A Fővárosi Közgyűlés január 30-án 19 igen, két nem és hat tartózkodás mellett elfogadta Dorosz Dávid és Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettesek javaslatát, miszerint – a korábban kidolgozott, de meg nem valósult parti mobilgát-tervek helyett – el kell kezdeni a Királyok útja–Nánási úti nyomvonalon húzódó jelenlegi fő védmű megerősítésének megvalósíthatósági vizsgálatát. Elengedhetetlen, hogy az árvízi védekezés reális változatainak egységes felmérése és számbavétele megtörténjen, a megvalósíthatósági tanulmánynak pedig tartalmaznia kell a különböző nyomvonalakra vonatkozó változatelemzést is – olvasható a javaslatban.
Látszólag csak arról van szó, hogy az előző két városvezetés által favorizált vízparti mobilgát-tervvel szemben az új városvezetés a két lehetséges alternatíva közül a másik, a régi védmű megerősítése mellett teszi le a voksát. Ennél azonban érdekesebb a kép.
A döntés legfontosabb kitétele, hogy úgymond „széles körű társadalmi bevonással, közösségi tervezés keretében” kívánják megalkotni a Római-part jövőképét és fejlesztési koncepcióját. A költségekre 1,9 milliárd forintot különítenek el. A hangsúly a „közösségi tervezés” kifejezésen van, erre az elméletben jól csengő döntéshozatali eljárásra ekkora léptékű ügyben Magyarországon még nem volt példa. Ez ugyanis rendkívül magas színvonalú moderációt feltételez, hogy minden érintett szakmai és civil szereplő beleszólhasson abba, ami rá tartozik, de kizárólag csak abba. A közösségi tervezést nem lehet néhány lakossági fórummal letudni. Az, hogy még el sem indult a közösségi tervezés, de az előterjesztők máris leverték a cölöpöt az egyik nyomvonalvariáns mellett, nem éppen biztató előjel.
A Duna hullámterének minősülő vadregényes Római-part a fővárosiak fontos rekreációs lehetősége volt a XX. században. Csónakházai, fürdői, teniszpályái, megfizethető kínálattal szolgálták a tömegsport ügyét. A rendszerváltással a terület Budapest egyik legértékesebb ingatlanbefektetési célpontjává vált. A beruházói lobbi nyomulásával szembeni civil ellenállás állóháborút teremtett, amit a Római-part jelenlegi harctéri összképe méltán illusztrál. Az „antagonisztikus ellentétet” a főváros Demszky-, majd Tarlós-féle vezetésének sem sikerült feloldania, noha az árvízvédelem megoldása a mindenkori városvezető nyomasztó terhe.