Áldás, bizalmatlanság

Egy hónappal a szükségállapot bevezetése után Románia más országok mintáinak átvételével és saját gyengeségeivel küzd. Egy dolog azonban minden körülmények között megváltoztathatatlannak tűnik: a többségi ­hatalom bizalmatlansága a magyarokkal szemben.

László Rezső csíkcsicsói plébános terepjáró platójáról szenteli meg a hívek kosarait húsvétvasárnap. Távolságtartás Fotó: Veres Nándor Forrás: MTI/Veres Nándor

A türelem azonban fogytán, vélik az illetékesek, és ebben nem csak a húsvéti ünnepkör a „vétkes”. Pedig elsőre visszatartó érvnek tűnik a rendőrség, csendőrség és hadsereg állományából összeállított ellenőrző gárdák tevékenysége, az általuk kirótt bírságok napi összege immár országos szinten meghaladja a 15 millió lejt (3,1 millió euró). A szükségállapot március 16-i kihirdetése óta Romániában központosították a járvánnyal kapcsolatos hivatalos kommunikációt, létrejött a Stratégiai Kommunikációs Csoport, amely kezdetben naponta egyszer közölte az igazolt fertőzések számát, illetve napi több alkalommal az elhalálozási adatokat. Valamennyi kormányzati szerv – államelnöki hivatal, minisztériumok, tárcáknak alárendelt intézmények – betűhíven közli a csoport által összeállított tájékoztatókat. Az ezzel párhuzamosan indított kampány révén arról is igyekeztek meggyőzni az állampolgárokat, hogy csakis hivatalos forrásokból tájékozódjanak.

A rémhírek és pánikkeltés veszélyének időszakában talán még elfogadható ez a központosítás, bár ily módon sajnos a kollégáknak – elsősorban a helyi médiában dolgozóknak – akut információhiányban kellett végezniük a dolgukat. A bizalmatlanság azonban nem csak kommunikációs szinten érzékelhető, főleg a magyarlakta megyékben. A különleges sürgősségi helyzetekkel foglalkozó országos bizottság helyi egységeinek ugyan alanyi jogon tagja a megyei önkormányzat elnöke és a megyeszékhely polgármestere, ám Háromszéken például ezt is „áthidalták”. A járványhelyzetből fakadó kommunikációs nehézségekre hivatkozva a megyei kormánybiztos parancsnokolta bizottságban szűkebb operatív bizottságot hoztak létre, amelyben már csak az egyenruhás testületek képviselői vesznek részt, a helyismerettel rendelkező önkormányzati vezetőknek nem jutott hely. A prefektúra intézménye gyakorlatilag jelentések és táblázatok készítésére szorítkozik, illetve a központi tájékoztató anyagok továbbítására.

László Rezső csíkcsicsói plébános terepjáró platójáról szenteli meg a hívek kosarait húsvétvasárnap. Távolságtartás
Fotó: MTI/Veres Nándor

A helyi vezetők szerint félő, hogy a szükséghelyzet bevezetésével az utóbbi években az egészségügyben végbement decentralizációs folyamat is megtorpan. A megyei vagy városi önkormányzatok felügyeletébe és fenntartásába került kórházak többségét sikerült felújítani, jelentős eszközbeszerzés ment végbe, amelyek eredményeként javult az ellátás minősége, nőtt a lakosság bizalmi indexe. Most viszont három romániai kórházba is katonai vezetést telepített a központi irányítás, és a székelyföldi intézmények esetében is felmerült hasonló szándék, bár a helyzet ezt nem indokolta.

Egyelőre maradtak a régi vezetők, de nincsenek könnyű helyzetben. Azért sem, mert a sepsiszentgyörgyi kórház nem egészen egy hónap alatt immár a harmadik átszervezésre kényszerült, miután a központi vezetés a brassói körzet kisegítő járványkórházává nyilvánította. Ez azt jelenti, hogy a közeli nagyvárosból a háromszéki kórházba irányítanak minden olyan sürgősségi beavatkozást, amelyet koronavírus-pozitív betegen kell elvégezni. A nem fertőzött háromszéki betegek ellátása ugyanakkor a „tiszta” brassói kórházakban zajlik. Az újratervezés közben azonban elképesztő hiányosságokra is fény derült: például senki sem tudja megmondani, hány szülés valószínűsíthető az elkövetkező hetekben, azt meg aztán végképp nem, hogy a várandós kismamák közül hányan fertőzöttek koronavírussal.

A szentgyörgyi intézmény ugyanakkor egyre súlyosabb személyzethiánnyal küzd, a fertőzött alkalmazottak száma harminc fölött jár. Az intézmény menedzsere még húsvét előtt a csíkszeredai és a székelyudvarhelyi kórházakhoz folyamodott utánpótlásért: Csíkszeredában napokon át mérlegeltek, Udvarhelyről pedig kategorikus elutasítás érkezett. Az egyelőre létező tisztaság megőrzésére hivatkozással és – ezt már mi tesszük hozzá – a székelyföldi szolidaritás legnagyobb szégyenére.

Egyelőre állják a sarat, ám a korábban említett türelmetlenség ezt a viszonylagos stabilitást is veszélybe sodorhatja. A kiváltó okok között nemcsak a bezártság keltette, egyre fokozódó emberi ingerültség keresendő. Akad olyan székelyföldi polgármester, aki szerint nincs távol a pillanat, amikor elsősorban a szegényebb rétegek, illetve a cigány telepek lakói egzisztenciális gondokkal szembesülnek, ami „éhséglázadásokhoz” is vezethet. Ha pedig az előrejelzettnél is hosszabb ideig kell fenntartani a korlátozásokat, a munkahelyüket veszítők alkothatják a következő „menetoszlopot”. Annak minden epidemiológiai következményével. Van hát kikért szorítanunk. És magunkért is.