Sokarcú istenvilág

A Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállítása tagadhatatlanul a nagyközönség egyik időtálló kedvence (a krokodilmúmia mély nyomot hagy mindenkiben).

Az ókori egyiptomiak kapcsolatban voltak halottaikkal Fotó: Gellért Áment Forrás: Szépművészeti Múzeum

Egy templomi írnok koporsóján látom, ahogy Széth keresztülszúrja dárdájával Apóphiszt, a kígyót. A sötétség felett aratott győzelem következő pillanatában felbukkan az égbolton Ré, a napisten. Napról napra így megy ez, Ré az „évmilliók hajójával” mindennap keresztülhalad az égbolton, és bevilágítja a földet. Olyan biztos ez, mint az állandó kiállítások megnyugtató változatlansága. Időről időre mégis érdemes új összefüggéseiben rátekinteni az elmúlt kultúrákra, ahogy a mítoszok is más jelentéseket hordoznak a különböző koroknak és nemzedékeknek.

Az ókori egyiptomiak Manzetnek – erősödőnek – hívták Ré keleten felbukkanó bárkáját, naplementekor pedig Mesektetnek – gyengülőnek – nevezték. Úgy hitték, Ízisz varázsszóval tartja mozgásban a hajót, szavaival megbabonázza és lebénítja Apóphiszt, a káosz kígyóját, aki szélesre tátott szájjal alig várja, hogy elnyelhesse az éjszakai bárkát. Szavak, varázslatos szavak…, amelyekre fontos szerep hárul a szakmai tárlatvezetéseken és a múzeumpedagógiai foglalkozásokon is.

A Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállítása tagadhatatlanul a nagyközönség egyik időtálló kedvence (a krokodilmúmia mély nyomot hagy mindenkiben), a rengeteg szöveges információ és a tárgyak vizuális befogadása ugyanakkor igen nagy koncentrációt igényel a látogatótól. Most hétről hétre gyarapíthatjuk tudásunkat. A Korszakok a múzeumban című sorozat első évadában február 16-án démonok és varázslók kerülnek a fókuszba, február 23-án Ozirisz birodalma, a túlvilág mutatkozik meg, márciustól pedig részt vehetünk a Sokarcú istenvilág, a Hórusz örököse, a fáraó, majd az Írás vésővel és nádpálcával című tematikus tárlatvezetésen.

Az ókori egyiptomiak kapcsolatban voltak halottaikkal
Fotó: Szépművészeti Múzeum

Az Egyiptomi Gyűjtemény legelső műtárgyai a XIX. század utazói, műgyűjtői és műkereskedői révén kerültek Magyarországra. A XX. század elején felmerült, hogy a több különböző múzeumban őrzött ókori egyiptomi tárgyat egyetlen nagy közös gyűjteményben lehetne egyesíteni, erre végül 1934-ben került sor, amikor létrehozták a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményét.

Az ókori világszemlélet és a tárgyi kultúra tanulmányozásában segítségünkre lehet a történeti áttekintés, mégsem kell elvesznünk az évszámok, dinasztiák, korszakok adathalmazában. Liptay Éva, az állandó kiállítás kurátora ugyanis eleve tematikus egységekben gondolkodott a gyűjtemény bemutatásakor. A három nagy egység: Templom – Istenek; Nílus-völgy – Emberek; Sírkamra – Halottak. A három szféra átjárható, mint ahogy a levegős termeken keresztül is átlátható a kiállítás tere. Az ókori egyiptomiak folyamatosan kapcsolatban álltak őseikkel, isteneikkel. Ha fizikailag nem tudtak is velük lenni, szavakkal vagy a templomok és sírok falára vésett írással – „isten beszédével” – varázsoltak jelenlétet. Hitük szerint az írás és a képi ábrázolás teremtő erővel rendelkezett, minden leírt vagy ábrázolt tárgy megvalósulhatott, ezért a túlvilági élethez szükséges dolgokról, ételről, italról is „szent vésettel” gondoskodtak.

A túlvilági út azonban még a napisten számára sem volt veszélytelen. Mégis, aki legyőzte az utazás nehézségeit, az újjászületett isteni lényként élhetett a halottak birodalmában. Ez igazi? – kérdezi egy tízévesforma kislány a tárlatvezetőtől, és bebámul a koporsó fedele alá. Neki épp szemmagasságba esik a múmia. A felnőttek felülnézetből látják a tárlót, s ahogy végigjárják a látogatási útvonalat, biztos, ami biztos, a kijáratnál rátaposnak a káosz kígyójának földre festett képére. Ilyen influenzás időszakban ez biztosan nem fog ártani.

(Korszakok a múzeumban – Ókori Egyiptom. A Szépművészeti Múzeum tematikus tárlatvezetése minden vasárnap február 16-tól március 29-ig.)