Mit mondana II. János Pál a járvány közepén a világnak?

A lengyel pápa tizenöt éve nincs közöttünk. Mégis tanít, ma is. A lengyel katolikus püspöki kar a múlt héten körlevélben fordult híveihez: mit mondana 2020 májusában, a járvány közepén – vagy talán lecsengésekor – a szent pápa honfitársainak és a világnak? Ugyanazt a bibliai mondatot, amellyel főpapi szolgálatát kezdte: Ne féljetek!

II. János Pál 1993-as látogatása a litvániai Keresztek hegyén, amely a szovjet rezsimmel szembeni ellenállás jelképe Fotó: Tom Szlukovenyi Forrás: Reuters

A Rómába induló zarándokok évszázadokon keresztül a szentek sírjai­hoz és az ereklyéket őrző tem­plomokhoz akartak eljutni. Főként a hét zarándoktemplomhoz. Majd a XVIII. század végén egyre többen lettek kíváncsiak az antik, reneszánsz, barokk műemlékekre is. Goethe­ és Byron népszerűsége csak fokozta a művészetek iránti kíváncsiságot.

A XX. század Róma-látogatói – különösen a katolikusok – közül egyre többen Kéfás utódát, a pápát is látni akarták, méghozzá minél közelebbről, a saját szemükkel.

II. János Pál előtt is volt erre lehetőség. Az elmúlt század pápái kiválóan használták a tömegkommunikációs eszközöket, és több-kevesebb gyakorisággal a nyilvánosság előtt is mutatkoztak. Az idős, bottal járó, de rendkívül kedélyes XIII. Leó pápáról már 1896-ban készült filmfelvétel, és a hangját is megőrizték a korabeli fonográfhengerek. A mozgóképet mindössze egy évvel később rögzítették, mint hogy a Lumière fivérek szabadalmaztatták a kinematográfot!

A L’Osservatore Romano 1861-től jelenik meg rendszeresen, jócskán megelőzve az itáliai szekuláris sajtót. A Vatikáni Rádió műsorszórása 1931. február 12-én indult Guglielmo Marconi, majd XI. Piusz pápa beköszöntőjével. XII. Piusz vagy VI. Pál is kiválóan értett a tömegkommunikációhoz, a II. vatikáni zsinat pedig értelemszerűen került a világ információiparának reflektorfényébe. Kivéve persze a szocialista régiót, ahonnan 1978-ban az új pápa érkezett.

II. János Pál 1993-as látogatása a litvániai Keresztek hegyén, amely a szovjet rezsimmel szembeni ellenállás jelképe
Fotó: Reuters

Áttörés

Az 1920. május 18-án, száz évvel ezelőtt született Karol Józef Wojtyła elődei teljesítménye mellett is elképesztő áttörést tudott elérni. Olyan mértékűt, hogy egyelőre az őt követő két pápa sem tudta vagy tudja fölvenni vele a versenyt, még a sokszorosára bővült kommunikációs térben sem. Hogy mi lehet ennek az oka, arról komoly irodalom áll rendelkezésre. Ahogyan a szent pápa teljes tevékenységéről is több könyvtárnyi dokumentum olvasható.

Ez a kommunikációs előny önmagában nem volna különösebben érdekes. Egy pápa sem lájkvadász celeb, még ha a rajongásnak sokszor zavarba ejtő formái mutatkoznak is. II. János Pál azonban minden eszközzel, így a tömegtájékoztatással, a személye és a hivatala iránti érdeklődés kielégítésével, de mindenekelőtt a pápai tanítással jobb, élhetőbb és evangéliumibb világ megteremtésén fáradozott, amely szoros kapcsolatban áll az örök értékekkel.

Talán maga sem gondolta volna 1978. október 16-án, amikor a Sixtus-kápolna kéményéből fölszállt a fehér füst, hogy ez a pontifikátus, élete utolsó huszonhét éve ilyen mértékben fogja megváltoztatni a világot. Állítólag amikor összeszámolták a szavazatokat, majd kihirdették a végeredményt, falfehér lett, és remegett. Megértette, mit jelent a bíborosi kollégium választóinak döntése, és hogy ennek milyen szerepe lehet az emberiség életében. De mindez csak néhány percig tartott, és attól kezdve olyan természetességgel lett a világ katolicizmusának első embere, mintha egész életében erre a feladatra készült volna.

Pedig biztosan nem így volt. Pápaságának első éveiben az anekdoták szerint gyakran reflektált nyilvánosan kisebb-nagyobb tévedéseire, környezetében nagy megrökönyödést keltve ezzel. Hol protokolláris, hol liturgiai téren tévesztett. Máskor a szigorú biztonsági előírásokat felejtette el. Amikor egy alkalommal, talán valamelyik kórház meglátogatásakor megfeledkezett a jelenlévők megáldásáról, a figyelmeztetés után mosolyogva mondta: csak szóljanak máskor is, egy pápának is van mit tanulnia…

A lengyel pápa körül gyorsan megindult legendaképződés az egyszerű sorból származó, tehetséges pap emberi arcát mutatta meg. Nem volt nehéz, hiszen ez a pápa teológusként és filozófusként misztikus volt, így életének egyik része az égben volt, a másik viszont nagyon látványosan a földön. Aktívan sportolt, hegyet mászott, síelt, úszott. Fiatalkorában sokat kajakozott; állítólag krakkói érseki kinevezéséről is egy plébániai szervezésű vadvízi evezés közben értesült.

A sátorból kellett hazamennie. Hús-vér ember, aki lyukas cipőben érkezik a konklávéra. Nem csoda, hogy hamar a tömegtájékoztatás kedvencévé vált Nyugaton.

És bár a hatóságok igyekeztek akadályozni, Keleten is azonnal „sztár” lett. Lengyelország valósággal euforikus állapotba került, és a Wojtyła megválasztását követően a vatikáni palota erkélyéről mondott „Ne féljetek!” kezdetű rövid beszéde után másfél évvel megalakult a Solidarność. A megszállt köztes-európai országok katolikusai egyre nagyobb izgalommal figyelték az eseményeket. Ma már talán kevesen emlékeznek erre, de amikor 1979 nyarán nyolc napra a fiatal pápa hazájába látogatott, a szocialista Magyarországról is rengetegen utaztak Lengyelországba, hogy részt vehessenek főpapi szentmisén. Ahogyan Csehszlovákiából és Jugoszláviából is számtalan busz érkezett a történelmi pillanat megünneplésére. Częstochowába, Krakkóba a megszállt országokból könnyebb volt eljutni, mint Rómába.

Határőr vörös csillaggal

Hasonló volt a helyzet az ausztriai darázsfalvai pápai misével is – bár 1988-ban már az utolsókat rúgta a keleti rezsim. Mégis sok magyar euforikus érzése lehetett, hogy a határátlépésnél egyáltalán nem volt akadékoskodó útlevél-ellenőrzés és vámvizsgálat, és a házilag készített „Darázsfalva pápai mise” feliratokat látva csak intettek a zöldesbarna egyenruhás, vörös csillagos sapkás határőrök. Pecsételés, fényképnézegetés, akadékoskodás nélkül, szinte meg sem állva lehetett áthajtani Hegyeshalomnál. Mint egy normális világban.

A történelem szempontjából az igazi kérdés persze az, hogy miként jutott az 1968-as mozgalmak után végtelen erősnek tűnő, részben liberális, részben kommunista, részben „harmadik” világ olyan helyzetbe, hogy Róma élére, a Fehér Házba és a Downing Streetre konzervatív és megingathatatlan ember kerüljön. Hiszen ez a rendszerhiba alig tíz év leforgása alatt felborította a lábvízmeleg állapotot, amelyről komoly filozófusok gondolták, hogy végleges, meghaladhatatlan, ezért többé már nincs is történelem.

Sokféle válasz lehet. John O’Sullivan, Margaret Thatcher egykori tanácsadója szerint Karol Józef Wojtyła egyszerűen végtelen párbeszédkészségével és nyitottságával „tévesztette meg” a világot – és talán még a konklávé bíborosait is. Nem vették észre, hogy bár szokatlanul nyitottan kommunikál mindenkivel, a hitéhez, meggyőződéséhez sziklaszilárdan ragaszkodik. Párbeszédkészségének az alapja a másik ember tisztelete. Ahhoz azonban, hogy minden tekintetben hű tudjon maradni a forráshoz, rendkívül komoly figyelemmel kell mérlegelni a véleményeket.

Valószínűleg még a katolikusok körében sem mindenütt ismert tény, hogy mi mindent köszönhet az egyház a Wojtyła vezette krakkói egyházmegyének. A II. vatikáni zsinat után a laikus hívek és a papság vitájára bocsátotta a reformokat, hét éven keresztül ötszáz munkacsoport foglalkozott a zsinati dokumentumokkal, és amikor 1979-ben, Szent Szaniszló ünnepén befejezték a munkát, Wojtyła már Rómában vezette a katolikus egyházat. A lengyel katolicizmus a zsinati dokumentumok legszélesebb körű megvitatásával és értelmezésével rendkívüli tapasztalatra tett szert.

Akkor is sokat segített Karol Józef Wojtyłának a párbeszédkészség, amikor a hatvanas években egyetemi lelkészként teljes nyíltsággal folytatott diskurzust fiatal hallgatókkal a szexualitásról és a születésszabályozásról. Nyugat-Európában 1961 után terjedtek el a fogamzásgátló tabletták, és a katolikus egyház papjai az 1968-as Humanae vitae enciklika megjelenéséig sokféle tanácsot adtak a hozzájuk fordulóknak. Még a gyóntatószékben sem volt egységes álláspont. Az úgynevezett szexuális forradalom egész iparágat hozott létre, VI. Pál pápa tanácsadókhoz fordult. E testületnek tagja lett Wojtyła püspök is, aki saját egyházmegyéjében külön bizottságot nevezett ki az emberi élet továbbadása etikai problémáinak tanulmányozására. A munka eredménye az ingadozó VI. Pál pápához jutott, a konklúzió közismert: a korábbi többségi, megengedő véleménnyel szemben az enciklika elítéli a mesterséges fogamzásgátlás módszereit.

Kiharcolt szentség

Más kérdés, hogy a fogyasztói társadalom milyen mértékben volt képes elfogadni az életvédelmet. Vagy hogy egyáltalán eljut-e a katolikus egyház tanítása az elvallástalanodó nyugati világhoz. Nemigen. És amikor az ezredforduló öregedő pápája egyre gyakrabban került politikai indíttatású médiatámadások kereszttüzébe, épp az értékekhez való következetes ragaszkodás volt az offenzíva oka. A történelem hatalmasat fordult 1989-ben, a keleti blokk szétesése és a globalizáció új helyzetet teremtett. Az idős II. János Pált azonban nem lehetett eltántorítani nézeteitől, miközben továbbra is a párbeszéd embere maradt.

Utolsó útja, szenvedése és halála az egész világot fölrázta abból az újabb tespedésből, amely a kilencvenes változások után lassanként ismét úrrá lett a világon. Temetésén már tömegek követelték azonnali szentté avatását az emiatt meglehetős zavarba kerülő Ratzinger bíborostól.

A Szent Péter-bazilika grottájában lévő sírjánál, ha megnyitották, állandóan népes zarándokcsoport imádkozott. Benedek pápa 2011-ben avatta boldoggá elődjét, majd 2014-ben, az Isteni Irgalmasság vasárnapján Ferenc pápa szentté. Koporsója felkerült a Szent Péter-székesegyház jobb oldali hatalmas Szent Sebestyén-kápolnájába. Ha megszűnnek a korlátozások, biztos, hogy a Rómába érkező zarándokok tömegei ismét benépesítik a kápolnát, hogy a szent sírja előtt imádkozzanak.