Az ördög maga

„Émile Zolát nem annyira regényei, mint inkább a bátor kiállása tette naggyá a törvényesség látszatával letakart emberi aljasság ellen” – idézte Einsteint a két világháború között szocializálódott ember zsinóros kézírásával Pándy András 2000 áprilisában a belgiumi Genkből keltezve. Vizsgálati fogságban várta a perét.

Belga rendőrök vezetik be Pándy Andrást a brüsszeli igazságügyi palota tárgyalótermébe, 2002 Fotó: MTI/EPA/BELGA/Olivier Matthys

Pándy 1927-ben a kárpátaljai Csap településen született, 2013. december 23-án a genki börtönben, a zárkájában hunyt el, miután 2002-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték hat családtagja meggyilkolásáért, feldarabolásáért, lesavazásáért.

Lánya, egyben tettestársa és ágyasa, Ágnes 21 évet kapott, de már évek óta zárdában, az apácák szigorú felügyelete alatt, mintegy házi őrizetben van. Az idén 62 éves nő azt mondta egy cellatársának még a börtönben: „Apám maga a megtestesült ördög.” A helyi sajtó Kékszakállként emlegette, míg a magyar újságokban családirtó állelkészként írtak róla.

Pándy András 1956-ban menekült el Magyarországról, ahol teológiára járt, ám lelkésznek soha nem szentelték fel, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy protestáns lelkipásztornak kiadva magát hitéletet szolgáltasson a négyezres magyar kolóniának Belgium-szerte. A hívek állítása szerint Pándy „atyának” leginkább a pénz volt a fontos, nem a hitterjesztés, a szolgáltatást szó szerint vette. Még egy mikrobuszt is felszentelt mozgó templomnak, és azzal járta az emigráns magyarokat, akiknek pénzért nyújtott bűnbocsánatot. Mindennek szabott ára volt, amelyet saját alapítványában, az YDNAP-ban (Pándy tükörírásban) el is könyvelt, három brüsszeli házat is fenntartva. Köztük a „rémségek házát”, ahol a pincében végezte hat családtagja is.

Belga rendőrök vezetik be Pándy Andrást a brüsszeli igazságügyi palota tárgyalótermébe, 2002
Fotó: MTI/EPA/BELGA/Olivier Matthys

Már harmadik éve volt vizsgálati fogságban, amikor levelezni kezdett a börtönből. Ugyanakkor a brüsszeli magyar nagykövetség diplomatájának átadott egy maga kidolgozta forgatókönyvet, ügyvédi megbízólevelet, egy újságírónak írt levelet és egy rajzos naplót saját „dreyfusi” meghurcolásáról. A diplomata pedig átadta azt e sorok írójának.

A kézzel írt levelekből kitűnik, Pándy az újságírónak cikksorozat forgatókönyvét ajánlja, amely „meghozza a hírnevet” számára, miután a bíróságon kiderül: ártatlanul tartóztatták le őt, hiszen keresett hozzátartozói élnek, amire bizonyítékok is vannak. Például levelek tőlük a világ minden tájáról, sőt a Dunakeszin lévő házában is nyaraltak, amire a szomszédok a tanúk.

Apró problémának tűnhet, hogy a magyarországi nyomozás során az életvédelmi specialista Kovács Lajos ezredes és munkatársai megtalálták azokat a magyar félamatőr színészeket, akiket Pándy bérelt fel azért, hogy eljátsszák Dunakeszin a hozzátartozóit, a levelekről pedig kiderült, hogy hamisítványok. A börtönben ülő Pándy mindenesetre azt írja: „A csattanós felelet arra a kérdésre, hogy összedől-e a vád, az lesz: nem tud összedőlni, mert halva született! Ugyanis törvényellenesen tartóztattak le, tartanak fogságban. A belga igazságügyi botrány az esetemben hasonló lesz a Dreyfuséhoz.” Pándy a második Émile Zolát keresteti saját rajzaival „ékített” börtönnaplójában, aki igazságot szolgáltat neki.

A valódi Alfred Dreyfust 1894-ben hazaárulás vádjával, majd az Ördög-szigeten (Francia Guyana) letöltendő életfogytiglani börtönre ítélték. Miután az ártatlan Dreyfust megvádolták, Franciaországban antiszemita pogromok indultak, antiszemita újságok közreműködtek a hamis bizonyítékok gyártásában. Émile Zola ennek hatására jelentette meg J’accuse (Vádolom) című nyílt levelét a köztársasági elnökhöz. Zolát rágalmazásért elítélték, mire az író Angliába menekült.

Pándy András nyilvánvalóan tudatában volt a tetteinek, a börtönbeli „dreyfusi” meghasonlása azonban kriminálpszichológusok és kriminológusok szerint törvényszerű az előélete tükrében. Miközben hat családtagjának, két feleségének és négy gyereküknek is nyomuk veszett, Pándy aktív szexuális életet élt egyik nevelt lányával, Tímeával, valamint tettestársával, Ágnessel.

Pándy egyik rajza a bűnesetek sajátos értelmezésével

Azt mondta a lányoknak, hogy az általa biztosított testi kapcsolat szükségszerű a havi ciklus beállításához, és rendszeresen élt is ezzel a „szükségszerű” szolgáltatással. Tímeát teherbe ejtette, a lány megszülte kisfiukat, majd elmenekült Pándy elől.

Pándy András családtagjai eltüntetése után több házassági hirdetést adott fel magyar újságokban. Valamennyi hirdetés alapgondolata az volt, hogy olyan független – elvált, özvegy – asszonyokat keres, akik lánygyermekeket nevelnek. A hirdetések többségét nem saját néven adta fel, hanem Harmath Tasként, Hajnal Vinceként vagy Vass Péterként.

Pándy nemcsak gyártotta a legendákat magáról és eltüntetett családtagjai hollétéről, hanem börtönlevelei és rajzos naplójának sorai is tanúsítják, elhitte a maga gyártotta meséket. Sőt börtönirományaival azt próbálja alátámasztani, hogy ő teljes mértékben bűntelen, és egyetlen ítélet születhet csak, az, hogy felmentik…

Csontospince

„Tisztelt Ujságíró Úr! Közvetlenül nem beszélhet velem. Hermetikusan el vagyok zárva a külvilágtól. (Itt, ott azért sikerült kitörnöm. Én szívesen támogatom az Önök lapját, és segítem Önt tájékoztatással a lehetőségek szerint. Mindazokat (személy, ujság stb) akik az ügyhöz pozitive viszonyulnak, emelni fogja erkölcsileg (személyeket anyagilag is) a Pándy-ügy (lásd Zolát a Dreyfus ügyben). […] Én beleképzeltem magam az ujságíró helyzetébe és összeállítottam egy 8 esetre szóló anyagot. Küldök 6 rajzot is. Kérem, szerezzen egy Zola-fotót és szíveskedjen a megfelelő helyre ragasztani. […] Ügyvédem szerint lehetetlen hogy el tudjanak ítélni. Marad a per boszorkány-pernek. Tudatában vagyok felelősségemnek. Tudom, ha nem vagyok tárgyilagos főleg magamnak ártok. Tájékoztatásomért teljes felelősséget vállalok. […] Ha lehet általános alany formájában tudósítson. Az olvasónak nem kell tudnia, hogy pl. a rajzok tőlem származnak.”

„Nyílt égből villámcsapás ként jött a hiradás 1997 október második felében; P. A. lelkész kiirtotta családja nagy részét. Óriási hírpor keletkezett. Színpadra lépett a megdöbbenés, pánik, hisztéria, túlreagálás, túllihegés, itt-ott kárörvendés, máshol megdöbbenés, sajnálat. Az alsónemű itt-ott benedvesedett, némely helyen belekvárosodott, színpadra lépett a szereplőgárda. P-t brüsszeli rémnek nyilvánították és született egy epigramma: »Pándy Andrást erkölcsi dögnek nyilvánították, / A dögkeselyűk felröppentek és megszállották.«”

„Az igazságügyi botrányokkal megterhelt minisztériumnak kapóra jött ez az ügy. A rendőrség, csendőrség hitelképessége majdnem elérte a nullát. Parlamenti vizsgálóbizottság ellenőrzi a Dutroux nagyon sötét ügyét, utána és közben vagyunk a százezres tüntetéseknek, betörik több helyen a törvényszékek, rendőrőrsök ablakait, a liége-i igazságügyi palotában robbanás történik. Sok sebesült, egy halott. A Pándy-ügy rendkívül jó most a botrányokról a forradalmi hangulatról elterelni a figyelmet.”

„Következett P. ellen az egyik legnagyobb bomba; a legkisebb klubház pincéjében 15 – 20 ember csontjaira »bukkantak« a nyomozók. Amikor szembesítik P-t a »bűnjelekkel«, P nyugalma meg sem rezdül. Eszébe jut Victor Hugó »A nyomorultak” c. regényéből a procurator, aki hamisított levelet iratott a vádlottja ellen. A bomba P. ellen nem érte el a hatását. A csontos pincében tartózkodó újságírók és bűnügyi szakemberek P. helyett maguk lepődtek meg, s jöttek zavarba.”

„Az első napokban egy héten át mélyreható és alapos munkát végeznek a P-házban. Át és átfésülik a házat kutyák és modern technikai eszközökkel. Persze, hogy fegyvereket is keresnek. Eredmény nincs. De aztán mégis csak lesz! De ehhez 8 hónapra van szükség, már hogy legyen valami, És csodák csodájára lesz is. Egy egész kis fegyverarzenálra »bukkannak« a P. házban alaposan elrejtve. Most úgy tűnik, hogy áttörés lesz és leleplezik P-t. Csalódnak. P. nem tud semmit arról, hogy miként került ennyi fegyver a padló alá rejtve. Talán a rendőrök többet tudnának, de ezt nem tudjuk meg, mert ők a kérdezők. Amott sok emberi csontot találtak, itt pedig SOK fegyvert.”

(Részletek Pándy András naplójából és leveleiből – szöveghűen idézve)