Bottal vert ifjúság

Az elcsatolt egyetemeket a román és a csehszlovák hatóságok néhány hónap alatt „nacionalizálták”.

Miklós Péter
2020. 06. 01. 15:22
Egy Sirius emeletes busz a Comenius Egyetem pozsonyi épülete elõtt 2013. Fotó: MTI/TASR/Martin Baumann
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Végül a csehszlovák kormány lényegében megszüntette a pozsonyi magyar egyetemet, s csak a jogi fakultás számára engedélyezte, hogy legföljebb három évig, a megkezdett képzések befejezéséig tovább működjön. Alig két év múlva azonban ezt is megtiltotta. A pozsonyi egyetemet rövid budapesti tartózkodás után a magyar törvényhozás Pécsett helyezte el: abban a városban, ahol már a XIV. században is működött univerzitás. A csehszlovák állam Pozsonyban megalapította a Comenius Egyetemet (Univerzita Komenského), amelynek először az orvostudományi karát szervezték meg 1919 őszén. Ezt követte két évvel később a bölcsészettudományi és a jogtudományi fakultás, míg a természettudományi kar létrehozására az első Csehszlovák Köztársaság idején került sor.

A pozsonyi Comenius Egyetem 2013-ban
Fotó: MTI/TASR/Martin Baumann

Az Erzsébet Tudományegyetem impériumváltás alatti rektora, Polner Ödön az intézménnyel együtt Pozsonyból a magyar fővárosba került, majd 1923 őszétől az akkor már Szegeden működő Ferenc József Tudományegyetem jogi karára, amelynek 1923. november 29-i tanácsülése jegyzőkönyvében a következőket olvashatjuk: „Polner Ödön amellett, hogy tudományos irodalmi és tanári munkálkodásával a legelső magyar tudósok sorában biztosított magának helyet, milyen kiváló érdemeket szerzett a pozsonyi m[agyar]. kir[ályi]. Erzsébet Tudományegyetemnek a megalapítás utáni szervezése körül, s különösen azzal a megalkuvást nem ismerő magyar érzéstől áthatott működésével, melyet mint az Erzsébet Egyetem rektora Pozsonyban a cseh megszállás alatt fejtett ki, s melyért az idegen hatalom részéről üldözést és internálást is szenvedett.”

A kari tanács föntebb idézett elismerő sorai már csak azért is hitelesek, mert a Ferenc József Tudományegyetemnek a Monarchia szétesése utáni sorsa – amelyet korábban Vincze Gábor, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történésze, újabban pedig Vajda Tamás, a szegedi egyetemi levéltár igazgatója kutatott – szintén az új uralom előli meneküléssel folytatódott. Kolozsvárt ugyanis 1918 decemberében román királyi csapatok szállták meg, s az univerzitást fél éven belül román egyetemmé alakították. A professzorokat pedig, mivel nem akarták letenni a hűségesküt Ferdinánd román királynak, elűzték az országból. 1919 május közepén a románok erőszakkal, szuronyos katonákkal elfoglalták az egyetemi épületeket. A szemtanú Buday Árpád régészprofesszor szerint az „átszervezett román egyetem készen kapta ötven esztendő lelkes és becsületes, tudós munkásságának minden eredményét: modern épületeket, gazdag szakkönyvtárakat és laboratóriumokat. Emellett minden lelkiismeret furdalás nélkül rátették kezüket az Erdélyi Múzeum gyűjteményeire és a Mensa Academicára, holott azok nem állami intézmények voltak, hanem a magyar társadalom nagy áldozattal létesített alkotásai.”

Hogy milyen kicsinyes, brutális és „balkáni” módszereket alkalmaztak a magyar egyetemi polgárok ellen, arról Szádeczky-­Kardoss Lajos történészprofesszor (akit a trianoni országba települve 1920-ban Hódmezővásárhely kormánypárti nemzetgyűlési képviselőjévé választottak) egyik parlamenti fölszólalása tanúskodik. Eszerint a román hatóságok a kolozsvári egyetemi fiatalságot „minden kigondolható ürügyek alatt zaklatták, üldözték, szüleikkel való érintkezéstől, levélváltástól, pénzküldeményektől elzárták, és valósággal kiéheztetni törekedtek. És bár az ifjúság minden provokálástól tartózkodott, őket minden ok nélkül összefogdosták, véresre verték, megbotozták.”

Végül 1921 októberében, rövid fővárosi kitérő után indulhatott meg az oktatás a Ferenc József Tudományegyetemen Szegeden. A Tisza-parti városban az egyetemi élet központja a Dugonics téri épület (a mai rektori hivatal), a szegedi ítélőtábla egykori székhelye lett. Itt működött kezdetben az adminisztratív hivatalok mellett az egyetemi könyvtár, a jogi kar, a bölcsészkar és a matematikai intézet is. Nagy változást jelentett és kényelmesebb oktatási föltételeket biztosított, amikor a bölcsészettudományi kar és a természettudományi kar egy részének működtetésére az egyetem megkapta a Magyar Államvasutaktól a vasúti leszámítoló hivatalt is – a bölcsészkar mai, Ady téri épületét, amelyhez később hozzáépítették az Auditórium Maximumot. Azt a nagyelőadót, ahol néhány évtizeddel később, 1956. október 16-án a kommunistaellenes magyar forradalom szikrája föllobbant…

A szerző a hódmezővásárhelyi Emlékpont igazgatója

TRIANON100 összeállításunkat ide kattintva érheti el!

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.