
Fotó: Havran Zoltán
Megnézzük, mit hagyott maga után az ifjúság, a szocializmus és a rendszerváltás. Az egykori díszteremben megsimogatjuk Emília selyemtapétáit, és magunk elé képzeljük, milyen lehetett, amikor a tükrök, a csillárok, a berendezési tárgyak és az eredeti díszelemek még a helyükön voltak. Éles kavicsszőnyegen lépdelünk át a pipázóba és a könyvtárszobába, ahol megállapítjuk, a korabeli faburkolatban máig nem tett kárt a szú, így éppoly méltóságteljes, mint az alapító Frigyes gróf festménye, amelynek már csak a hűlt helyét konstatáljuk. A bejárat mellett fehér mosdókagyló, amolyan nyitott vizesblokk rondít bele a képbe, a lépcsőkorlát kőbábjai is megviseltek.
A kastélyban 1945-től 2011-ig iskola működött, tudjuk meg Balogh József polgármestertől, miután 1944-ben a grófok elmenekültek. Ez szerencséje is az épületnek, ennek köszönhető, hogy nem ment tönkre a szokásos barbár használat során, mint a többi. A kígyósiak mindenesetre nagyon remélik, hogy az Ybl Miklós tervezte épület felújítása a falusi vendéglátásnak is jót fog tenni, a látogatóközpont vonzerő lesz. Sőt nemcsak remélik, hisznek is benne.
A kastély spontán látogatottsága az előző évtizedekben is jelentős volt. Még az iskola idejében is sokan jártak Kígyósra, hogy megnézzék a parkot. De az ingatlanba nem léphettek be, csak a külsejét csodálhatták meg. A turisták közül sokan tértek be a település éttermeibe, cukrászdáiba. Volt, aki meg is szállt itt egy vagy több napra. A fejlesztés következtében az emeleten szállodát nyitnak, amelynek működtetésétől nyereséget várnak. Az önkormányzat emellett egy Wenckheim-lakosztály kialakítását is szorgalmazná.






















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!