Még az idén a mozikba kerülhet az első magyar horrorfilm

Dolgozott tudományos segédmunkatársként, filmforgalmazási osztályvezetőként, magazinok szerkesztőjeként, még filmekben is feltűnt. Márciusban­ Balázs Béla-díjjal jutalmazták, tavaly a Trezor című alkotását Emmy-­díjra jelölték. Bergendy Péter rendező – akinek az egykori Bergendy-zenekarból­ Péter az édesapja, István a nagybátyja – még idén szeretné bemutatni legújabb alkotását, az első magyar horrorfilmet.

Bergendy Péter a Trezor című film forgatása közben 2018-ban Fotó: MTI Fotó: Kovács Tamás

– Tavaly télen forgatták a Post mortem című filmet. Hol tartanak a munkálatokkal? Most is tudnak dolgozni?

– Nagyban folyik a munka, bízom benne, hogy a járvány nem lassítja le. Novemberben kezdtek hozzá a számítógépes kollégáim a trükkök készítéséhez – eltüntetik a zöld háttereket, retusálnak, animálnak –, közben a zene és hangeffektusok is készülnek. Mindenki otthonról küldi el nekem az anyagokat. A szerződés szerint augusztus elsejéig kell leadnunk a filmet. A bemutatót eredetileg októberre terveztük, de elképzelhető, hogy először nagyobb

A kategóriás fesztiválon indítjuk. Majd meglátjuk.

Szorongások és félelmek

– Mióta foglalkozik ezzel a filmmel?

– Nyolc éve. Még a filmalap írt ki pályázatot közönségfilmekre, és állandó alkotótársammal, Hellebrandt Gáborral a magyar piacon szokatlan ötletet, horrorfilmet adtunk be. Jó ideig falakba ütköztünk. Volt, aki azt mondta, hogy Magyarországon adófizetők pénzéből ne készüljön horrorfilm, amit nem értek, mert ennek is vannak értékei. Nem véletlenül nézik annyian. Több európai országban foglalkoznak a lélektanával. Nálunk soha nem volt divatos. Az előző rendszerben burzsoá műfajnak tartották, mostohagyerekként bántak vele, holott ugyanolyan zsáner, mint a krimi vagy a romantikus komédia. Mára itthon is nagyon népszerű lett, a fiatalok kifejezetten kedvelik. Több horrorsorozatot vetítenek a tévécsatornákon. Szerintem e műfaj keretein belül is lehet olyan problémákat, helyzeteket felvetni, melyek a nézők számára fontosak. Gyerekkorom óta rajongója vagyok a horrornak. Engem azért is vonz, mert heves érzelmeket lehet vele kiváltani. Szorongásokkal és félelmekkel foglalkozik, a tudattalanunkban rejtőző ősi szimbólumokat, archetípusokat használja. A bölcsészkaron pszichológusként végeztem, a diplomamunkámat a horrorfilmek szimbolikájáról és személyiség-lélektanáról írtam. A Post mortem végső változata – a forgatókönyvet Zánkay Piros írta – már egyöntetű tetszést váltott ki mindenkiből. A filmben kísértetek szállnak meg egy felvidéki magyar falut az első világháború és a spanyolnáthajárvány után. Ide érkezik egy fiatal post mortem fotós, Tomás, akit Klem Viktor alakít. A falubeli tízéves kislány, Anna (Hais Fruzsina) őt kéri meg, hogy segítsen megszabadulni a kísértetektől.

Bergendy Péter a Trezor című film forgatása közben 2018-ban

Fotó: MTI Fotó: Kovács Tamás

– Mit jelent a post mortem fotós?

– Halottfotós, aki az elhunytakat a szerettei körében fényképezi. Ez nagy divat volt a viktoriánus Angliában. Onnan indult, aztán mindenfelé elterjedt, Európában még a harmincas-negyvenes években is készültek ilyen képek. Két honlapot tanulmányoztam, több ezer fotót néztem át. Nem mondom, hogy nem viselt meg.

– A filmben Schell Judit, Anger Zsolt, Reviczky­ Gábor, illetve Ladányi Andrea balettművész, koreográfus játszik. Ő milyen szerepet kapott?

– Ladányi Andrea a Néni, Anna rokona. Ketten élnek együtt. Nincs jó állapotban, mert szélütést kapott, a vége felé jár. Az előkészítés során a kísértetek mozgását Egon Schiele rajzai inspirálták. A filmbe mindenképpen szerettünk volna táncosokat hívni a mozgáskultúrájuk és a testtudatuk miatt. Ők alakítják a halottakat. A szellemek az utómunka alatt születnek meg, a forgatáson a mozgásukat a film kreatív producere, Hellebrandt Gábor zöld háttér előtt fekete ruhába öltözve járta le.

– A kedvenc színésznője nélkül eddig nem készített nagy filmet. Ebben a filmben is játszik?

– Igen, Hámori Gabriella egy szolgálólányt alakít, akihez szintén eljut Tomás és Anna, hogy megtudják, ő milyen tapasztalatokra tett szert a kísértetekkel.

– Hány éves kora óta foglalkozik filmekkel?

– Hat. A nagyapám amatőr filmes volt, akinek szuper és normál 8-as felvevői voltak, és már a hetvenes években a kezembe adta ezeket. A házban az udvaron a gyerekekkel három-négy perces „filmeket, híradókat, tévéműsorokat” forgattunk.

– Tizenkét évig tanult zongorázni. Hol hasznosítja a tudását?

– A zene mindig fontos volt számomra, bár nem vagyok zenész típus. A zenei érzéket a vágásnál, a ritmus megtalálásánál tudom hasznosítani. Előfordul, hogy egy történethez először zenét keresek, megnézem, hogy milyen stílusú passzolna leginkább a jelenetekhez. Én sokkal jobban szeretek vágni, mint forgatni. Gary Oldman angol színész mondta, hogy a forgatás olyan, mint amikor az ember elmegy a piacra vásárolni, a vágás pedig, amikor elkészíti otthon az ételt.

Két tűz között

– Dolgozott együtt a családtagjaival, a Bergendy-zenekarral?

– Sajnos nem. Örültem volna, ha hívnak, mert a kilencvenes években a munkatársaimmal mi készítettük a legmenőbb videóklipeket.

– Hol tanulta meg a szakmát?

– Tíz évig a Magyar Televízióban dolgoztam, kezdetben ügyelőként, vittem a kávékat, később a szerkesztő munkatársaként, végül saját műsorom lett. Takács Vera mellett dolgoztam a gyerekosztályon. Az ifjúsági műsorok mindig is közel álltak hozzám, 1991-től havi kulturális magazint készítettünk Friss címmel az akkori világról, aktualitásokról. Ott ért meg bennem az a stílus, mely aztán elkísért a reklám- és mozifilmekbe. Egyszer jelentkeztem rendező szakra a főiskolára, ahol a felvételin harcosan kiálltam a horrorfilmek mellett, ami miatt igen furcsán néztek rám, és azt mondták, hogy inkább maradjak pszichológus. Nem fogadtam meg a tanácsukat.

– A kilencvenes években folyamatosan reklám- és videóklipeket forgatott. Hogyan lett ugyanebben az időszakban a Cinema újság főszerkesztője?

– Miközben pszichológus szakra jártam, a filmintézetben is dolgoztam, filmes szaklapokkal foglalkoztam. Azért kerestek meg a Cinemától, mert tudták, hogy jól ismerem a filmes újságokat.

– Az első nagy játékfilmje az Állítsátok meg Terézanyut! című romantikus film volt, melyet sokan láttak, annak ellenére, hogy a kritikusoktól kapott hideget-meleget. Mit tanult abból a munkából?

– Hogy csak akkor mondunk igent egy filmre, ha van kész forgatókönyve. A Terézanyura rendezői casting után választottak ki. Sajnos nézeteltérés alakult ki a producer és az írónő között, ami rányomta a bélyegét a forgatókönyvírásra és a forgatásra. Nem volt kellemes élmény két tűz közé kerülni. Hűséges akartam maradni az írónő lelkivilágához, viszont szükség volt változtatásokra, mert az eredeti könyv megfilmesíthetetlen volt. Egy egyenes vonalvezetésű történetet próbáltunk összehozni, ami többé-kevésbé sikerült, de a filmet nem a történet viszi el – ha valami elviszi –, hanem az őszinte és hiteles emberi pillanatok.

– A Trezor című történelmi thrillerje egy lakatosról szól, akit 1956 novemberében kivisznek a börtönből, hogy törje föl a belügyminisztérium trezorját, melynek kulcsa a forradalom zűrzavarában elveszett. A lakatosnak egyszer már ­sikerült – ezért került börtönbe. Hogyan befolyásolta a karrierjét, hogy a filmet tavaly nemzetközi Emmy-díjra jelölték?

– Gondolom, hozzájárult a Balázs Béla-díjhoz, hogy olyan filmet rendeztem, melyre a nemzetközi tévéműsorok legmagasabb szintjén is felfigyeltek. Indiai, brazil és ausztrál minisorozat mellett Európából egyedül a Trezor jutott be a világ legjobb négy alkotása közé. Tavaly a Magyar Filmdíjon nyolc díjat nyertünk. Valóban igaz, hogy 56-ban elvesztek a páncélszoba kulcsai, és odavittek egy lakatost. A filmbeli rabnak, Anger Zsoltnak is sikerül kinyitnia a trezort, aztán az ajtó mögött egészen mást talál, mint amire számított. A filmet a kőbányai pincerendszerben és a Vasas-székházban forgattuk. Az összes helyszínt: a páncéltermet, a börtönkülsőt és -belsőt, a koncerttermet ezeken a helyszíneken kellett kialakítani. Izgalmas feladat volt. Hét évvel korábban készítettem el A vizsga című filmet, melyet szintén Köbli Norbert írt. Ő nagyon kedveli ezt az időszakot, az a film is az ötvenes években, 1957 decemberében játszódik. A forradalom után az államvédelem tudni akarja, hogy ügynökei közül kiben bízhat meg, és kiben nem, ezért próbára teszik őket. Másfajta szemszögből ragadtuk meg a kort, és ha furcsa is, szórakoztató aspektust kerestünk benne. Érdekes, izgalmas történetet kínálunk. Köbli Norbertet korábbról ismertem, voltak közös terveink, melyek meghiúsultak. A vizsgát szinopszis formában olvastam először, és azonnal lecsaptam rá. A Trezor esetében már kész forgatókönyvet kaptam. Először úgy gondoltam, hogy nem tévéfilmet és nem megint ötvenes évekbeli történetet kellene forgatnom, de jól tettem, hogy elfogadtam a felkérést, a Trezor nagyon szép sikereket ért el.

Állatkerti rajongás

– Az első három filmjét hétévente készítette el. Közben min dolgozott?

– Nem voltam tétlen. Egyrészt reklámfilmeket készítettem – igazi kihívás harminc másodpercben elmesélni egy történetet –, másrészt forgatókönyvekkel foglalkoztam. Csak azok meghiúsultak. Másfél évem ment el az egyik Hunyadi-film könyvének a fejlesztésére, egy év pedig a Zrínyire. Ezek után ajánlották fel a Trezor című tévéfilm rendezését.

– Mit érez, amikor másfél év után bejelentik, hogy mégsem valósul meg a film?

– Beleélem magam abba a világba, mindennek utánaolvasok, együtt élek a történettel, az alkotással kelek-fekszem. Rettenetes érzés, amikor lefújják.

– Az így megszerzett tudást később tudja használni?

– Igen, van egy középkori történetem, mely a Mátyás király seregét követő nőkről szól. Hadilányok lenne a címe a minisorozatnak. A másik filmtervünk Köbli Norberttel a János vitéz. Már megkaptuk a támogatást a forgatókönyv-fejlesztésre. A vizsgát is szeretnénk folytatni, mert a világon mindenhol sikere volt, főleg Amerikában. Kulka Jánossal a főszerepben a második rész kicsit furcsább, különlegesebb lesz.

– Mit csinál, amikor nem rendez, nem ír, nem vág?

– Szeretem a számítógépes világot és a filmeket. Nagy filmes gyűjteményem van. Fiatalon két tárgyból voltam jó, történelemből és biológiából. Azért mentem pszichológia szakra, mert ezekből lehetett felvételizni. Óriási állatkertrajongó vagyok. Nagyon szeretnék állatkert-igazgató lenni. (Csak mondom, hátha valaki meghallja.) Igyekszem bejárni az összes európai állatkertet és a jelentős képtárakat. Temetőkben és gótikus katedrálisokban is szeretek időzni. Két dolog van, amit igyekszem minden filmben megjeleníteni: a karácsonyt és a temetőt.

– A karácsonyt értem.

– A temetőnek különleges hangulata van. A Post mortemben is látható majd…