Képtelenség egyhuzamban végigolvasni. Néhány oldal után le kell tenni, hogy időt hagyjunk a tömérdek érdekesség átgondolására. Ha kifújtuk magunkat, jöhet néhány újabb fantasztikus utazás a világ valamelyik csodaszép vasútvonalán.
Az első vonathoz hasonlító alkalmatosságokat lovak vontatták, de nem igazán váltak be. Táltosokat nem találtak, ami akadt, azok lassan vonszolták a kocsikat. Az igazi áttörést a folyamatosan tökéletesített gőzmozdony jelentette. Az első gőzös vasutat az angliai Stockton és Darlington között 1825-ben nyitották meg, a mai Magyarország területén Pest és Vác között 1846. július 15-én pöfögött először szerelvény. Azaz nincs kétszáz éve, hogy síneken gördül az ember. E két évszázad elképesztő fejlődésének köszönhetően vonattal utazhatunk a világ legtávolabbi és legfigyelemreméltóbb célpontjaiba. Nyomon követhetjük a Föld sokféle furcsa és csodálatos örökségét, az őskori sziklaalakzatoktól a felhőkarcoló-városokig, a lassú gőzmozdonyoktól a nagy sebességű szuperexpresszekig. A brit Sarah Baxter a világ ötszáz vasútvonalát tette súlyos kötetbe.
A szerző az angliai Norfolkban nőtt fel, ami részben magyarázhatja a hegyek iránti vonzódását. Felnőttként körbeutazta Ázsiát, Ausztráliát, megfordult Új-Zélandon és az Egyesült Államokban, mielőtt írói karrierbe kezdett. A The Guardian, a The Telegraph és a The Independent lapok szerzője korábbi könyvében a világ történetét ötszáz sétaúton keresztül mutatta be. És most nálunk is megjelent a félezer vasutas munkája.
A bevezető egyúttal meghökkentő. Sokféleképpen szortírozhatnánk a világ legizgalmasabb vasútvonalait, de amire Baxter vállalkozott, kevesen gondolunk.
Ő nem kontinensekre bontva sorolja a helyeket, nem is építési idejük alapján, hanem aszerint, hogy az adott szakaszon guruló mozdony milyen föld- és embertörténeti jelentőségű helyen robog végig. Ezért indul Namíbiával, ahol a Desert Express 55-80 millió évvel ezelőtt képződött felszínen zakatol. A világ egyik legritkábban lakott országának legnagyobb részén az időtlenség szele fúj. A világ egyik legősibb sivatagában mi egyebet várnánk? Például ezt a vonatot, amely 380 kilométeres útját 19 óra alatt teszi meg – az átlagsebesség óránként 20 kilométer. Nyugat-Ausztráliában sok milliárd éves kövek között gurul a Mount Goldsworthy tehervonat: 2001-ben 862 kocsit kapcsoltak össze, a 99 732 tonnát nyomó szerelvény 7,3 kilométer hosszú volt. Melyikünk várna ki gutaütés nélkül ekkora tehervonatot a felsőgödi vasúti átkelőn? A tibeti fennsík ötvenmillió éve képződött, a kínaiaknak ötven év kellett a Csinghaj–Tibet vasútvonal elkészítéséhez, amelynek legmagasabb pontja 5072 méter magasan található. Ebben a magasságban ritkább a levegő, ezért a kocsikba oxigént vezetnek, elkerülendő a magashegyi betegséget. Akinek ez sem elég, az ülése alatt talál oxigénpalackot. „A Canadian” – így nevezik a Canadian Pacific Railway vonalat, amelynek építésében 17 ezer kínai munkás vett részt, közülük négyezren életüket adták a műszaki csodáért.
