Március 15-éhez kapcsolódik egy másik idegen eredetű szavunk is, a kokárda. És ezt is csak március 15-e kapcsán emlegetjük – bár már 1787-ben felbukkan nálunk. A kokárda sok más nyelvben is megtalálható. Nemzetközi szó: német Kokarde, francia cocarde, olasz coccarde. Végső soron a franciából származik, de magyarba az olasz közvetítette. A töve a francia kakas jelentésű coq, ebből keletkezett a kakastaréj: cocarde, illetve átvitt értelemben: színes szalagjelvény katonasapkán.
A franciában a bonnet á la cocarde azt jelenti: kakastaréjos sapka, másként: rozettával ékesített sapka. A magyar nyelvben pedig ennek nyomán konkrét, március 15-éhez kapcsolódó jelentése lett: nemzetiszínű szalagból készült kis csokorszerű kitűző, szalagcsokor, szalagrózsa.
Az idusán és a kokárda nem hapax legomenonok, azaz egyedi, egyszeri szóalkotások, tehát olyan szóalakok, amelyek csak egyszer fordulnak elő, és nem terjednek el. Leginkább alkalmi költői szóalkotásokat szoktunk ezek közé sorolni. Például Ady szóalkotásait: perc-emberkék, állat-hős igék. Mivel ezek közül némelyik annyira találó, már ezeket is ismételgetjük, bevonultak a közös szókészletbe, elvesztették egyszeri voltukat. Az idusán és a kokárda a március 15-i ünnephez kötött, évente csak „egyszer használatos” szavak. Mindaddig ismertek lesznek, ameddig magyar él e földtekén.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!