Elhajított melltartók?

Az egyszerűségre való törekvés számos, korábban alapvetőnek hitt szokásunkat formálta át a karantén idején.

Forrás: unsplash.com

A társadalmi trendek változása csak elindította a hanyatlást, az otthonról végzett munka rutinja azonban könnyedén földbe állíthatja a melltartógyártást. Az egyszerűségre való törekvés számos, korábban alapvetőnek hitt szokásunkat formálta át a karantén idején. A kijárási korlátozás alatt a nők kevesebbet vagy egyáltalán nem sminkeltek, öltözködésükben pedig az elsődleges szempont mi más is lehetett volna, mint a kényelem, hiszen ha már ennyi kötöttségnek kell megfelelni, legalább otthon, a szeretteink körében érezhessük magunkat igazán komfortosan és szabadon. A Twitter már májusban zajosan ünnepelte a melltartók elhajítását, számtalan felhasználó fejezte ki megkönnyebbülését, hogy végre nem vágnak a bőrébe kényelmetlen pántok és merevítők. Később pedig már több vezető divatlap, köztük a Harper’s Bazaar is foglalkozott a témával, azaz hogy fognak-e még valaha a nők melltartót hordani.

Noha már az ókori görögök is hordtak a ruhájuk felett egy kiemelő bőrszalagot, a melltartó nem csupán szimpla ruhadarab, hiszen története összekapcsolódott a nők társadalmi szerepének változásaival: egyesek a nők felszabadításának eszközét látták benne, míg mások éppen hogy az elnyomásukét. Miután a fojtogató fűzőt végleg elhagytuk, köszönhetően annak a ténynek, hogy az első világháború alatt a hadiiparnak kellett a fém, így nem pazarolhatták el női fehérneműkre, a melltartó meghódította a világot. A nőiesség szimbólumává vált, fontosságát pedig talán csak a hatvanas-hetvenes évek divatja és feminista mozgalmai kérdőjelezték meg.

A merevítős, szivacsos, páncélszerű push-up melltartók kora a kilencvenes években jött el: az volt az úgynevezett „wonderbra”, azaz a lehető legkényelmetlenebb, ám optikailag kiemelő viselet. Magyarországon a hetvenes-nyolcvanas években ez még nem volt alapvető darab, ám nagyjából a kilencvenes évektől evidenssé vált, hogy a pubertástól kezdve egy nőnek bizony melltartót kell hordania, ha nyilvános helyre megy. Ma hírértékszámba megy, ha egy híresség nem vesz melltartót a ruhája alá, holott annak idején Jane Birkin, Brigitte Bardot vagy Kate Moss is szívesen elhagyta ezt a ruhadarabot.

A fehérneműgyártó cégek lobbistái persze igyekeznek elhitetni a nőkkel, hogy a ruhadarab elengedhetetlen a formák megőrzéséhez, az igazság viszont az, hogy a keblek tartását azok mérete, a genetika, a súlyingadozás, a terhesség és a szoptatás befolyásolja. A mai Y generáció, azaz a most húszas, harmincas éveikben járó nők pedig hajlanak afelé, hogy ha már muszáj melltartót hordani, az legalább kényelmes legyen: a New York Post friss beszámolója szerint a koronavírus-járvány és az otthoni munkavégzés kezdete óta negyven százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest a merevítő nélküli, kényelmesebb melltartók eladásai.

Ezt az irányt jelzi az egyik leghíresebb fehérneműmárka, a Victoria’s Secret vergődése is: a cég a csipkés-merevítős-szexi irányvonalat képviseli, marketingje pedig teljesen figyelmen kívül hagyta a mai kor pozitív testképet hirdető trendjét. Tökéletes külsejű szupermodelljeik minden évben felvonultak extravagáns fehérnemű-bemutatójukon, ám tavaly már ez a vállalat is bejelentette, hogy befejezik 1995 óta futó divatbemutatóikat az ezeket érő rengeteg kritika miatt. A közvélemény szerint ugyanis az esemény elavult, szexista és egyetlen testtípust reklámoz, a cég ezért most megpróbálja újrapozicionálni a márkát.