Keringő a medencében

Felvásárolta és a horgászvizek bérlőinek adta az állam a járvány miatt a halgazdaságokban beragadt felesleget. Mivel a horgászat nemcsak szenvedély, hanem kitűnő üzlet is, az állami beavatkozás értelmét nem is vonják kétségbe.

Pontytelepítés Alsóörsön. A jó bevétel a horgászoktól érkezik Fotó: Veszprém Megyei Napló–Penovác Károly

Harmincnégy. Pedig azt hittem, megvagy. Küldd az öregapádat! – dörmögi Józsi, és már lendül is a keze. Engedi vissza a halat a vízbe. A Balatonnál a hazavihető pontynak 35 centisnél nagyobbnak kell lennie, ez tehát méret alatti. Csak sikerélménye, nem pedig halászleve lett annak a horgásznak is, aki a múlt hónap végén Balatonföldváron megakasztotta a harminc és fél kilós óriáspontyot. Az a hal is védettséget élvez, mivel méret feletti, hosszabb hetven centinél, így megy vissza a vízbe. Most fogták ki hatodszor, talán hamarosan egy hetedik horgásznak is örömet szerez.

Józsi éjjel háromtól reggel fél nyolcig ezt az egyetlen, méret alatti pontyot fogta, és ezúttal üres szákkal tér haza, de legalább kibeszélgette magát. A parton mindenki jól értesült, és mindenhez ért. Két kapás között még a járványügyi tanácsot is felállították. Józsi azután otthon a tévé elé ül, és a Fishing and Hunting csatornával folytatja, mert számára a horgászat szenvedély.

De nemcsak az, hanem jó üzlet is. Amikor 2016-ban a természetes hazai vizekben betiltották a kereskedelmi célú halászatot, sokan lobbiháborút vizionáltak. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. termelési igazgatója, Fodor Ferenc viszont azt mondja, a halászat kimondottan veszteséges ágazatuk volt, a jó bevétel a horgászoktól érkezik. A Magyar Országos Horgászszövetség a maga ötszázezer regisztrált tagjával a legnagyobb magyar civil szervezet, és csak a két éve bevezetett, kötelező 2020 forintos regisztrációs díjból az államnak több mint egymilliárdos bevétele származott. Ha hozzávesszük, hogy a horgászok területi jegyet is vesznek, valamint a horgászattal kapcsolatosan is költenek, igazán megéri őket a több hal ígéretével a vízpartokra csábítani. Általában magukkal viszik a családjukat, a barátaikat, szállást foglalnak, esznek, isznak, közben még a horgászboltok forgalma is pörög. Tavaly a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. már nyolcvanezer horgászjegyet adott el, és ez a szám évről évre emelkedik.

Ezzel egyben választ kaphatunk arra is, miért adott most nyolcszázmillió forintos telepítési támogatást a kormány a halgazdaságoknak. Az történt, hogy megvette tőlük a járvány miatt nyakukon maradt, de már a gazdaságból kitelepítésre váró pontyokat, majd azokat az állami vagy többségi állami tulajdonú horgászvizek haszonbérlőinek, közvetve tehát a horgászegyesületeknek adta. Mivel tavasszal bezártak a vendéglők, leálltak a feldolgozóüzemek, befagytak a külföldi és belföldi rendelések, a háromnyaras halakon nem tudtak túladni, a tavakban viszont foglalták a helyet.

A járvány éppen a második legerősebb kereskedelmi időszakukban, húsvétkor érte őket. Az állami beavatkozás nyomán így idén a természetes vizekben a szokásosnál több a telepített hal, főleg a ponty, ezért a horgászok is vérmesebb reményekkel ülhetnek a partokon.

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. ezerháromszáz hektárnyi területe Buzsákon, Balatonlelle-Irmapusztán, Fonyódon, Varászlón és Mórichelyen található. Fodor Ferenc termelési igazgatóval a buzsáki tógazdaságnál és halkeltető állomáson beszélünk meg találkozót, ami kis híján füstbe megy, úgy eltévedünk. Erdőben csúszkálunk, töltésen egyensúlyozunk, bárkit megkérdezünk, biztat, hogy jó felé haladunk, rögtön odaérünk. Annyi eredménye lesz a kitérőknek, hogy végül, nem jószántunkból ugyan, de legalább megnézzük a tavakat, majd az irodaházat keressük, de csak egy nagy, régi magtárat, valamint néhány kisebb, a halszaporításra szolgáló épületet találunk. Éppen a Szent István Egyetemről érkezett szakemberek gyűjtik a garda örökítőanyagát a génbanknak.

Pontytelepítés Alsóörsön. A jó bevétel a horgászoktól érkezik
Fotó: Veszprém Megyei Napló–Penovác Károly

A garda az egyetlen édesvízi heringféle, a Balatonban egykor őshonos – emlékét a nevét viselő tihanyi fesztivál őrzi –, és most Buzsákon a faj megmentése, illetve visszatelepítése folyik. Fodor Ferenc­ azt mondja, már lehet beszélni róla, mert a négy éven átívelő GINOP-projekt keretében végzett munkájuk, mely a horgászati célú halállomány fejlesztését hivatott szolgálni, sikeresnek mondható. Ennek része a kősüllő és a balin szaporítása is. A kísérleti munka mellett Buzsákon pontytermelés is folyik. A halakat kétnyaras korukban, fél-egy kilósan engedik a Balatonba, háromnyarasan általában már foghatók. Jó a húsuk, vándorkagylókkal táplálkoznak.

A balatoni és a hortobágyi halgazdaság állami cég, a többi, az országban található 27 ezer hektárnyi halastavat gazdasági társaságok üzemeltetik. Az állami intervenciót ezek igényelték, ezek is kapták. Az ő felvevőpiacuk dőlt be a vírus miatt, az ő cégeik fordultak volna veszteségbe. A Balatoni Halgazdálkodási Zrt. nem igényelt állami támogatást, Fodor Ferenc azt mondja, nem volt rá szükségük. Jó előre megkötött szerződéseik ugyanis garanciát jelentettek arra, hogy ne maradjon a nyakukon a hal. Mindössze húsz tonna pontyuk nem kelt el, annyival többet tettek az idén a Balatonba. Mindezzel együtt háromszáz tonna pontyot, hat tonna süllőt, kétszázötvenezer előnevelt csukát, továbbá kősüllőt, balint és menyhalat engedtek be a tóba, amelyben több mint harminc halfaj él.

Amióta megszűnt Magyarország természetes vizein a kereskedelmi halászat, az emberek azon sóhajtoznak, hogy nem lehet természetes vízi, csak tenyésztett halat kapni. Érdekes teszt lenne, hányan ismerik fel a tányéron, melyik melyik, különösen, hogy a magyar nem épp halkedvelő nép. A szálkásabb fajtákkal nem is boldogul a konyhában. A ponty a sláger a gasztronómiában és a horgászoknál is. A Balaton viszont keszeges, süllős tó, magyarázza Fodor Ferenc. A tó vízminősége kiváló, fürdeni, vitorlázni is remek, de a halaknak nem jó, mert tápanyagban szegény. A keszegnek való, az önfenntartó, a ponty azonban nem tud benne szaporodni, mert kedvezőtlenek hozzá a feltételek. Ezért kell évente telepíteni.

Valóban van különbség a halastóban és a Balatonban felnőtt hal íze között? Az ízét az adja, amit megeszik. Ha élővízbe kerül, a zsíranyaga három hét alatt átáll, de ha a gazdaságban sok természetes anyaggal és jól összeállított kiegészítőkkel táplálják, nincs az a gasztronómus, aki különbséget tud tenni a kétféle életterű hal között. Tíz kiló kis halból lesz egy kiló ragadozóhús, száz kiló planktonból tíz kiló kis hal. A piramis csúcsán vannak a ragadozó halak, belőlük van a legkevesebb, rajzolja fel a táplálékláncot Fodor Ferenc.

A buzsáki tavak fölött gólyák, sasok és vízimadarak keringenek, Fodor Ferenc azt mondja, szívesen látnak minden állatot, kivéve a kormoránokat. Azokra haragszanak, mert lerabolják a vizet. Ferincz Árpád, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének tudományos munkatársa a tenyésztőben lévő medence falánál a keringő gardákat figyelve még hozzáteszi: a kormoránnak túl jó a hírneve, mindenki pártolja, pedig falánk és káros. Magyarországon nem is védett, pedig majdnem minden madár az.

A tóból kiemelt gardák azért kerültek a medencébe, hogy megfejjék őket: a génmegőrzési programhoz tejet és ikrát nyerjenek tőlük. Él tehát a remény, hogy a garda megint „látott hal” lesz a Balatonban. Akkor nevezték így, amikor még tömegesen halászták le a Tihanyi-félszigetnél.