Migráció lovas kocsin

A mostani válság egyik tanulsága, hogy Euró­pa öt év alatt sem tudta megteremteni saját biztonságát, és a pénzért megvásárolt időt nem tudta kihasználni.

A török stratégia alapja, hogy az ország adja a NATO második legnagyobb létszámú hadseregét. Területén több millió, részint szíriai menekült él. Ankara számára létkérdés, hogy ne jöjjön létre kurd autonóm terület Szírián belül.

A török politika alapvető célja Szíriában, a közös határ mentén olyan zóna kialakítása, amelybe, ha kell, erőszakkal visszatelepítik a Törökországban élő szíriaiak jelentős részét. Ankara elképzelései szerint a visszatelepítés valamennyi költségét, beleértve a házak és egyéb infrastrukturális létesítmények felépítését, az Európai Uniónak kellene fizetnie. Mivel ezen területeken jelenleg abszolút kurd többség él, a szírek visszatelepítésével a kurd autonóm régió lehetősége is megszűnne. Az elmúlt évek egyik legfontosabb tanulsága, hogy az Iszlám Állam elleni harcban kulcsszerepet játszottak a szíriai és iraki kurdok. Ezeket a Nyugat a megváltozott politikai helyzet miatt egyik pillanatról a másikra magukra hagyta. Ennek közép- és hosszú távon lesznek még következményei.

Miután a törökök által elfoglalt szíriai zónában 33 török katona meghalt, a válaszcsapás nem késett sokáig. A támadásban több száz szíriai katona elesett, Törökország ragaszkodott a NATO 4. cikke alapján a NATO Tanács összehívásához. Erdoğan török államfő elment konzultálni Moszkvába Putyin elnökkel.

Az összecsapások nyomán az ENSZ Biztonsági Tanácsában éles vitára került sor a kialakult helyzetről, amelynek során – az ENSZ hagyományainak megfelelően – semmiféle érdemi határozathozatalra nem került sor. A török államfő telefonon egyeztetett Merkel német kancellárral, és elutazott Brüsszelbe, hogy találkozzék az Európai Unió és a NATO illetékes vezetői­vel. Ezeken a megbeszéléseken megállapodásra nem került sor, miután a felek álláspontja köszönőviszonyban sem volt egymással. A török cél a lehetőség szerinti minél nagyobb európai uniós pénzeszközök megszerzése volt, ez valószínűleg sikerülni fog, emellett cél volt a támogatás elérése a szír helyzet kapcsán. Itt az álláspontok alapvetően mások. Törökország folytatni kívánja a tárgyalásokat az Európai Unióval, és eltöröltetni a korábban megígérteknek megfelelően a vízumkényszert. Az unió ebben a kérdésben is rendkívül megosztott.

Miközben Törökország lezárta szíriai határait, a térségben közel egymillió ember torlódott fel. Ezután a kis-ázsiai állam megnyitotta nyugati határait. Isztambulból és egyéb városokból buszokkal, taxikkal, lovas kocsikkal szállították a migránsokat, és részint erőszakkal próbálták őket rávenni arra, hogy hagyják el Törökország területét. A görögök, szemben a korábbi baloldali kormány politikájával, kőkeményen védik a határaikat, és új elem, hogy a helyi lakosság fellép a migránsokkal és az NGO-kkal szemben.

A török-görög határon kialakult konfliktus kapcsán újra, sokadszorra kiéleződtek az ellentétek a két ország között. A NATO egyik legnagyobb érdeme, hogy meg tudta akadályozni a háborút.

A válság igazi vesztesei a migránsok, akik képletesen a senki földjén várják sorsuk további alakulását. Merkel, aki 2015-ben egyedül eldöntötte a migránskérdést, most az újabb befogadás ellen volt. Ugyanakkor a német kormányban részt vevő Szociáldemokrata Párt nyomására tudomásul vette, hogy fogadjanak be néhány száz 14 év alatti egyedülálló gyereket, többségé­ben lányokat.

A mostani válság egyik tanulsága, hogy Euró­pa öt év alatt sem tudta megteremteni saját biztonságát, és a pénzért megvásárolt időt nem tudta kihasználni. Nagy tanulság, hogy a menekülthullám és a koronavírus összefüggést mutat, hiszen a migránsok jelentős része Iránon keresztül érkezett, és a menekülttáborokban a minimális higiéniás viszonyok sem állnak rendelkezésre. A válság kezdete óta egyetlenegy NGO-s hajó sem kötött ki Olaszországban. Mivel a koronavírus-járvány miatt Európa helyzete folyamatosan romlik, és a munkaerő jelentős részét hazaküldik, a bejövő migránsokra még kevésbé van szükség, mint eddig volt.

Elemzők azt vizsgálják, hogy a jelenlegi válságban a 2015-össel összehasonlítva melyek a hasonló és melyek az ellentétes elemek. Tény az, hogy a magyar kormány álláspontját – mely szerint az Európai Unió külső határait védeni kell, és nincs szükség a papírok nélkül bejövő, döntően gazdasági migránsokra – akkor még elítélte az unió, ma pedig ugyanezeket az elveket vallja.

Görögország számára nincs más lehetőség, csak a határvédelem, mivel tökéletesen tudja, hogy ha átengedné a migránsokat, ahogy a török vezetés követeli, akkor szembekerülne Brüsszellel és balkáni szomszédaival egyaránt. Mára, szemben 2015-tel, a balkáni államok is megerősítették államhatáraik védelmét. Athén azt is tudja, hogy az Európai Unió és Törökország között megkötött megállapodás, amely hamarosan lejár, Görögországot a perifériára tette. Athén nem akar még egyszer ilyen megalázó szerepet.

Törökország pozícióelőnyben van, és ezt tökéletesen érvényesíti Brüsszellel szemben. Ugyanakkor senki nem vizsgálja, hogy a török–szír határon összezsúfolódott közel egymillió menekültből mennyien tartoznak a korábbi Iszlám Államhoz, hiszen ez a terület volt a terroristák utolsó központja. Mindmáig azt sem vizsgálta meg senki, hogy ha Európa képtelen önmaga biztonságát megteremteni, mekkora összegeket fognak kérni az észak-afrikai államok a határaik zárásáért. Arra sincs válasz, hogy Európa kész-e és képes-e – és ha igen, mikortól – külső határainak védelmére.

Erdoğan pénzt kér Brüsszeltől, és itt a két fél álláspontja gyökeresen eltér egymástól. Az unió 1,7 millió Törökországban élő szíriai migránst támogat havonta pénzzel. Az európai vezetők, Merkel, Macron és Johnson videókonferencián állapodtak meg Erdoğannal az alapelvekről, de a gyakorlati megvalósítás fogja megmutatni, hogy ennyire ellentétes nézeteket valló politikai erők között hol és hogyan lehetséges a kompromisszum.