Kiskamaszként szerette meg a társasjátékokat Lenhardt Balázs. Előtte is gyakran játszott – otthonában a nyolcvanas évek legnépszerűbb hazai darabjai, a Ki nevet a végén?, Az Ezüst-tó kincse, a Police 07 kerültek a családi asztalra –, de általános iskolás korában tapasztalta meg, hogy amit korábban csupán kellemes időtöltésnek gondolt, az több ennél: komoly identitásképző erővel bíró tényező.
– Ekkoriban nemcsak a foci, a lányok vagy a heavy metal koncertek foglalkoztattak, hanem a táblás társasjátékok világa is. Megvoltak körülöttem azok a baráti körök, amelyek tagjaival rendszeresen leültünk játszani. Ez azóta sem változott – mondja Lenhardt.
Kiskirályok bőrében
E közösségekben ismerte meg a külföldi fejlesztésű játékokat, a méltán népszerű, kultikussá váló Rizikót, a Diplomacyt vagy A Római Birodalmat. Kisvártatva tudatosult benne: leginkább az adott történelmi korba helyezett, területfoglalós-háborús játékok ragadják meg a képzeletét. 2010-től 12-ig jobbikos, majd 14-ig független országgyűlési képviselőként tevékenykedett, jó pár botrányt kiváltó kijelentés és akció is fűződött a nevéhez – de a ciklus végén felhagyott a politikával.
A parlamentből kikerülve Lenhardt Balázs elhatározta, hogy megvalósítja régóta dédelgetett ötletét: végső formát ad a stratégiai játéknak, amelynek koncepcióját barátaival együtt jó tíz éve csiszolgatta már, utána megpróbálja eljuttatni azt a boltok polcaira. Ez lett a 2014-ben megjelent Kard és Korona, amely egyesek szerint az amerikai Rizikó és a Trónok harca hazai hibridje, de azért nem teljesen erről van szó. A Kard és Korona magyar történelmi alapokon nyugvó, taktikai-területfoglalós játék. 1301-ben, az Árpád-ház kihalásának évében játszódik, amikor vészjósló fellegek gyülekeznek a Magyar Királyság egén: a hajdan oly erős, virágzó uralkodóház „utolsó aranyágacskája”, III. András feltehetően mérgezés áldozata lett, s az ország különféle régióit megszálló tartományurak – Aba Amadé, Borsa Kopasz, Csák Máté és társaik – között megindul a harc a főhatalom birtoklásáért.