A pandémiában a szervezett bűnözés elsőként ébredt fel

Elemi erejű felháborodást váltott ki Olaszországban, hogy a börtönökből fokozatosan kiengedik a maffia legfőbb vezetőit. Az ok: nehogy elkapják a bezártságban a koronavírust, ezért házi őrizetbe kell helyezni őket.

Nápolyi utcán lógó adománykosár szabadon elvihető élelmiszernek. A szegényeknél a maffia kopogtat Fotó: Reuters

A L’Espresso hetilap szerint 74 boss, azaz maffiafőnök van olasz börtönökben, akik hetven évnél idősebbek, és aligha van köztük olyan, aki makkegészséges lenne. Ráadásul nekik magánzárkában kell tölteniük büntetésüket, ami igen jó védelmet biztosít a koronavírus ellen, ha odafigyelnek az ellátásukra, akkor ez a tökéletes karantén. Mégis ők álltak az egészségvédelmi lista élén.

Az olaszok attól tartanak, hogy jó pár egykori maffiafőnök a szabad levegőn ott folytatja, ahol abbahagyta. Felveszi a kapcsolatot volt bűnözőtársaival, a maffiózók ennél már nehezebb feladatot is megoldottak. Valószínűleg közülük nem egynek bottal üthetik majd a nyomát a hatóságok, hiszen ha a boss visszatérne a börtönbe, akkor gyakorlatilag életfogytig tartó börtönbüntetés várna rá. Miért ne érné meg egy szökéskísérlet? A L’Espresso szerint „Láthatjuk őket, amint kijönnek a börtönből, miközben még tart a fertőzés. Kettős járvány sújt minket.”

A különböző maffiacsoportok elsőként reagáltak a koronavírus keltette válságra. Mindig is tudtuk, hogy észjárásuk rendkívül találékony, felismerik a lehetőséget, és ki is használják azt. Ilyen kedvező alkalom csak százévente egyszer kínálkozik arra, hogy kiterjedt befolyást szerezzenek a törvényes gazdaságban, és meg is kezdték a felvásárlást. Emellett az elszegényedett rétegekből próbálják meg pótolni a „katonákat”, akik pár euróért mindenre képesek. De még ha nem lesznek is a fegyverforgatóik, a maffia akkor is megnyeri a tömegek rokonszenvét.

Az olasz Délt sokkal kevésbé sújtotta a koronavírus-járvány, mint az északi vidéket. Itt más okoz gondot. A gazdaság leállt immár két hónapja. Az Olaszországban lévő mintegy négymillió feketemunkás nyolcvan százaléka délen él, vannak közöttük szép számmal bevándorlók is. Ők az elsők, akiknek a tulajdonosok azonnal ajtót mutattak az építkezéseken, a farmokon, az éttermekben, amikor bejöttek a szigorítások. Mintha nem is léteznének, hiszen semmilyen állami nyilvántartásban nem szerepelnek, nem igényelhetnek még munkanélküli-segélyt sem, mivel nem voltak bejelentve. Ők azok, akikkel a maffia most feltölti hadseregét, hiszen mindent elvállalnak, csak hogy egy kis pénzhez jussanak.

De nemcsak ilyen technikát alkalmaznak a bűnszervezetek: bármennyire meglepő is, jótékonykodnak, és önkéntes munkát végeznek. Sorra járják azokat a lakásokat, ahol tudják, hogy a család igen nagy bajban van. „Most megyünk vásárolni, maguknak szükségük van valamire?” – ez a kérdés, amikor becsöngetnek. Majd visszaérkezve nem veszik el az áruért járó pénzt: „Tudom, hogy szűkösen élnek, ez ajándék” – szól a válasz. Ezt megismétlik háromszor-négyszer. Próbálja meg ezek után valaki a nélkülözőt eltántorítani a véleményétől, hogy ezek milyen jó fiúk. Míg az állam semmibe veszi őket, a maffiózók aprópénzért megalapozzák területükön a népszerűségüket. Aztán majd, ha úgy adódik, ők is kérnek egy szívességet.