TRIANON100 trianon szobor Emile Guillaume

Napozó nők

1921. január 16-án avatták fel az elcsatolt országrészeket szimbolizáló négy szobrot.

Ludmann Mihály

2020. 05. 31. 16:14

Talapzata előtt áll Émile Guillaume alkotása a budapesti Szabadság téren, 1946. április Fotó: MTI/Mafirt–Cserna György

A művek Budapestre szállítása előtt, 1932 januárjában a szobrászt felkereste műtermében Kovách Aladár, aki ez időben a Sorbonne egyetem hallgatója volt. Láthatta a La Délivrance kisplasztikáját és a két Magyarországra szánt alkotás gipszmintáit is. „Állnak a szobrok, és fázik a meztelenségük. Érzem, ahogyan a lelkükhöz közeledtem, hogy semmi, de semmi nincs ezekben belőlünk. És tudom és látom, hogy az öregúr minden erejét, minden invencióját, minden jóakaratát beléjük építette. Hogy ez az erő nem mérhető össze a téma döbbenetes nagyságával – ki tehet arról?” – írta Kovách a Magyarságban megjelent cikkében.

A szobrok öntése márciusban megtörtént. A Budapesten felállítandó mű helyét a Szabadság téren, a Nemzeti Bank nyugati homlokzata előtti parksávban jelölték ki. Talapzata másfél méter magas, haraszti mészkőből készült egyszerű hasáb volt. Rajta a tér felé néző oldalán olvasható felirat: „Ez a szobor a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi, Guillaume Emil francia szobrász műve. Ezen emlékművet a szenvedő magyar nemzetnek ajánlotta fel Magyarország angol barátja, Viscount Rothermere.” A másik oldalon pedig ez a szöveg angolul volt olvasható.

A szoboravató ünnepség 1932. október 6-án volt, amelyen sem a szobrász, sem Rothermere nem volt jelen. A lordot P. G. Konody, a Daily Mail művészeti kritikusa képviselte. Az avatáson a csütörtöki nap és az esős idő ellenére sokan részt vettek. Az ünnepi beszédet Herczeg Ferenc írta és mondta el:

„Mi, magyarok vagyunk a földgömb legszomorúbb népe, mert kigúnyolták, megostorozták és keresztre feszítették mindazt, ami nekünk szent volt. A zsoldosok pedig kockát vetettek őseink öröksége felett. De a reménység népe is mi vagyunk. A múltban többször is eltemették nemzetünket, de harmadnapra megint feltámadt” – fogalmazta meg az író a mű eszméjére utalva.

A Magyar Fájdalom szobrát 1947-ben eltávolították a Szabadság térről, és a következő évben felállították a Margit-szigeten, a Palatinus fürdő bejárata elé, ezzel pótolva Csorba Géza háborúban elpusztult Napozó nő című alkotását. Ez az átalakulás jól mutatja, amit Kovách Aladár is meglátott és leírt, hogy ebben a műben nem jelenik meg az az eszme, amelyről a posztamens felirata szól. Furcsa, de ez volt a túlélésének a feltétele, ahogyan a körülötte levő négy égtáj szobrának a pusztulását jelentette a markánsan megörökített tartalom. Csorba szobrát a megmaradt gipszminta alapján újrafaragták, és 1967-ben visszakerült a helyére, a Palatinus Strandfürdő elé, ahol még 1937-ben állították fel.

Csorba Géza a népköztársaság megbecsült és kitüntetett művésze volt, és az Erzsébet – 1946-tól Sztálin – téri buszállomáson elhelyezett, de lebontott Sztálin-domborműve helyett egyfajta kárpótlás volt ennek a művének újbóli felállítása. Hogy mennyire összemosódott a két meztelen nőt ábrázoló szobor, azt jól mutatja, hogy az 1968-ban megjelent Budapest című újság májusi számában a Műalkotások a Margitszigeten című cikkének az illusztrációjában Csorba Géza: Napozó című felirat alatt Guillaume szobra látható. A Magyar Fájdalom szobrát raktárba vitték, majd 1973-ban Balfon, a fürdő parkjában helyezték el. Később Sopronba szállították, ahol restaurálás után 2012. december 20-án a Gyógyközpont kertjében újra felállították. A posztamensen levő táblán az eredeti felirat olvasható.

Émile Guillaume másik műve Debrecenbe került, ahol a Magoss György – ma Bem – téren felépített két méter magas talapzatra állították. Az 1933. május 28-án felavatott szobrot 1945-ben ledöntötték. Azért, hogy megmentsék, a Déri Múzeum pincéjébe vitték, és a szén alatt elrejtették. Később Hajdúböszörménybe került. 1986-ban vitték vissza Debrecenbe, ahol restaurálás után 2000. június 4-én az eredeti helyén újraavatták.