Karantén a padláson

A hónap végéig felfüggesztették a Románia és Olaszország közötti közúti és vasúti menetrendszerű személyszállítást. Hazaérhet-e a sok százezer romániai vendégmunkás az ünnepekre?

Köztisztaságiak a kihalt velencei Szent Márk téren. Kinek mihez van joga? Fotó: REUTERS/Manuel Silvestri

Március 10-étől a hónap végéig – igazából azonban senki sem tudja, mennyi időre – felfüggesztették a Románia és Olaszország közötti közúti és vasúti menetrendszerű személyszállítást. A koronavírus gerjesztette járvány elképesztő léptékű olaszországi elharapózása nyomán hozott intézkedés egy nappal követte az észak-olaszországi „vörös zónából” induló, illetve oda érkező repülőjáratok leállítását, tényleges kiváltó okként azonban különösebb kockázat nélkül megjelölhetünk egy március 9-i eseményt. Hétfőn reggel az Ártánd–Bors magyar–román határátkelőnél jelentkezett romániai belépésre egy Olaszországból érkezett autóbusz. A fedélzeten kivétel nélkül kint dolgozó romániai állampolgárok voltak, akik a belépési nyilatkozat vonatkozó rubrikájában egy akkor még vesztegzáron kívüli olasz régiót jelöltek meg indulási pontként. Miután a busz iratai is hasonló útvonalról árulkodtak, az alapellenőrzést követően a román határrendészet simán beengedte a járművet az országba.

Az ellenőrzési zóna utáni első benzinkútnál kiderült az igazság. A különleges sztorikra vadászó tévéstábok egyike azonnal mikrofonvégre kapta a pihenőt tartó utasokat, akik szinte dicsekedve mesélték, milyen jól átverték a szerveket. Mert hogy ők igazából Milánó környékéről érkeznek, azaz az egyik legvörösebb térségből. A tévések pedig a szakmai érzékenység és a társadalmi felelősségtudat különleges elegyétől indíttatva értesítették az illetékeseket, a buszt néhány kilométerrel arrébb, Nagyvárad bejáratánál le is kapcsolták, az utasokat pedig elkülönítették.

Az Olaszországból menekülők nagy hulláma kedden este érte el a nagylaki autópálya-határt, néhány óra alatt több száz személygépkocsi, több mint tízezer személy lépett be Romániába. És a következő órák alatt az is kiderült, hogy az azonnali csoportos elkülönítés „intézménye” elsősorban infrastrukturális okokból nem működtethető. Így a következő napokban rendőri kísérettel juttatták el az autókonvojokat a lakcím szerinti helységbe, ahol kötelező kéthetes lakáskarantén vár az érkezőkre. A vírussal azonosítottak azonnal kórházba kerültek. Ilyen előzmények után tartott március 12-én reggel a romániai járványhelyzet 48 nyilvántartott, kórházban kezelt betegnél.

Az első átverési kísérletet követő esetek egyszerre árulkodnak a román társadalom egy részére változatlanul jellemző ügyeskedési hajlamról, illetve arról az éretlenségről, amellyel a térség lakossága kezeli a szerencsére ritkán adódó vészhelyzeteket. Voltak ugyanis próbálkozók, akik jelentős kerülővel, Görögországon és Bulgárián át érkeztek az országba, azt remélve, hogy ily módon megússzák a járványügyi intézkedéseket.

A társadalom törékeny helyzetfeldolgozó képessége abszurd eseteket is előidézett: Olaszországból hazaérkező kamionsofőr, akit a feleség nem engedett be a házba, ugyanonnan hazatért tünetmentes fiatalember, akit a család a ház padlásán különített el, hasonló történetek ragadtatták humorizálásra a sajtót és közvéleményt, holott a helyzet inkább a siralmashoz közelít.

Románia ugyanis aligha van felkészülve nagyobb léptékű járvány kezelésére, hetvenezret meghaladó létszámú fertőzöttől már megrogyna az ország egészségügyi ellátórendszere. A megállapítás nem holmi Facebook-szakértőtől származik – persze ott is találkozni hasonló, még apokaliptikusabb víziókkal –, hanem Ludovic Orban ügyvivő miniszterelnöktől, ezért aztán illik komolyan venni. No meg azért, mert a felelősnek szánt figyelmeztetés mindenekelőtt azt a közel másfél milliós csoportot célozta, amely a Covid–19 vírus által leginkább sújtott európai államban, Olaszországban él és dolgozik. Ebből az országból szokott az egyházi ünnepek, illetve a rendszeres szabadságolások alkalmával népvándorlás indulni az anyaország, azaz Románia felé. Nem mellékesen Magyarországon keresztül. Nos, az olaszországi román diaszpóra tagjait szerette volna első körben lebeszélni az otthoni ünneplésről az ország egyik legfontosabb vezetője.

Köztisztaságiak a kihalt velencei Szent Márk téren. Kinek mihez van joga?
Fotó: REUTERS/Manuel Silvestri

A történet azóta meghaladta az ideális kategóriát, miután az olasz kormány az ország teljes területét karanténzónának nyilvánította, amelynek elhagyását, illetve az oda belépést csak alapos indokokkal lehet igényelni. Hogy az otthoni családtagokkal való ünneplés milyen mértékben számít ilyennek, arra nincs pontosítás, az olasz kormány törekvéseit mindenesetre nagyban segítik a román illetékesek utazáskorlátozó intézkedései.

A Marcel Vela ügyvivő belügyminiszter által bejelentett személyszállítási stop ugyanis nem merül ki önmagában. A közúti személyszállítással foglalkozó vállalatoknak kötelességük tájékoztatni az Olaszországon áthaladó járatokra felszálló román állampolgárságú utasokat, hogy az országba érkezésükkor karanténba kerülnek, vagy otthonukban különítik el őket. Ennek betartásáról az utasoknak felelősségvállalási nyilatkozatot kell aláírniuk a buszra való felszálláskor.

A szigorítás mondhatni hatályon kívül helyezi Ludovic Orban ügyvivő kormányfő korábbi kijelentését, miszerint a román hatóságoknak nincs jogalapjuk megakadályozni az uniós állampolgárok belépését Románia területére, amihez Lu­cian Bode szállításügyi miniszter megerősítésként hozzáfűzte, hogy semmiképp nem zárják le az országhatárokat. De hát „háborúban” könnyen válnak semmissé a békebeli törvények.

Minden bizonnyal ilyen körülmények között is akadnak majd román állampolgárok, akik igyekeznek hazajutni a járvány sújtotta Olaszországból. És nem kizárólag azok, akik csak rokoni körben tartják elképzelhetőnek a húsvéti bárány felszeletelését. Immár a járvány várható rövid távú következményei is a hazatérés indokai közé sorolandók. Sokan ugyanis – főleg a turizmusban dolgozók – máris elveszettnek ítélik korábbi munkahelyüket, és a köztes időben otthon vállalnának munkát. Már legalább három olyan cégről tudni, amely a munkaerőpiac e különös szegmensére összpontosítana, számuk további növekedése pedig kizárólag a kereslet alakulásától függ.

Romániában egyelőre március 23-ig, de valószínűsíthetően ennél hosszabb időre bezárták az iskolákat, az egyetemi kurzusokat csak on­line módon lehet megtartani. A helyzet kezelésére törvénytervezetet nyújtottak be a szülők ideiglenes kényszerszabadságolására, amely révén az otthon maradó gyermekek felügyeletét remélik biztosítani. A társadalmi élet gyakorlatilag megszűnt, a még zajló sportesemények zárt kapuk mögé kényszerülnek. A helyzetnek esett áldozatul a rendszeresen tízezreket mozgósító március 10-i székely szabadság napja, a március 15-i ünnepségek, és időben nyugtalanítóan közel van Erdély legrégibb városünnepe, a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok rendezvénysorozata is.

Az egyházak viszonyulása sem maradhatott el, itt azonban egyelőre meglehetősen furcsák az állapotok. Az államvallásnak számító ortodoxok vezetői egyelőre nem tartják magukra nézve érvényesnek az állami korlátozásokat, arra hivatkozva, hogy az egyházat nem a világi, hanem a mennyei törvények igazgatják. A magyar történelmi egyházak felelős pragmatizmusáról árulkodik viszont, hogy a protestánsok által rendszeresen a húsvétot megelőző virágvasárnapon tartott konfirmációt pünkösd idejére halasztják. Aminek megint csak lesz némi forgalomcsökkentő hatása Románia és Magyarország viszonylatában.