásbázisokkal, eszközraktárakkal, életszagú tanítással ez a kockázat csökkenthető. Azt se feledjük, hogy bár a technológiai kitettség nőtt, a faji túlélőképességünk jelentősen emelkedett.

Lugas: Nem is olyan régen még a totális kontrolltól tartottunk, attól, hogy majd a Nagy Testvér figyel minket. Ma pedig mindenféle kényszer nélkül, önként osztjuk meg magunkról a legkülönfélébb információkat nemcsak az interneten az ismerőseinkkel, de például az okoseszközeinken keresztül ki tudja, kivel. Lehet, hogy nem a robotoktól vagy a mesterséges intelligenciától, hanem saját magunktól kell tartanunk?

Rab Árpád: A magyar paraszti kultúrában, ahol generációk éltek együtt, ugyanúgy mindent tudtak egymásról az emberek, mint manapság, mert az egész életük a másik előtt zajlott. A totális megfigyelésnek kétségtelenül vannak árnyoldalai, de előnyei is, mert például nem kell attól tartanom, hogy éjszaka leütnek és kirabolnak a kihalt utcán, ha minden be van kamerázva. Az egészségi állapotommal kapcsolatos információkat nyilván nem szeretném akárkivel megosztani, de ha tíz év múlva valaki azt mondja nekem, hogy az egész személyiségemet le tudja menteni egy számítógépre, és ezzel örök életet biztosít számomra, akkor én ezt az árat örömmel megfizetem. De akkor is, ha egy közelebbi jövőben a kezelőorvosom sokkal jobb diagnózist tud felállítani, mivel ismeri mindennapi szokásaimat, ételeimet, alvásomat, mozgásomat.

Lugas: Vagyis egyáltalán nem tartják őrült ötletnek azt, amiben mások mellett Elon Musk, a Tesla vezére is hisz, és amire dollármilliókat áldoz, hogy kibernetikusan javítsák fel az embert, aki ily módon szimbiózisba kerülhet a mesterséges intelligenciával?

Haidegger Tamás: A következő nagy technikai dobás szerintem pontosan ez, az emberi elme és a mesterséges intelligencia összekapcsolása lesz. Ez már ma is működik kicsiben, például egereknél és részben majmoknál.

Kozák Ákos: Raymond Kurzweil, a Google stratégája már 2005-ben azt írta, hogy amikor a ma is ismert technológiák összekapcsolódnak, az új korszakot nyit az emberiség életében. Én abszolút reálisnak tartom, hogy – kis túlzással – az emberi testrészeket belátható időn belül szupermarketekben árulják majd, s ha valamelyik szervünk megbetegszik, azt egyszerűen lecserélhetjük. Ha pedig ez mégsem lesz lehetséges, a tudatunkat lementik egy számítógépre, és így maradunk életben.

Kozák Ákos közgazdász, jövőkutató szociológus. A Budapesti Gazdasági Egyetem volt oktatója, harminc éven át a GfK Hungária Piackutató Intézet munkatársa, 1993-tól 2019-ig igazgatója

Lugas: Évekkel ezelőtt nagy reményeket fűztünk például a 3D-ben nyomtatható szervekhez, hogy azok majd megszüntetik a szervhiányt, és emberéletek ezreinek adnak új reményt. Mára azonban már nagy bejelentések sincsenek ebben a témában.

Haidegger Tamás: Ezek létező technológiák, de mivel még nem nagyüzemi méretekben készülnek, őrült drágák. Az igazi áttöréshez olyan hatalmas mértékű befektetés és nemzetközi összefogás szükséges, amely egyelőre várat magára. Azt is látni kell, hogy amit ma fejlesztünk, abból tíz év múlva lehet mindenki számára kereskedelmi forgalomban elérhető technológia. A teflon kereskedelmi forgalomba kerüléséhez is évtizedek kellettek, csak akkor fogalmunk sem volt arról, hogy ilyesmit fejlesztenek, mert a kutatások szupertitkos katonai laborokban folytak.

Lugas: Tehát azt mondják, a technológia halhatatlanná is tudna tenni minket. De mire jó, ha tízmilliárdnyian küzdünk majd a szűkülő erőforrásokért?

Kozák Ákos: Már senki nem beszél arról, hogy akár 15-20 milliárdnyira is nőhet a földi populáció, a konszenzus ma inkább 9,8-10 milliárd fő körül van a demográfusok körében. A jólét, a városiasodás gátat szab a népességszám növekedésének, már 1970 és 2013 között világszerte kevesebb mint a felére esett vissza a termékenységi index, ami nagyon markáns csökkenés. Élelmiszerválságtól azonban nemcsak emiatt nem kell tartani, de azért sem, mert elképesztően izgalmas fejlesztések zajlanak a háttérben például a talaj vagy víz nélküli növénytermesztési módszerekkel. A forradalmian megújuló élelmiszeripar, a biotechnológia pedig felülírja az eddigi termelési eljárásokat, megsokszorozza a lehetőségeinket, vagyis nem kell attól félnünk, hogy a bolygó lakóinak nem lesz mit enniük.

Rab Árpád: Az emberiség mindig újraprogramozza magát a technológiai innovációk mentén, és a rendelkezésére álló eszköztárból kiválasztja azokat a dolgokat, amelyek a túléléséhez szükségesek. Mondhatjuk, hogy eddig bevált ez a stratégia. Lesznek olyan fejlesztések, mint a tudat lementése, de legalább ilyen fontos, hogy szabályozni tudjuk az időjárást. Várom a tengerek meghódítását, ami többek között új társadalmi viselkedésformákat is fog hozni. Egészen bizonyos, hogy szükség lesz a túléléshez egy magasabb szintű együttműködésre is, ami erősebb kontrollal és szabályozottsággal jár majd.

Lugas: Szóval nem kell a Marsra költöznünk, ahogyan többek között Stephen Hawking vizionálta?

Haidegger Tamás: Miért mennénk a Marsra? Ha rendelkezni fogunk olyan technológiával, amellyel képesek vagyunk kolonizálni egy innen 250 millió kilométerre lévő bolygót, sokkal könnyebben és hamarabb lakhatóvá tehetjük a földi sivatagokat vagy a tengereket. De a jelenleg lakott szárazföldeken is nagyságrendekkel több ember elférne, ha szabályozottabb lenne az élet.

Lugas: Ketten is említették az erős kontrollt és a szabályozottságot. Lehet, hogy búcsút kell mondanunk a nyugati világban oly nagyra értékelt demokráciának?

Kozák Ákos: A demokráciát újra kell értelmeznünk, hiszen tizenöt-húsz éven belül a nyugati civilizációkban nagyobb lesz az eltartottak aránya, mint az aktívaké, ez komoly politikai kihívás. A demokrácia alapértelmezése, miszerint addig tart az egyén szabadsága, ahol a másiké kezdődik, úgy fog átalakulni, hogy mindent megtehetünk, ami nem zavarja az ökoszisztémánkat.

Rab Árpád: Most azért küzdünk, hogy megtartsuk azt a jólétet, életszínvonalat, amelyet elértünk, annak ellenére, hogy sokan vagyunk. Ehhez azonban akár már tíz éven belül nagyon sok változással kell majd számolnunk, amit vélhetően korlátozásnak fogunk megélni. De ha ez kell ahhoz, hogy tisztább legyen a levegő, és iható maradjon a víz, meg fogja érni. Ha fókuszt váltunk, beláthatjuk, hogy ha bekamerázzák az utcákat, azzal nagyobb biztonságban lehetünk. Vagy hogy az egészségügyi adatainkat azért gyűjtik, hogy mondjuk személyre szabott szűrőprogramokkal egészségesebb, hosszabb életet tudjanak biztosítani a számunkra. Fizikai jelenlétünk növekvő korlátozásával párhuzamosan a digitális önmegvalósítás, élményszerzés világa robbanásszerűen fog bővülni.

Haidegger Tamás: Amíg szabadon dönthetjük el, hol élünk, mit eszünk, hová utazunk, beoltatjuk-e magunkat, addig akár egy világjárvány is erős kockázat. Az effajta veszélyhelyzeteket, mint a kínai koronavírus esete mutatja, csak szoros kontrollal lehet elkerülni. Ennél egyébként ragyogóan látszik, hogy egészen máshogyan működnek ma a globális rendszerek, infrastruktúrák, mint működött az egészségügy száz évvel ezelőtt, a spanyolnátha idején. Ma, amint egy új vírus valahol felbukkan, világméretű összefogás indul az ellenanyag kifejlesztésére, a járvány megfékezésére.

Rab Árpád trendkutató, kulturális antropológus, néprajzos, szociológus. Közel két évtizedes tapasztalattal rendelkezik az információs társadalom kutatásának és oktatásának területén, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezető kutatója

Lugas: A rettegett régi és új vírusok vagy az antibiotikumoknak ellenálló szuperbaktériumok árnyékában, nem beszélve a fenyegető klímakatasztrófáról, a túlnépesedésről, a vízhiányról, talán éppen itt az ideje az említett újratervezésnek.

Rab Árpád: Korunk nagy kihívása a klímaváltozás, a fenntarthatóság, erről fog szólni a következő tíz-húsz évünk egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Ez olyan globális feladat, amilyennel soha nem kellett megküzdenie az emberiségnek.

Kozák Ákos: Ahogyan az elején mondtam, aktorok lehetünk, a jövő alakítói. Ez szabadságot ad, és egyben felelősséget is. Először van arra lehetőség az emberiség történetében, hogy hatékony tudjon lenni, hogy úgy éljen, olyan tudatos döntéseket hozzon egyéni szinten, amellyel nem csak a saját életére hat.

Lugas: Megnyugtató, mennyire optimisták. Dave Evans, a Cisco jövőkutatója 2010-ben azt jósolta, hogy tíz év múlva az embernél fejlettebbek lesznek a robotok. Önök most mire vennének mérget?

Kozák Ákos: Először is: nincs okunk rosszat feltételezni. Az emberiség nem olyan hülye, hogy saját magát kipusztítsa. Viszont még 2030-ban sem fogunk Kőbányáról Óbudára repülő autóval menni, mert nincs értelme. Kis lépésekben fogunk haladni, a látható világban, a felszínen nem sok minden fog változni, de a háttérben igen.

Haidegger Tamás: Szerintem a legfontosabb változás az lesz, hogy rutinszerűvé válik az adatgyűjtés és abból az információgenerálás. Ez pedig az életünk számos területére hatással lesz, szinte statisztikává válunk, cserébe a szolgáltatások sokkal hatékonyabbak lesznek. Könnyebbé, gördülékenyebbé válik az élet. Ma ez kicsiben működik, például a telefonos applikációval, amely megmutatja, mikor jön a busz, és nekem nem kell 15 percet várnom rá, pontosan akkor érkezem a megállóba, amikor kell. De az élet számos területén lehet folyamatokat hasonlóképpen optimalizálni, áramfelhasználást, egészségügyi ellátást vagy a kereskedelmet, amely egyre inkább eltolódik majd a házhoz szállítás felé, mert ez mindenki számára egyszerűbb, olcsóbb, kényelmesebb és fenntarthatóbb lesz, mint áruházakat építeni, működtetni.

Rab Árpád: Az, hogy élhető maradjon a Föld, elég komoly kihívás, de egyben jó sztori is, és a jó sztorikban az emberek általában részt akarnak venni. Van most egy álom, egy cél, amelyet úgy fogunk elérni, hogy közben fajunk is fejlődni fog. Ehhez azonban bíznunk kell a jövőben, abban, hogy tehetünk érte, akkor nem passzívan féljük, hanem aktívan éljük az életünket, mert tudjuk, hogy egyénileg rajtunk is múlik, milyen lesz az a jövő. A bizalom kulcsfontosságú.