Határon túl

A hazai közvélemény Magyarország legtragikusabb eseményének tartja a trianoni békeszerződés történéseit – egyebek mellett ez a következtetés vonható le a Trianon 100 MTA – Lendület kutatócsoport kutatásából.

Kifejezetten érdeklődnek a magyarok a történelmi kérdések iránt: a tria­noni békeszerződés kora az egyik leg­nagyobb érdeklődést kiváltó időszak legújabb kori történelmünkben. A hazai közvélemény Magyarország legtragikusabb eseményének tartja a trianoni békeszerződés történéseit, és a jelentős többség szerint bár voltak a magyar történelemben dicsőséges időszakok, sok fordulóponton inkább szerencsétlenül és sikertelenül alakult az ország sorsa, amelyet így végeredményben inkább tragikusnak lehet mondani.

– Eredetileg személyes megkérdezésen alapuló kutatást terveztünk, amelyet kiegészített volna interjús-fókuszcsoportos kutatás, hogy mélyebben vizsgálhassuk a véleményeket, attitűdöket, a mögöttük meghúzódó okokat, motivációkat – tájékoztat Bazsalya Balázs szociológus, kutatásvezető. – Ezt azonban részben forráshiány, részben a koronavírus meghiúsította, így telefonos kutatásra volt lehetőségünk. Mint minden ilyen esetben, a fiatalokat és a kevésbé iskolázottakat nehezebben vettük rá a válaszadásra.

A szakemberek május 5–22. között beszéltek a kiválasztottakkal, mert azt szerették volna, hogy az évfordulóhoz közel essen a kérdezés időpontja. A reprezentatív felmérésben 1048 felnőtt magyarországi lakos vett részt. Június elején a gyorsjelentést tették közzé, az adatok részletes feldolgozása 2020 kora őszére várható.

Az előzetes adatok alapján a megkérdezettek hét százaléka tartja magát jól tájékozottnak a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, részletesen ismeri az okokat és a következményeket is. A válaszolók több mint harmada ugyan nincs tisztában a részletekkel, mégis alapvetően tájékozottnak tartja magát. A hazai felnőttlakosság közel fele saját bevallása szerint keveset tud, és csak egy-két dolgot képes kiemelni, minden tizedik szinte semmit sem tudott a történtekről. Mind a békeszerződés körülményeiről szóló tudás, mind az eseményekkel kapcsolatos ismeret mértéke a férfiak, az iskolázottabbak, valamint a konzervatívok/jobboldaliak körében valamivel magasabb.

A békeszerződés pontos évszámát (1920) a válaszadók 43 százaléka idézte fel helyesen. Hasonló arányban voltak azok, akik nem tudtak válaszolni a kérdésre, 14 százaléknyian pedig helytelen választ adtak, igaz, többségük az 1918–21 közötti időszakot jelölte meg. Összességében napra pontosan a megkérdezettek 27 százaléka tudta jól a békeszerződés aláírásának időpontját.

A történelmi Magyarország területén élő nem magyar nemzetiségű népesség arányára vonatkozóan a megkérdezettek több mint negyede nem tudta a választ, 61 százaléka a ténylegesnél kevesebbet, négy százaléka magasabb arányt mondott, így végül mindössze kilencszázaléknyian tudtak (közel) jól válaszolni a kérdésre. Mindhárom kérdés esetén a relatív többség inkább alulbecsülte a tényleges értékeket (mind a terület- és lakosságvesztést, mind pedig a nem magyar nemzetiségűek arányát a történelmi Magyarország területén), és a népesség viszonylag kis hányada van tisztában a száraz tényekkel. A trianoni békeszerződés pontos dátumát, a terület- és lakosságvesztés mértékét, illetve a nem magyar nemzetiségűek arányát a történelmi Magyarország területén csupán a népesség egy százaléka tudta többé-kevésbé helyesen. Ha a területi, népesség- és nemzetiségi arányokkal megengedőbbek vagyunk, akkor is a népesség csupán hét százaléka van tisztában a tényekkel.

Száz évvel a békeszerződés sokkja után viszonylag egyöntetű igény mutatkozott arra, hogy a trianoni békeszerződés előzményeit és következményeit a szomszédos nemzetek szemszögéből is megértsük – legalábbis négyből három megkérdezett „inkább fontos”-nak tartaná e szempont beemelését a korszak értelmezési kontextusába. Gyakorlatilag nincs olyan magyar, aki ne úgy gondolná, hogy a trianoni békeszerződés alapvetően igazságtalan és túlzó volt a magyarokkal szemben (94 százalék). Ugyancsak alig vitatják, hogy a békeszerződés volt Magyarország legnagyobb tragédiája (85 százalék). Valamivel kisebb mértékben (77 százalék) értenek egyet azzal, hogy a trianoni traumát máig nem heverte ki az ország. Ezek a Trianonnal kapcsolatos nemzeti emlékezet sarokpontjai. A minta szűk többsége (54 százalék) szerint Trianon a korabeli baloldali politikusok miatt lett olyan, amilyen. Azt az állítást, miszerint a trianoni békeszerződés csak száz évig érvényes, a többség helyesen tévhitnek gondolja – ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a megkérdezettek harmada szerint nem az.

Egyértelműnek látszik, hogy a magyarországi magyarok szemében a felvidéki magyarok helyzete a legkedvezőbb, a legrosszabb helyzetben a kárpátaljai magyarok vannak a többség szerint, de relatíve sokan említették az erdélyi magyarokat is. A határon túli magyarság létszámával kapcsolatban is megkérdezték a kutatásban részt vevőket: tudják-e, körülbelül mennyi magyar él a számba vett területeken. Sokatmondó, hogy minden második ember nem tudott választ adni a kérdésre – még tippelésre sem vállalkozott. A legnagyobb arányban a kárpátaljai és a vajdasági magyarok lélekszámát mondták meg helyesen. A felvidéki magyarok számát 16, az erdélyiek számát mind­össze nyolcszázaléknyian becsülték meg hozzávetőlegesen jól. Jellemző, hogy Erdély és a Felvidék esetében a helytelen válaszok inkább alulbecslést, a Délvidék és Kárpátalja esetében pedig inkább felülbecslést mutatnak.

Alapvetésként él, hogy a magyar nemzet határai nem esnek egybe az ország közigazgatási határaival, ahogy az is, hogy a határon túli magyarokat a mai napig számos hátrányos megkülönböztetés éri, és fontos, hogy az anyaország támogassa a határon túliak autonómiatörekvéseit – ezekkel az állításokkal a válaszadók mintegy nyolctizede ért egyet. Hasonló mértékben utasítja el a közvélemény azt az állítást is, hogy a határon túli magyarok kevésbé lennének magyarok, mint a magyarországiak. A közvélemény hajlamos ugyanakkor bizonyos romantikával gondolni rájuk: erre utal, hogy a válaszadók 72 százaléka szerint jobban őrzik a hagyományokat, de az is, hogy a megkérdezettek kétharmada szerint vallásosabbak, mint a magyarországiak.

– A társadalmi emlékezet nem statikus dolog, jelentős mértékben a jelen korszak befolyásolja azt, hogy mit gondolunk egy-egy eseményről. Az idő múlásával, ahogy a kulturális emlékezet részeivé válnak, jobban megszilárdulnak – mutat rá Bazsalya Balázs. – Gondoljunk csak arra, hogy 1848 vagy Mohács megítélése nem osztja meg különösebben a magyar társadalmat, ellentétben jó néhány XX. századi eseménnyel. A trianoni békeszerződés után száz évvel konszenzus mutatkozik abban, hogy az igazságtalan és túlzó volt, és hogy a magyar történelem egyik nagy tragédiája. A vélt vagy valós okokat tekintve azonban még mindig vannak különbségek politikai-ideológiai beállítódás szerint. A másik fontos eredmény, ami nagyon tanulságos volt, hogy a magyar társadalmat mélyen áthatják a történelmi Magyarország kapcsolathálói. A megkérdezettek több mint negyede tudott olyan felmenőjéről, aki valamelyik határon túli területről származik. És 18 százalék jelenleg is tud olyan rokonáról, aki a határon túl él. Elég nagy népességmozgások történtek a Kárpát-medencében az elmúlt száz évben, gondoljunk csak a közvetlenül Trianon után érkezett négyszáz-négyszázötvenezer menekültre vagy arra, hogy az elmúlt harminc évben is több százezer határon túli magyar költözött Magyarországra, akik itt élnek közöttünk, és meg kellett küzdeniük minden olyan problémával, előítélettel, amelyet egy országváltás jelent. Róluk kevesebb szó esik, mint azokról, akik jelenleg is a határon túl élnek – összegez Bazsalya Balázs.