Forradalmi szavak

Van két szavunk, szófajukat tekintve két főnevünk, amelyeket jobbára csak március 15-én, illetve annak kapcsán használunk: ez az idus és a kokárda. Az idus 1708 óta adatolható latin jövevényszó a magyar nyelvben. Jelentése: a hónap közepe.

A latin többes számú idus eredetileg március, május, július, október 15., a többi hónap 13. napját jelenti. A római naptárban ez volt a hónapot kettéosztó holdtölte napja. Nem tudjuk pontosan, hogy a latinba honnan került a szó. Egyes források etruszk származásra gyanakodnak, hogy az etruszk idua, kettéoszt igéből eredne. A római történelemben március idusa (15-e) különös jelentőséget kapott azzal, hogy Julius Caesart ezen a napon gyilkolta meg Brutus. Nekünk, magyaroknak pedig az egykori erős latin hatás, latinos műveltség miatt az 1848. március 15-e szerepel úgy máig hatóan, hogy március idusa, azaz március tizenötödike. Ezért maradt fenn az idus, pontosabban ennek csak toldalékos formája: március idusa, idusán (március tizenötödike, tizenötödikén). Használhatnánk persze más hónapok közepének megjelölésére is, de nem nagyon tesszük, olykor elő-előfordul, és nem terjed el. Mondhatjuk, hogy ezt a latin jövevényszót az 1848-as forradalom emléke tartja fenn.

A magyar nyelv a latin jövevényszavakat barátságosan fogadja, nem is nagyon akarjuk őket kitessékelni. A szómagyarító közösségi honlapon (szomagyarito.hu) azért egyesek ajánlanak rá új magyar szavakat. Például azt, hogy hosztó (március hosztóján tört ki a forradalom), hóközép (hóközép napján esedékes a fizetés), felezőtelihold (március felezőteliholdja a hónap 15. napja). Valami azt súgja nekem, hogy ezek nem fognak elterjedni. Marad az idus, az idusán…

A római naptárban egyébként a hónapnak három nevezetes napja volt: a calendae, a nonae és az idus. A calendae a kikiáltás napja. Ezen a napon hirdették ki, hogy az adott hónapban melyik napra esik az idus (13-15.), s az azt kilenc nappal megelőző nonae (5-7.). A calendae szó a kalendárium szavunkban maradt fenn, amelynek tehát eredeti jelentése: a hónap első napja.

Március 15-éhez kapcsolódik egy másik idegen eredetű szavunk is, a kokárda. És ezt is csak március 15-e kapcsán emlegetjük – bár már 1787-ben felbukkan nálunk. A kokárda sok más nyelvben is megtalálható. Nemzetközi szó: német Kokarde, francia cocarde, olasz coccarde. Végső soron a franciából származik, de magyarba az olasz közvetítette. A töve a francia kakas jelentésű coq, ebből keletkezett a kakastaréj: cocarde, illetve átvitt értelemben: színes szalagjelvény katonasapkán.

A franciában a bonnet á la cocarde azt jelenti: kakastaréjos sapka, másként: rozettával ékesített sapka. A magyar nyelvben pedig ennek nyomán konkrét, március 15-éhez kapcsolódó jelentése lett: nemzetiszínű szalagból készült kis csokorszerű kitűző, szalagcsokor, szalagrózsa.

Az idusán és a kokárda nem hapax legomenonok, azaz egyedi, egyszeri szóalkotások, tehát olyan szóalakok, amelyek csak egyszer fordulnak elő, és nem terjednek el. Leginkább alkalmi költői szóalkotásokat szoktunk ezek közé sorolni. Például Ady szóalkotásait: perc-emberkék, állat-hős igék. Mivel ezek közül némelyik annyira találó, már ezeket is ismételgetjük, bevonultak a közös szókészletbe, elvesztették egyszeri voltukat. Az idusán és a kokárda a március 15-i ünnephez kötött, évente csak „egyszer használatos” szavak. Mindaddig ismertek lesznek, ameddig magyar él e földtekén.