A pandémiában a szervezett bűnözés elsőként ébredt fel

Elemi erejű felháborodást váltott ki Olaszországban, hogy a börtönökből fokozatosan kiengedik a maffia legfőbb vezetőit. Az ok: nehogy elkapják a bezártságban a koronavírust, ezért házi őrizetbe kell helyezni őket.

Nápolyi utcán lógó adománykosár szabadon elvihető élelmiszernek. A szegényeknél a maffia kopogtat Fotó: Reuters

Pasquale Zagariát még nem felejtették el a nápolyiak. A korábban a város északi részét hatalma alatt tudó maffiafőnöknek, Michele Zagariának az öccse. Híres bűnözők voltak mindketten, kettejük közül Pasquale volt az ész, akit a háta mögött társai csak Bin Ladennak hívtak, az ő kezében összpontosult a rettegett klán gazdasági működése. 2007-ben került lakat alá, azóta büntetését tölti a Szardínia szigetén lévő szuperbörtönben. Vagyis csak töltötte. Április 24-én öt hónapra házi őrizetbe helyezték a lakhelyén, amely az ország északi részén található – tudta meg a torinói La Stampa napilap. A római Il Fatto Quotidiano újság is felhozott egy maffiafőnököt: Francesco Bonura is otthon tartózkodik nápolyi házában, őt 2012-ben ítélték el 18 évre maffiatevékenységért.

Calabriából is érkezett olyan jelentés, hogy a ’Ndrangheta bűnszervezet számos, eddig börtönben hűsölő vezetője már otthonában élvezi a tavaszi napsütést. „Mi történik itt? – tette fel a kérdést több sajtótermék. – Hiszen ezeket a bűnözőket szigorú fogságban kellene tartani, akikre a 41 bis szabályozás vonatkozik, amely számukra mindenkitől teljes elzártságot ír elő.”

Nápolyi utcán lógó adománykosár szabadon elvihető élelmiszernek. A szegényeknél a maffia kopogtat
Fotó: Reuters

Nincs sem tévé, sem rádió, sem újság, egy hónapban csak egyszer fogadhatnak látogatót, mégpedig a közeli családból. Itt nincs jó magaviselet meg harmadolás, a büntetés tényleg annyi, amennyit megítéltek. A nevezett rendelkezés nem ír elő semmiféle házi őrizetet. Nem egy szicíliai maffiafőnök – például Totò Riina – utolsó órái­ban sem élvezhette ezt a kedvezményt, amikor a rákkal küzdött.

Nem kellett sokáig nyomoznia a sajtónak, hogy rájöjjön a megoldásra. Március végén a központi börtönfelügyelet küldött olyan „tájékoztató dokumentumot” a börtönigazgatóknak, amelyben felhívja a figyelmet a koronavírus terjedésére és azokra az intézkedésekre, amelyekkel meggátolhatják, lassíthatják a fertőzés terjedését. A körözvény különösen a hetven év feletti rabokra és a kóros betegségben szenvedőkre hívta fel a figyelmet. A felügyelet szerint az iratban semmiféle olyan kötelező rendelkezés nem szerepelt, hogy házi őrizetbe kellene helyezni a különösen őrzött rabokat. Ki tudja, miért, mégis beindult a házi őrizetbe helyezés folyamata, és a bírák, akik jóváhagyják ezt, számos helyen rábólintottak a börtönigazgatók kérésére.

A L’Espresso hetilap szerint 74 boss, azaz maffiafőnök van olasz börtönökben, akik hetven évnél idősebbek, és aligha van köztük olyan, aki makkegészséges lenne. Ráadásul nekik magánzárkában kell tölteniük büntetésüket, ami igen jó védelmet biztosít a koronavírus ellen, ha odafigyelnek az ellátásukra, akkor ez a tökéletes karantén. Mégis ők álltak az egészségvédelmi lista élén.

Az olaszok attól tartanak, hogy jó pár egykori maffiafőnök a szabad levegőn ott folytatja, ahol abbahagyta. Felveszi a kapcsolatot volt bűnözőtársaival, a maffiózók ennél már nehezebb feladatot is megoldottak. Valószínűleg közülük nem egynek bottal üthetik majd a nyomát a hatóságok, hiszen ha a boss visszatérne a börtönbe, akkor gyakorlatilag életfogytig tartó börtönbüntetés várna rá. Miért ne érné meg egy szökéskísérlet? A L’Espresso szerint „Láthatjuk őket, amint kijönnek a börtönből, miközben még tart a fertőzés. Kettős járvány sújt minket.”

A különböző maffiacsoportok elsőként reagáltak a koronavírus keltette válságra. Mindig is tudtuk, hogy észjárásuk rendkívül találékony, felismerik a lehetőséget, és ki is használják azt. Ilyen kedvező alkalom csak százévente egyszer kínálkozik arra, hogy kiterjedt befolyást szerezzenek a törvényes gazdaságban, és meg is kezdték a felvásárlást. Emellett az elszegényedett rétegekből próbálják meg pótolni a „katonákat”, akik pár euróért mindenre képesek. De még ha nem lesznek is a fegyverforgatóik, a maffia akkor is megnyeri a tömegek rokonszenvét.

Az olasz Délt sokkal kevésbé sújtotta a koronavírus-járvány, mint az északi vidéket. Itt más okoz gondot. A gazdaság leállt immár két hónapja. Az Olaszországban lévő mintegy négymillió feketemunkás nyolcvan százaléka délen él, vannak közöttük szép számmal bevándorlók is. Ők az elsők, akiknek a tulajdonosok azonnal ajtót mutattak az építkezéseken, a farmokon, az éttermekben, amikor bejöttek a szigorítások. Mintha nem is léteznének, hiszen semmilyen állami nyilvántartásban nem szerepelnek, nem igényelhetnek még munkanélküli-segélyt sem, mivel nem voltak bejelentve. Ők azok, akikkel a maffia most feltölti hadseregét, hiszen mindent elvállalnak, csak hogy egy kis pénzhez jussanak.

De nemcsak ilyen technikát alkalmaznak a bűnszervezetek: bármennyire meglepő is, jótékonykodnak, és önkéntes munkát végeznek. Sorra járják azokat a lakásokat, ahol tudják, hogy a család igen nagy bajban van. „Most megyünk vásárolni, maguknak szükségük van valamire?” – ez a kérdés, amikor becsöngetnek. Majd visszaérkezve nem veszik el az áruért járó pénzt: „Tudom, hogy szűkösen élnek, ez ajándék” – szól a válasz. Ezt megismétlik háromszor-négyszer. Próbálja meg ezek után valaki a nélkülözőt eltántorítani a véleményétől, hogy ezek milyen jó fiúk. Míg az állam semmibe veszi őket, a maffiózók aprópénzért megalapozzák területükön a népszerűségüket. Aztán majd, ha úgy adódik, ők is kérnek egy szívességet.