Ki jár tilosban?

Fenyegeti vagy védi a lelki segítőket a törvényi szigorítás? Február közepe óta egyéves börtönnel sújtandó a kuruzslás, amelynek fogalma immár a jogtalan pszichoterápiás gyakorlattal bővült. Csakhogy az egyes szakterületek határvonalai bizonytalanok.

Szerényi Gábor rajza

A szervezet elnökének, Rusznák Tamásnak nem a törvénymódosítással, hanem a jogi szabályozás hiányaival van baja.

– Nem tudni – magyarázza –, hogy mit büntet a törvény. A magyar jogban nincs olyan, hogy „egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat”, sem arra vonatkozó szabályozás, hogy melyek az ennek „körébe tartozó tevékenység(ek)”. Jogszabályi definíció és szabályozás hiányában arról sem rendelkezik a jog, hogy e meg nem határozott tevékenységek végzésére ki jogosult, és ki nem. A Btk. módosítása ezért bizonytalan jogi helyzetet hozott létre, olyan tevékenységet büntet, amelyet semmilyen területen nem határoz meg. Ennek pedig önkéntes jogkövetéssel sem lehet megfelelni.

Rusznák Tamás szerint a bizonytalanságot növeli, hogy a lelki segítő-, fejlesztőtevékenység során rutinszerűen olyan módszereket, eszközöket is használnak, amelyeket a pszichoterápia során is alkalmaznak. Van tehát egy meglehetősen nagy közös eszközkészlet, a használat céljában azonban alapvető a különbség. Egy éles tárggyal lehet gyilkolni, lehet a vacsorához húst vágni és lehet műteni is, mondja példaként.

Szerényi Gábor rajza

A kérdésre, meghúzhatók-e pontosan a pszichológia mint szakma pontos határai, azt feleli: soha nem fogják tudni meghúzni. Olyan szakma nincs, hogy pszichológia. Ez tudományág, amelynek a csúcsán a pszichoterapeuták állnak. Ami pedig a terápia szó használatának jogosultságát illeti: gyógyítást jelentene, de a gyógyítás nem értelmezhető általában. A gerincsérv gyógyításában is team vesz részt, amelybe a gerincspecialista orvos mellett beletartozik a gyógytornász és a gyógymasszőr, valamint természetesen az asszisztens, de a gondozást segítő családtagok is. Magyarországon semmiféle jogszabály, hivatalos protokoll vagy szakmai irányelv nem szabályozza a különböző pszichológusok, szakpszichológusok és a pszichoterapeuták által végezhető tevékenységeket, így azok határait sem.

Kamara pró és kontra

A törvénymódosítást támadók azt vélelmezik, hogy ez a mostani szigorítás nem más, mint bosszú, mert a szakma megakadályozta a Magyar Pszichológuskamara létrehozását. Ilyen szervezet egyébként Európa legtöbb országában működik. A magyar kamara törvénytervezete készen áll, az Emberi Erőforrások Minisztériumában pihen, és arra vár, hogy a parlament elé kerüljön. Létrehozását a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete szorgalmazta. A fő ellenérv az önálló pszichológuskamara felállítása ellen az volt, hogy a gyógyítással foglalkozó klinikai szakpszichológusok amúgy is tagjai már a Magyar Orvosi Kamarának, a másik pedig, hogy a nagyon különböző hivatásrendben dolgozó, eltérő alapképzettségű és munkairányultságú pszichológusokat nem lenne képes egybeterelni.

A sikertelenség miatt az érdekvédelmi egyesület, amelynek elnöke Császár-Nagy Noémi volt, feloszlott. Császár-Nagy szerint szó sincs semmiféle bosszúról, ő továbbra is bízik benne: előbb-utóbb a kormányzat belátja, nem elegendő csak a kétezer egészségügyi szakpszichológus jogi helyzetének rendezése, szükség van erre a 13 ezer MA és még sokkal több BA szinten végzett pszichológus esetében is. Ha az ő tevékenységük definiálatlan, az teret ad a kuruzslásra.

A hazai pszichológia szakmai presztízse és a betegek érdekében is elengedhetetlen tehát a közhiteles alapnyilvántartás és a fogyasztóvédelem. De ezek nélkül is szükséges a pszichopiac védelme.

– Azok háborognak most a szigorodó szankciók miatt, akik jogosulatlanul végeznek pszichoterápiás munkát – mondja Császár-Nagy. – Nem tudni, hányan vannak közöttük a kamara ellenzői, és hányan nem is pszichológusok, csak önjelölt gyógyítók, kuruzslók, a pszichológus szakma ellenségei. A most elfogadott törvény nem változtatta meg az egészségügyi jogi szabályozást, csak növekedett a törvénysértés szankció­jának mértéke. Ha ettől tudatosul most, hogy az eddig is érvényben lévő törvények és rendeletek szerint ki végezhet önállóan pszichoterápiát, és ki az, aki jogosulatlanul gyógyít, akkor még inkább támogatom a jogszabályt. Egyértelművé teszi végre, hogy nincs nem egészségügyi pszichoterápia, ahogy nincs nem egészségügyi agyműtét sem, bármilyen jó kezű is a hályogkovács, és hogy nem lehet alap- és ráépített szaktudás nélkül, tévén keresztüli műteni, távgyógyítani, visszaélni a rászorulók kétségbeesésével.

Ám az igaz, mondja Császár-Nagy, hogy a pszichoterápia definíciója egyetlen jogforrásértékű szakmai anyagban sincs pontosan meghatározva, a szakmai protokoll pedig nem jogforrás. Nincs pszichológustevékenységi rendelet sem, ezért az MA diplomához, illetve a nem egészségügyi szakirányú felsőfokú pszichológusvégzettségekhez (például tanácsadó szakpszichológus, munka- és szervezet-szakpszichológus stb.) nem tartozik kompetenciaszabályozás és védelem. Most az a legsürgősebb, hogy ez, valamint a közhiteles és nyilvános pszichológus-nyilvántartás megszülessen.

– Nincs mitől félnie annak, akinek államilag elismert képzőhelyen szerzett diplomája van, és azt a munkát végzi, amelyre a végzettsége, diplomája feljogosítja. Ezért erre a törvényi szabályozásra már régóta szükség volt, efelől semmi kétségem sincs – állítja Péley Bernadette, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézete Fejlődés- és Klinikai Pszichológiai Tanszékének vezetője.

– Konzultáltam jogászokkal, olyanokkal is, akiknek pszichológusdiplomájuk is van, és teljes volt az egyetértés. A törvény a segítő szakmák felhasználóit, vagyis a klienseket védi. Számos visszaélés történik ugyanis, aminek nincs nyilvánossága, mert a szenvedő fél nem szeretne magának még több bonyodalmat. Széles piaca lett a segítő szakmának, aminek vannak jó hozadékai és káros velejárói is. Márpedig ha a törvény védi a klienseket, ezzel együtt védi azokat a szakembereket is, akik a végzettségüknek megfelelően dolgoznak. A képzések kimeneti követelménye rögzíti az elsajátított tudást, képességet, jártasságot, valamint az elvégezhető tevékenységek körét is.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy ez a szabályozás új kérdéseket, illetve megoldásra váró feladatokat von maga után, akár a meghatározások, akár újabb szabályok alkotása terén, mondja a professzor asszony. A pszichológia az a terület, amelyhez mindenki ért. A mindennapi tájékozódásban implicit elméleteket használunk, így képesek vagyunk megérteni mások viselkedését, gyorsabban tudunk döntéseket hozni, kapcsolatokban tájékozódni. Az is egyértelmű tapasztalat, hogy a jó baráttal történő beszélgetésnek terápiás értéke, hatása van.

Tudni a határokat

– A pszichológia mindenkié, de nem mindenki pszichológus. Pszichológus csak az, aki ötéves képzésben pszichológia szakot végez. Ez ma három év pszichológia BA és két év pszichológia MA. A három év BA viselkedéselemző diplomát ad, és pszichológusasszisztensi munkára jogosít csak fel. Sajnos ezzel a diplomával is sokan nyitnak magánrendelőt. Az MA képzéseken belül vannak specializációk, de ettől függetlenül mindenki egységesen okleveles pszichológus lesz. Az orvosokhoz hasonlóan ez csak az alapvégzettség. Attól függően, hogy ki milyen szakterületen szeretne dolgozni, további végzettséget kell szereznie. Így lesz valaki tanácsadó szakpszichológus vagy szervezet- és munkapszichológus. Azok a szakterületek, amelyek szorosan kötődnek az egészségügyi ellátáshoz, alapszakvizsgát igényelnek. Ilyen a klinikai pszichológia, a neuropszichológia és az alkalmazott egészségpszichológia.

– A pszichoterápia viszont már erre épített szakvizsga, akár orvosról, akár pszichológusról van szó. Aki ezt a végzettséget megszerzi, az a pszichoterapeuta, és ennek a tevékenységnek van szakmai protokollja. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor rendben van a törvény megfogalmazása. De valóban nincs pszichológustörvény, ezért sokszor úgy tűnik, mintha a pszichológusszakma kizárólag klinikusokból állna. Megfelelő szabályozás és keretek jelentősen segítenék eloszlatni ezt a tévhitet, ami az összes pszichológusszakmának jót tenne. A segítő szakma ennél sokkal több, és a munkában mindenkire szükség van. A módszerek és eszközök elsajátítása azonban önmagában nem garantálja a szakértelmet és a szakmai munkát. Ha egy sebet kiválóan bekötözök, sőt egy tanfolyamon a meglévő képességemet továbbfejlesztem, még nem leszek sebész. Bármilyen ügyes is vagyok, tudnom kell a határaimat. A széles körű szakmai tudás képes a lehetséges következményekkel is számolni, és ez nagyon fontos.

A Nemzeti Betegfórum elnöke, Pogány Gábor szerint nagyon fontos és régen várt már ez a törvénymódosítás, a betegszervezetek régóta küzdenek, hogy a kuruzslók ellen hatásosabb fellépés szülessen. Látjuk, hogy sokan gátlástalan módon pontosan a legelesettebb és legrászorultabb családok reménytelen helyzetét használják ki, akik erejükön felül is hajlandók a gyógyulásért minden anyagi áldozatot meghozni. Így hazugságokkal sokan nagy vagyonokat keresnek, miközben nyomorba taszítanak másokat, ahelyett, hogy segítenének rajtuk.

Nem tartják be a „minimum ne árts” szabályát sem. Ráadásul ez hatékony reklámtevékenységgel is párosulhat, ehhez érthetetlen módon többször a média is asszisztál. Tehát mindez ellen a fellépés már régen kívánatos volt. Mivel azonban nagyon érzékeny területről van szó, körültekintően kell mind a törvényi módosításokat, mind azok végrehajtását végezni, nehogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsük! Ezért végrehajtási rendeletben pontosan definiálniuk kell a szakmáknak, mi számít „egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlatnak”, és azt is, hogy mi nem. Erre szükség van a diplomával dolgozók védelmében is, és az önjelölt „gyógyítók” kártételének megakadályozásához is. A (ráadásul folyamatosan változó) kompetenciahatárok megállapítását a tudomány fejlődésének megfelelően csak az adott szakmák képesek megtenni és folyamatosan karbantartani. Ez a szakemberek és a betegek érdeke is!

Addig is marad a néptömegeknek ingyenes segítőnek a világ legnagyobb kuruzslója, a világháló.