– Ahány csendőrsors, annyiféle eset. Közülük néhány tragikus. Az egyik szakaszvezető, aki Sövényházán élt, 1961-ben felgyújtotta az istállóját, mert nem akarta, hogy a két kedvenc lova és a gumikerekes stráfkocsija a téeszé legyen, majd elindult az erdőbe, hogy felkösse magát. A kihívott lovas rendőrök időben levágták a kötélről. Három évet kapott. Nem az okozott kárért, hanem a csendőrmúltja miatt. Sikerült megtalálnom egyik lányát, aki tőlem tudta meg, miért került börtönbe az édesapja. Amikor megkérdeztem tőle, mi történt a férfival, miután az 1963. évi amnesztiával szabadlábra került, az idős nő azt mondta, 1972-ben megölte magát, mert nem bírta elviselni a rendszert. Megdöbbentem, majd elgondolkodtam azon, vajon hány volt csendőr viszonyult ugyanígy a rezsimhez, amelyben nemcsak ő, hanem a családtagjai is másodrendű állampolgárként élhettek.