Mennyi az ára számtalan megnyomorított életnek?

A PFOA valószínűleg a bolygó majd minden élőlényében megtalálható, az emberek 99 százalékában biztosan. De mi ez az anyag, és miért fizetett 3535 panaszosnak hatszázhetvenmillió dollárt az amerikai DuPont vegyi gyár? Erről szól egy most bemutatott amerikai film – és erről szól az életünk.

Növényvédő szerekkel, köztük DDT-vel szennyezett talaj megtisztítása Belorussziában Fotó: Vasily Fedosenko Forrás: Reuters

Az élelmiszereinkben előforduló vegyi szennyeződések közül az úgynevezett perzisztens szerves vegyületek mindenütt jelen vannak a környezetben. Ezek a vegyületek koncentrációjuktól függően egészségügyi kockázatot jelentenek. Legismertebb, egyúttal leghírhedtebb képviselőjük a DDT. Az 1939-ben rovarölőként felfedezett anyagot a második világháború alatt a közegészségügyben használták, a háború után pedig rohamosan elterjedt a mezőgazdaságban. Utólag kiderült, hogy mivel zsírban oldódó vegyületről van szó, a táplálékláncon keresztül feldúsulva eljut a végső fogyasztóig, az emberig.

A lakosság körében szerte a világon még most is kimutatható a szer a zsírszövetben, a vérben és az anyatejben. A vegyület rákkeltő és születési rendellenességet okozó hatása hamar ismertté vált – ahol nagy mennyiségben használták, megugrott a koraszülések és az értelmi fogyatékkal születők aránya.

Nemcsak az ember produkál olyan vegyületet, amely a szervezetben felhalmozódva súlyos egészségi problémát okoz, a természet is előáll ilyennel. Erre példa az azbeszt néven ismert szilikát, amelyet évtizedekkel ezelőtt nagy mennyiségben bányásztak és használtak az építőiparban – csöveket, palákat készítettek belőle, illetve a habarcsba is tették –, de készült belőle szigetelőanyag, fékbetét és megannyi más dolog is. Az azbeszt elemi szálakból áll, az öt milliméternél rövidebb, levegőbe kerülő szálak a légútba jutnak, az apróbbak egész a tüdőig hatolnak, ahol fennakadhatnak. A bekerült azbeszt betokozódik, és kóros elváltozásokat idézhet elő, olykor húsz-harminc éves lappangási idővel. Hatására a tüdőben fibrózis, a mellhártyán megvastagodás, nehézlégzés alakulhat ki. Ennél veszélyesebb a rákkeltő hatása: a kormányhivatal.hu portálon Az azbeszt, a láthatatlan méreg című írásban olvasható, hogy a mesothelioma, a tüdő felszínét borító savósburok daganata rendkívül rosszindulatú betegség, amelynek nyolcvan százalékában igazolható az azbeszt hatása. A daganat kiváltásában fontos szerepe van a rostok méretének: minél vékonyabb a rost, annál nagyobb a valószínűsége a daganatkeltő hatásnak.

A 2000-es évek elején a tüdőrák keletkezésé­ben a dohányzás mellett a második leggyakoribb kóroki tényező a foglalkozási eredetű azbesztterhelés volt. Ha az azbeszttel dolgozó erős dohányos, akkor a tüdőrák rizikója ötven–kilencvenszeres. Az anyag rákkeltő hatását felismerve világszerte betiltották az ebből készült tárgyak gyártását. 1992 óta a legveszélyesebb kékazbeszt, 2005 óta pedig valamennyi azbeszttípus alkalmazása tilos az EU-ban, így hazánkban is.

A szintén jól ismert ólomvegyületek az emésztőrendszeren keresztül vagy belégzés után felszívódva a májban, a csontokban és a vesékben halmozódnak fel. Az ólom az enzimek működését károsítva okoz zavart a vérképzésben és az idegrendszer működésében. Az ólommérgezés jellegzetes tünete – ezt egy ELTE-tanulmány összegezte – az izomerő csökkenése, a gyors fáradás, a fejfájás, a gyengeség, a fémes szájíz, a rossz étvágy, a mozgáskoordinációs problémák és a személyiségváltozás. A fő veszélyforrás a gépkocsi-üzemanyag ólomtartalma volt, de egyes festékek, akkumulátorok és számítógépek is jelentősen terhelték a környezetet. 1977-ben betiltották az ólomtartalmú festékeket, és a legtöbb üzemanyag sem tartalmaz ilyen anyagot, de az ólommérgezés még mindig jelentős egészségügyi probléma.

Az égésgátlók szintén fontos tartozékai életünknek – ezek a vegyületek különféle használati és berendezési tárgyak, illetve építőanyagok gyúlékonyságát csökkentik. Az égésgátlókat kiterjedten alkalmazzák elektromos és elektronikus berendezések műanyag borításaiban, lakástextilekben, kárpitozott bútorokban, matracokban, szigetelőanyagokban, padlózatban. Ezen anyagok a környezetbe kerülve nagyon lassan bomlanak le, ráadásul zsíroldékonyak, így felhalmozódhatnak az élő szervezetekben. A Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapja szerint nagyobb testű halak és magas zsírtartalmú élelmiszerek fogyasztásával kerülhet a szervezetünkbe, illetve az égésgátlókat tartalmazó termékekből a vegyületek a környezetbe juthatnak, így az ülepedett porban és a beltéri levegőben is előfordulnak. Azért veszélyesek, mert a pajzsmirigyhormon működését befolyásolva károsíthatják az idegrendszer fejlődését, hozzájárulhatnak a nemi működés zavarainak kialakulásához, májkárosítóak és lehetséges rákkeltők. A magzatok és a csecsemők magasabb kockázatnak vannak kitéve, mivel idegrendszerük, nemi rendszerük még fejlődik. A földön játszó gyermekek számára is kockázatot jelentenek, az ülepedett por könnyen a szervezetükbe kerül.

Az ember hormonrendszerébe beavatkozó vegyületek az állatvilág megannyi szereplőjének az életét is befolyásolják. A Greenpeace vegyianyag-szakértője, Simon Gergely meghökkentő példával szolgált. Az öt évvel ezelőtt elhunyt Louis Guillette, a Floridai Egyetem zoológusprofesszora az Apopka-tóban élő aligátorokat vizsgálva kiderítette, hogy a hím példányok pénisze 24 százalékkal kisebb, mint az átlagos aligátoré.

A részletesebb elemzések kimutatták, hogy a tesztoszteronszintjük (férfihormon) olyan alacsony volt, mint egy nőstényé, ez a hormonális elváltozás okozta a zavart az aligátorok férfiasságában. A közelben lévő hasonló tóban viszont teljesen normálisak voltak az aligátorok. A két tó körülményei mindenben egyeztek, kivéve, hogy az Apopka mellett volt egy régi vegyi üzem, amely a nyolcvanas években DDT-vel és más növényvédő szerekkel szennyezte a tavat. A szennyezések miatt a tó aligátorpopulációjának kilencven százaléka kipusztult.

Növényvédő szerekkel, köztük DDT-vel szennyezett talaj megtisztítása Belorussziában
Fotó: Reuters

Az előbbiek alapján mindenkiben felmerül, hogy milyen előírások érvényesek az egyéb vegyipari termékek – bevonatok, festékek, élelmiszer-adalékok, növényvédő szerek, kozmetikumok – gyártására. Hasonlóan szigorú a procedúra, mint a gyógyszeriparban, vagy ha a gyártó azt mondja, veszélytelen a terméke, a hatóságok bemondásra elhiszik?

– Az életünk különböző területein használt vegyipari vagy finomkémiai termékek gyártásának, bevezetésének és forgalmazásának nagyon különböző előírásai és feltételei vannak – tájékoztat Felinger Attila akadémikus, a Pécsi Tudományegyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese. – A legszigorúbb szabályozással a gyógyszeriparban találkozunk. Ugyanakkor a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények, élelmiszer-adalékok „ártalmatlanságát” is bizonyítani kell megfelelő toxikológiai vizsgálatokkal. A növényvédő szerek engedélyeztetése során a biológiai hatásvizsgálat mellett környezeti értékelést, kockázatbecslést is el kell végezni, amelynek a szakmai előírásai, irányelvei egyértelműek. Kozmetikumok esetében lazább a szabályozás, bizonyos termékek esetében szigorú előírások helyett csak hatósági ajánlásokkal találkozhatunk. A termékek minőségét a hatóságok folyamatosan vizsgálják. Például a különféle zöldségekben, gyümölcsökben található növényvédőszer-maradvány mennyiségét a Nébih szúrópróbaszerűen ellenőrzi – magyarázza Felin­ger Attila. A vegyészmérnök szerint az odafigyelés nem elegendő, az egyén csak a gyártó felelős magatartásában, illetve az új termékek felelős engedélyeztetésében bízhat. Sok vegyületről azonban csak nagyon későn derül ki annak egészségkárosító hatása. Emlékezetes eset volt 1999-ben a belgiumi csirkebotrány, amely még politikai válságot is okozott. Az állati takarmányhoz poliklórozott bifenileket (PCB) kevertek, a mérgezett takarmány rengeteg csirketelepre jutott el. Végül több mint hatmillió csirkét kellett leölni a mérgezett takarmány miatt. A PCB-ket előnyös tulajdonságaik miatt elektromos szigetelőként, transzformátorolajként használták korábban. Súlyos egészségkárosító hatásuk miatt az Amerikai Egyesült Államokban már 1979-ben betiltották, a tilalmat 2001-ben terjesztették ki világszerte.

Az előbbi példák alapján senki se gondolja azt, hogy a környezetünkben található vegyületek mindegyike veszélyes. De azt se, hogy messzemenőkig megbízhatunk a gyártókban, és csak ártalmatlan anyagokkal kerülünk kapcsolatba…