Keringő a medencében

Felvásárolta és a horgászvizek bérlőinek adta az állam a járvány miatt a halgazdaságokban beragadt felesleget. Mivel a horgászat nemcsak szenvedély, hanem kitűnő üzlet is, az állami beavatkozás értelmét nem is vonják kétségbe.

Pontytelepítés Alsóörsön. A jó bevétel a horgászoktól érkezik Fotó: Veszprém Megyei Napló–Penovác Károly

A járvány éppen a második legerősebb kereskedelmi időszakukban, húsvétkor érte őket. Az állami beavatkozás nyomán így idén a természetes vizekben a szokásosnál több a telepített hal, főleg a ponty, ezért a horgászok is vérmesebb reményekkel ülhetnek a partokon.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. ezerháromszáz hektárnyi területe Buzsákon, Balatonlelle-Irmapusztán, Fonyódon, Varászlón és Mórichelyen található. Fodor Ferenc termelési igazgatóval a buzsáki tógazdaságnál és halkeltető állomáson beszélünk meg találkozót, ami kis híján füstbe megy, úgy eltévedünk. Erdőben csúszkálunk, töltésen egyensúlyozunk, bárkit megkérdezünk, biztat, hogy jó felé haladunk, rögtön odaérünk. Annyi eredménye lesz a kitérőknek, hogy végül, nem jószántunkból ugyan, de legalább megnézzük a tavakat, majd az irodaházat keressük, de csak egy nagy, régi magtárat, valamint néhány kisebb, a halszaporításra szolgáló épületet találunk. Éppen a Szent István Egyetemről érkezett szakemberek gyűjtik a garda örökítőanyagát a génbanknak.

Pontytelepítés Alsóörsön. A jó bevétel a horgászoktól érkezik
Fotó: Veszprém Megyei Napló–Penovác Károly

A garda az egyetlen édesvízi heringféle, a Balatonban egykor őshonos – emlékét a nevét viselő tihanyi fesztivál őrzi –, és most Buzsákon a faj megmentése, illetve visszatelepítése folyik. Fodor Ferenc­ azt mondja, már lehet beszélni róla, mert a négy éven átívelő GINOP-projekt keretében végzett munkájuk, mely a horgászati célú halállomány fejlesztését hivatott szolgálni, sikeresnek mondható. Ennek része a kősüllő és a balin szaporítása is. A kísérleti munka mellett Buzsákon pontytermelés is folyik. A halakat kétnyaras korukban, fél-egy kilósan engedik a Balatonba, háromnyarasan általában már foghatók. Jó a húsuk, vándorkagylókkal táplálkoznak.

A balatoni és a hortobágyi halgazdaság állami cég, a többi, az országban található 27 ezer hektárnyi halastavat gazdasági társaságok üzemeltetik. Az állami intervenciót ezek igényelték, ezek is kapták. Az ő felvevőpiacuk dőlt be a vírus miatt, az ő cégeik fordultak volna veszteségbe. A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. nem igényelt állami támogatást, Fodor Ferenc azt mondja, nem volt rá szükségük. Jó előre megkötött szerződéseik ugyanis garanciát jelentettek arra, hogy ne maradjon a nyakukon a hal. Mindössze húsz tonna pontyuk nem kelt el, annyival többet tettek az idén a Balatonba. Mindezzel együtt háromszáz tonna pontyot, hat tonna süllőt, kétszázötvenezer előnevelt csukát, továbbá kősüllőt, balint és menyhalat engedtek be a tóba, amelyben több mint harminc halfaj él.

Amióta megszűnt Magyarország természetes vizein a kereskedelmi halászat, az emberek azon sóhajtoznak, hogy nem lehet természetes vízi, csak tenyésztett halat kapni. Érdekes teszt lenne, hányan ismerik fel a tányéron, melyik melyik, különösen, hogy a magyar nem épp halkedvelő nép. A szálkásabb fajtákkal nem is boldogul a konyhában. A ponty a sláger a gasztronómiában és a horgászoknál is. A Balaton viszont keszeges, süllős tó, magyarázza Fodor Ferenc. A tó vízminősége kiváló, fürdeni, vitorlázni is remek, de a halaknak nem jó, mert tápanyagban szegény. A keszegnek való, az önfenntartó, a ponty azonban nem tud benne szaporodni, mert kedvezőtlenek hozzá a feltételek. Ezért kell évente telepíteni.

Valóban van különbség a halastóban és a Balatonban felnőtt hal íze között? Az ízét az adja, amit megeszik. Ha élővízbe kerül, a zsíranyaga három hét alatt átáll, de ha a gazdaságban sok természetes anyaggal és jól összeállított kiegészítőkkel táplálják, nincs az a gasztronómus, aki különbséget tud tenni a kétféle életterű hal között. Tíz kiló kis halból lesz egy kiló ragadozóhús, száz kiló planktonból tíz kiló kis hal. A piramis csúcsán vannak a ragadozó halak, belőlük van a legkevesebb, rajzolja fel a táplálékláncot Fodor Ferenc.

A buzsáki tavak fölött gólyák, sasok és vízimadarak keringenek, Fodor Ferenc azt mondja, szívesen látnak minden állatot, kivéve a kormoránokat. Azokra haragszanak, mert lerabolják a vizet. Ferincz Árpád, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének tudományos munkatársa a tenyésztőben lévő medence falánál a keringő gardákat figyelve még hozzáteszi: a kormoránnak túl jó a hírneve, mindenki pártolja, pedig falánk és káros. Magyarországon nem is védett, pedig majdnem minden madár az.

A tóból kiemelt gardák azért kerültek a medencébe, hogy megfejjék őket: a génmegőrzési programhoz tejet és ikrát nyerjenek tőlük. Él tehát a remény, hogy a garda megint „látott hal” lesz a Balatonban. Akkor nevezték így, amikor még tömegesen halászták le a Tihanyi-félszigetnél.