Harminc éve a szocializmus kori felszabadulás/felszabadítás helyett többek között fölmerült a (náci német megszállástól való) megszabadulás/megszabadítás elnevezés. Végül azonban a mérvadó szakmai körök elfogadták az igazságot: a jelzett időszakban Magyarország szovjet megszállása zajlott, s hazánk 1945 tavaszára megszállt országból megszállt országgá vált. A náci birodalom helyett a kommunista birodalom foglalta el országunkat, s tekintette az államot és az itt élőket, valamint a javainkat hadizsákmánynak.
Az államszocializmus évtizedeiben április negyedike „Magyarország felszabadulásának” ünnepe volt, amelyet évről évre fényes külsőségekkel, közösségi rendezvényekkel ültek meg. Köztéri szobrok, emléktáblák, utcanevek és egyéb monumentumok is megörökítették az ország szovjetek általi „felszabadítását”. Ezeket a hazug emlékjeleket az ötvenhatos forradalom néhány szabad napján országszerte rendre lerombolták. A Rákosi Mátyás, majd Kádár János vezette kommunista diktatúra idején az embereket külön dühítette, hogy a szovjet megszállókról nemhogy nem lehetett elmondani az igazat – nyíltan beszélni a nagyszámú rablás és fosztogatás, a tömeges nemi erőszak és elhurcoltatás okozta testi és lelki traumákról –, de megszállóinkat mint „felszabadítóinkat” és „jótevőinket” kellett ünnepelni.
Rákosi országában 1954. április 4-én az Operaházban volt megemlékezés a „felszabadulás” évfordulóján, amelyen Apró Antal kommunista szakszervezeti vezető – akkoriban éppen a minisztertanács elnökhelyettese, később a parlament elnöke – áradozott a szovjetek „hősiességéről” és a „szovjet–magyar barátságról”.
„A Szovjetunió kormánya segítette az elesett, elszigetelt magyar népet, s talpra állította. A felszabadító szovjet csapatok osztottak először élelmet az éhező lakosságnak, Budapesten a gyermekek és felnőttek ezreit a szovjet katonák mentették meg az éhhaláltól. A Szovjet Hadsereg adott gabonát, húst a lakosságnak, üzemanyagot a gépek elindításához, vetőmagot az első tavaszi mezőgazdasági munkákhoz a felszabadult földeken. A felszabadító Szovjetunió népeitől kaptuk a legtöbb segítséget az új életet elindító sóhoz, a független, demokratikus Magyarország megteremtéséhez és az ország újjáépítéséhez is. Így lett április 4. nemcsak felszabadulásunk, hanem egyben nemzeti újjászületésünk napja is. A magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepe, a megbonthatatlan szovjet–magyar barátság ünnepe. Dicsőség azoknak a szovjet hősöknek, akik a magyar népért, a mi szabadságunkért, hazánk felszabadításáért vérüket ontották!”