Hova tűnt a hipermodern eszközökkel felszerelt nyugati egészségügy? Megvan az, de nem elegendő méretben, a rázúduló több tízezer beteg ellátására csak nagy nehézségek árán képes. De nem is csak orvostechnikai felkészültségről van szó. Az önteltség nemcsak a Világgazdasági Fórum listáján érhető tetten, a Nyugat gyakran ragadta meg az alkalmat, hogy erkölcsi példabeszédével kioktasson mindenki mást. Megmondja nekik, hogy mi a „jó kormányzás” és a „jó magaviselet”, mintha a Föld egyetlen igazságával ők rendelkeznének. Ennek egyszer s mindenkorra vége. A liberális elvárások helyett – a mások kárára megvalósuló szabadság, az egyéni jogok mantrázása, a kisebbség tora a hallgatag többségen – a nemzetközi porondon nagyban felértékelődött az állampolgári fegyelem, amikor tekintettel vagyunk másokra. És ha kell, akkor az állam ereje, amellyel ezt betartatja. Emlékezzünk azokra a párizsi, bevándorlóktól hemzsegő utcaképekre, amelyeken még egy hónapja is olyan zsúfoltság volt, mintha mi sem történne a világban. Vajon hányan voltak közülük olyanok, akik borzalmas halált szenvedtek csak azért, mert ők úgy tartják, hogy nem ennek az adott államnak részei, és tesznek az intézkedéseikre? A liberális elvek szerint ezt sohasem fogjuk megtudni.
A jelek szerint az ázsiai országok többségében hisznek a hatalom szavában, még akkor is, ha az ideig-óráig kellemetlenségeket okoz. És még egy helyen: Közép-Európában, még a Balkán környező államait is beleértve. Nyugaton hitetlenkedve követik a Kelet jó járványügyi adatait. Az okokat kutatva minden elhangzik, és annak fordítottja is. Az egyik érv a negyvenéves kommunista múlt, amely feltétlen alázatot követelt meg a hatalom előtt. Nem ott kellene keresgélni, hogy errefelé nem hatotta át annyira a liberalizmus eszméje az állampolgárokat?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!