Ázsia öntudatra ébredt, a Nyugatnak pedig bealkonyul

Megdöbbentő, hogy a világjárvány elleni küzdelemben mennyire leszerepelnek a nagybetűs Nyugat államai.

Megdöbbentő, hogy a világjárvány elleni küzdelemben mennyire leszerepelnek a nagybetűs Nyugat államai. Mifelénk különösen azokban a korosztályokban, amelyek a régi rendszerben szocializálódtak, volt egy feltétlen áhítat a Nyugat iránt. Az ott érvényesülő általános szabadság, a politikai életben tapasztalható demokrácia, a gazdasági jólét, a kimagasló kulturális teljesítmények csak növelték a rajongást. Aztán kicsit közelebb kerülve kezdtük látni, hogy ott sincs kolbászból a kerítés, bizony, az általunk korábban követendőnek tartott rendszerekben is jócskán van hiba és egy nagy adag igazságtalanság is.

A pandémiáról szóló listák között nincs olyan, amely a megbetegedettek és az elhunytak számát összesíti, hogy a nyugati országok vetekednének az első helyért: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olasz-, Francia- és Spanyolország. Még egy helyen kiugró a millió lakosra vetített halottak száma, Belgiumban, az Európai Unió központjának helyet adó országban, ahol ezer felé araszol ez a mutató. Lehet ezt jelképnek tekinteni, vagy egy széttagolt, gyenge állam tehetetlen intézkedéseinek következménye? A tragikus belga adatra mindenféle magyarázatot kitaláltak már, de valójában egyik sem meggyőző.

Joggal merül fel a kérdés: miért a nyugati államok mondtak csődöt a koronavírussal szemben, miért az ő egészségügyi rendszerük rogyott térdre? Hiszen a délkelet-ázsiai országok, mint Szingapúr, Tajvan, Vietnam, de még Kína, Dél-Korea, sőt Thaiföld is viszonylag kis veszteséggel túl vannak a járványon. Ázsia öntudatra ébredt, a Nyugatnak pedig bealkonyul. Még a pandémia előttről származik egy, a Világgazdasági Fórum által készített „felmérés”, amelyen azok az államok szerepelnek, amelyek egy kitörő világjárványnak legjobban ellenállnának. Természetesen ezt az Egyesült Államok vezeti, követi Nagy-Britannia, miközben a szigetország már Euró­pa-bajnok a halottak számában. Ezen a listán Kína az 51. helyet foglalja el.

A felmérést készítők egyetlen jó pontja, hogy az első tízbe bekerült Thaiföld és Dél-Korea.

Hova tűnt a hipermodern eszközökkel felszerelt nyugati egészségügy? Megvan az, de nem elegendő méretben, a rázúduló több tízezer beteg ellátására csak nagy nehézségek árán képes. De nem is csak orvostechnikai felkészültségről van szó. Az önteltség nemcsak a Világgazdasági Fórum listáján érhető tetten, a Nyugat gyakran ragadta meg az alkalmat, hogy erkölcsi példabeszédével kioktasson mindenki mást. Megmondja nekik, hogy mi a „jó kormányzás” és a „jó magaviselet”, mintha a Föld egyetlen igazságával ők rendelkeznének. Ennek egyszer s mindenkor­ra vége. A liberális elvárások helyett – a mások kárára megvalósuló szabadság, az egyéni jogok mantrázása, a kisebbség tora a hallgatag többségen – a nemzetközi porondon nagyban felértékelődött az állampolgári fegyelem, amikor tekintettel vagyunk másokra. És ha kell, akkor az állam ereje, amellyel ezt betartatja. Emlékezzünk azokra a párizsi, bevándorlóktól hemzsegő utcaképekre, amelyeken még egy hónapja is olyan zsúfoltság volt, mintha mi sem történne a világban. Vajon hányan voltak közülük olyanok, akik borzalmas halált szenvedtek csak azért, mert ők úgy tartják, hogy nem ennek az adott államnak részei, és tesznek az intézkedéseikre? A liberális elvek szerint ezt sohasem fogjuk megtudni.

A jelek szerint az ázsiai országok többségében hisznek a hatalom szavában, még akkor is, ha az ideig-óráig kellemetlenségeket okoz. És még egy helyen: Közép-Európában, még a Balkán környező államait is beleértve. Nyugaton hitetlenkedve követik a Kelet jó járványügyi adatait. Az okokat kutatva minden elhangzik, és annak fordítottja is. Az egyik érv a negyvenéves kommunista múlt, amely feltétlen alázatot követelt meg a hatalom előtt. Nem ott kellene keresgélni, hogy errefelé nem hatotta át annyira a liberalizmus eszméje az állampolgárokat?