Kilencszázhatvanhat őszén mint szemináriumának hallgatóját behívott a szobájába, és megkért, hogy egy lengyel nyelvű tanulmányt fordítsak le neki tartalmilag élőszóban. Így tőle kaptam életem első honoráriumát. A lengyel tanulmány szerzője egy Wacław Felczak nevű történész volt, akiről semmit sem tudtam. „1945 után életfogytiglani börtönre ítélték, nemrég ismerkedtem meg vele. Kossuthtal foglalkozik” – világosított fel búcsúképpen Szabad tanár úr. Nem sejtettem, hogy alig egy évtized múlva Felczak lesz a másik tanárom, aki életemet ugyanúgy meghatározza, mint sokunkét Szabad György.
Az ő nevét alapítvány és intézet viseli, Szabad Györgyét történészi életműve mellett e hét szerdától kezdve az Országgyűlés irodaháza.
