Vírusok kockázata

Jelenleg hat-nyolcszáz magyar nyelvű modern társasjáték érhető el a hazai boltok kínálatában, s e kör évente több mint kétszáz új címmel bővül. Ezek mellett évente egy-két tucat hazai fejlesztésű, kiadású címről lehet beszélni. A magyar vásárlók évente több mint hétmilliárd forintot költhetnek társasjátékra.

Az asztal körül ülők megtanulják felismerni és értékelni a másik gesztusait Fotó: Teknős Miklós

– Ezek jelentős része önálló darab, de ide kell számolni az egyes címekhez vásárolható kiegészítő játékokat, illetve a játékhoz szükséges kellékeket is – mondja Paulik Tamás, a Magyar Társasjátékos Egyesület (Mate) elnöke.

Aczél Zoltán, a Gémklub Első Magyar Játékkiadó Kft. alapítója és tulajdonosa úgy látja, hogy a modern társasjátékok köre évente több mint kétszáz új magyar címmel gyarapszik. Ezek jellemzően szerzői művek – hasonlóan a könyvekhez –, így alkotóik neve szerepel a dobozon. Túlnyomó részük külföldi darabok magyarországi kiadása, vagyis olyan termék, amely magyar címet (alcímet), magyar nyelvű szabálykönyvet és esetleg magyar feliratokkal ellátott dobozt kap.

A kínálatban egyelőre nem igazán jelentős – ám évről évre növekvő – arányban szerepelnek hazai fejlesztésű, kiadású címek. A Mate szerint évente egy-két tucat ilyen megjelenésről lehet beszélni.

– A társasjátékpiac az utóbbi három-négy évben ugrásszerű növekedésnek indult. Úgy taksáljuk, a magyar vásárlók több mint hétmilliárd forintot költhetnek társasjátékra évente – mondja Aczél Zoltán.

– Kik nyúlnak a pénztárcájukba, hogy összeadják ezt a bagatellnek semmiképp sem mondható összeget?

– Három évvel ezelőtt végeztünk országos felmérést. A hazai felnőtt korú lakosság 46 százaléka társasjátékozik legalább évente egyszer, és 20-25 százalék havonta egy-két alkalommal: őket nevezzük alkalmi társasjátékosoknak. A rendszeresen játszók száma 10-12 ezer fő lehet. Az úgynevezett gémerek – akik számára a társasjátékozás nem pusztán hobbi, hanem életforma is – három-ötezren lehetnek az országban – sorolja az alapító tulajdonos, hozzátéve: a játékok ára – típustól, kiadótól meg a kiegészítők mennyiségétől függően – három-négyezer forinttól akár 40-50 ezer forintig terjedhet.

A legkeresettebb címek két típusból kerülnek ki: ezek a partijátékok és a családi játékok. Mindkettőre jellemző, hogy a szabályai egyszerűek, és gyorsan megtanulhatóak. A partijátékok legfőbb célja, hogy oldják vagy feldobják a hangulatot. Az összegyűltek számára a játék ilyenkor a társasági együttlét kelléke, a lényeg az egymásra hangolódás, a nagy, közös nevetések. Az Igen? című, magyar fejlesztésű alkotás leírásában például konkrétan szerepel, hogy beszélgetést elindító darab. Lényege: vicces és komoly kérdések kapcsán azt kell megtippelni, hogy hányan válaszolnak majd igennel.

A nemzetközi mezőny partijáték-klasszikusai például a vadnyugati környezetbe helyezett Bang! (melyben azt kell kitalálni, kik vannak a seriffel, és kik a banditákkal); a feladványmegoldó Concept (melynek során nem lehet mutogatni vagy rajzolni, csakis az e célra kialakított ikonokat használni); a The Mind, melynek beszédes alcíme: „Érezz rá” (számozott kártyákat kell úgy sorba rakni, hogy nem tudni, kinél milyen szám van, és nem is szabad megbeszélni); a titkos ügynökök világába röpítő Fedőnevek a nyelvi kreativitást teszi próbára (a kémfőnökök feladata rávezetni a társaikat, mely szavak tartoznak hozzájuk).

A családi játékok hatásmechanizmusai igencsak változatosak, de ami közös bennük: hidat képeznek a korosztályok között – gyerekeket, fiatalokat és időseket képesek partnerként egy asztal mellé ültetni, elszórakoztatni. A nemzetközi Év játéka (Spiel des Jahres) díjjal e kategória legjobbjait tüntetik ki. Ilyen az Azul, mely a gyönyörű csempék kirakása mellett a gondolkodás szépségével invitál kellemes elmélyülésre (a résztvevők közös készletből válogatva raknak ki a saját táblájukon értékes sorokat és oszlopokat); a Csak egy célja: közösen rávezetni egy-egy játékost bizonyos titkos szóra; a Kingdominóban saját birodalmat építenek a játékosok (minél nagyobb területeken kell minél több koronát gyűjteni).

A két kategória közös nehézsúlyú bajnoka azonban a Dixit, melynek címe a „kimondtam”, „megmondtam” jelentésű, latin „dixi”-ből ered. A népszerűségi versenyt évek óta vezető alkotás egyfelől a résztvevők asszociációs képességeit fejleszti, másfelől arra ösztönzi őket, hogy megismerjék játszótársaik gondolkodási struktúráját, képzettársítási készségét. Vagyis – még ha csak néhány perc erejéig is, de – lehetővé teszi számukra, hogy belelássanak, beköltözzenek a másik fejébe! Talán ebben rejlik hatásának a titka.

Az asztal körül ülők megtanulják felismerni és értékelni a másik gesztusait
Fotó: Teknős Miklós

Skiccek spirálfüzetben

A játékkészítés – mint az alkotással járó munkák többségénél – itt is az alapötlettel kezdődik. Nem feltétel, de előny, ha az ötletgazda gyakorlott játékos, s tisztában van azzal, milyen megoldásokkal operálnak a legsikeresebb címek.

– Egy-egy koncepció megalkotója általában többévnyi társasjátékozás után áll elő a maga elképzelésével. Nem jellemző, hogy valaki tapasztalat nélkül berobban egy párját ritkító ötlettel, amely aztán világsiker lesz – említi Aczél Zoltán.

Miután az alapkoncepció kialakult, a szerző nekiláthat a prototípus fabrikálásának: szélsőséges esetben a táblát helyettesítheti spirálfüzet lapjára skiccelt vázlat, a bábukat pedig gyurmadarabkák vagy más játékból kölcsönvett darabok.

– A lényeg a játszhatóság, vagyis az, hogy ki lehessen próbálni – mondja Aczél Zoltán, akinek 1997-ben látott napvilágot az első alkotása. Azóta öt nemzetközi társasjáték-kiadónál hét játéka jelent meg a nemzetközi piacon, és ezekkel együtt tizenhat játéka magyarul.

– Ebben a szakmában valamivel könnyebb megmondani, hogy egy játék mitől rossz, mint azt, hogy mitől jó. Hiba lehet, ha valami túl komplex vagy túlságosan hosszú, ahogy a rosszul felépített szabálykönyv is élvezhetetlenné tehet egy egyébként jó játékot. De ha mindezek rendben vannak is, még akkor sem biztos, hogy az elemek igazán szórakoztató, élvezhető egésszé állnak össze – mutat rá Paulik Tamás.

– Mit vizsgál egy kiadó az elbírálás során?

– Többek között azt, mennyire eredeti a játék alapötlete, és mennyire élvezetes.

– Ha a játék által nyújtott élmény kellemes, akkor sok hiba áthidalható a fejlesztés során

– világítja meg a döntő mozzanatot Aczél Zoltán.

Személyes és virtuális tér

Miután az eredeti koncepció átjutott a legfontosabb szűrőn, a kiadó a saját emberei bevonásával nekilát a játék fejlesztésének, végleges formába öntésének. Mivel csapatmunkáról van szó, nem szerencsés, ha az ötletgazda mereven ragaszkodik a maga elképzeléseihez. Inkább azzal tesz jót a készülőfélben lévő játéknak, ha rugalmasan fogadja az újabb és újabb ötleteket, kiegészítéseket, s immár a csapat tagjaként vesz részt a kidolgozásban. Mire egy társasjáték a boltokba kerül, valamennyi eleme módosulhat. A legtöbb cím végleges formája csupán köszönő viszonyban áll a kezdetivel.

– Többször láthattuk már, hogy egy játék túlságosan bonyolultra, áttekinthetetlenre sikeredett, mert a kreatív csapat az összes felmerülő ötletet meg akarta valósítani egyetlen játékmenetbe passzírozva – mondja Paulik Tamás, hozzátéve: – A fejlesztőnek olyan hangulatban kell dolgoznia az éppen aktuális verziókon, amilyet át kíván adni. A vicces, humoros társasjátékok formálása közben sokkal könnyedebb a hangulat, mint az olyan – komolyabb – címek esetében, amelyek mondjuk fejtörésre kényszerítik a játékosokat, vagy borzongást váltanak ki belőlük.

– Amíg egy játék eljut a gyártásra alkalmas változatig, a minimális idő egy év, de gyakoribb, hogy két-három évig tart a dolog. A hamarosan megjelenő, blöffölős kártyajátékunk, a Spicy például közel öt év alatt nyerte el végső formáját. Ezalatt sokat formálta a szerző, Győri Zoltán a barátaival, majd a cég német partnerének a csapata is elvégezte a magáét. De az idei nemzetközi játékkiállításon, Nürnbergben – a hazai kiadással egy időben – német és angol nyelven is napvilágot lát! – említ konkrét példát a Gémklub vezetője.

– A játékosok általában olyan „társas” mellé ülnek le, amelyről tudják vagy feltételezik, hogy jók benne. Endorfinlökettel szeretnék megjutalmazni magukat, s ezért hajlandóak megbirkózni a könnyűnek ítélt feladathoz társuló egyéb kihívásokkal, miáltal egyéb területeken is egyre jobbak lesznek – magyarázza a készség- és kompetenciafejlesztés folyamatát Aczél Zoltán. – Az is lényeges, hogy a társasjátékozás milyen hatást gyakorol a részvevőkre. Manapság néhány percnyi csevegés után elfordulunk attól, akivel beszéltünk, és az okoskütyüink kijelzőit kezdjük bámulni. Egy rokoni összejövetelen óhatatlanul eljön az a pont, amelynél a társalgást megunó gyerekek vagy fiatalok kivonják magukat a párbeszédből, s fellépnek az internetre.

– Nem tart attól, hogy szabadidős és örömszerző tevékenységek online felületekre, virtuális terekbe való áthelyezése előbb-utóbb kiszorítja a valós helyen, valós időben, valódi emberek körében folytatott játékot?

– Az asztal körül ülők egymás szemébe néznek, így megtanulják felismerni és értékelni a másik gesztusait, testbeszédét. Nem pusztán azért, mert egyes játékok feladatai megkövetelik tőlük, hogy így járjanak el, hanem azért is, mert ez a társas érintkezés felemelő élmény. A személyesen játszott társasjátékoknál tehát mélyebb, erősebb az interakció, mint a virtuális térben.

Miután a helikopter kiemelkedett a süllyedő sziget dágványából, s a kincsvadászok fellélegezve hátradőlnek, általában elhangzik a kérdés: „Még egy kört?” Amire a válasz jellemzően nem az, hogy „muszáj?”, hanem inkább az a dilemma, hogy ugyanaz a játék kerüljön-e az asztalra, vagy egy másik.