Láthatatlanok

Idős családtagot gondozók körében végeznek kutatást a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet és a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársai. Kérdőívükkel szeretnék megszólítani mindazokat, akik a saját életükben tapasztalják az otthoni gondozás nehézségeit. A hazai ellátórendszer még mindig csak a beteg szükségleteire fókuszál, miközben a segítő családnak is támogatásra lenne szüksége.

Hazánkban négy-ötszázezerre becsülik azoknak a családtagoknak a számát, akik jelentős társadalmi terheket hordoznak Fotó: MTI–Vajda János

A tartós gondozási rendszer túlterheltsége miatt egyre több család dönt úgy: magára veszi a terheket. A kutató azonban arra is felhívja a figyelmet, ha hosszú évek telnek el ápolással, az komoly hatással lehet a családtagok magánéletére, de a munkavállalásra vagy akár a gondozó testi-lelki egészségére is. Súlyos megterhelés esetén fennáll a teljes kimerülés veszélye.

A mély­interjúk szerint a munka és az ápolás gyakran nehezen egyeztethető össze:

– Már az első hónap után azt hittem, hogy baj lesz. Hogy tévedni fogok a munkában. A vége felé volt olyan, hogy az édesanyám hiába kiabált, már nem ébredtem föl, annyira fáradt voltam – emlékszik vissza a nehézségekre egy 62 éves asszony, akit különösen megviselt, hogy az első hetekben úgy érezte, nem tud érdemben segíteni. – Meg volt kötve a kezem, mert én otthon gyerek voltam, akárhány évesen is.

Hazánkban négy-ötszázezerre becsülik azoknak a családtagoknak a számát, akik jelentős társadalmi terheket hordoznak
Fotó: MTI–Vajda János

A beszélgetések során ugyanakkor előjött a munkahely segítő szerepe is. Aki több helyen teljesít, az néha úgy érzi, a kettős szerepvállalás együtt sok – itt is, ott is küzdelem –, ám többen tapasztalják, hogy a munkahelynek köszönhetően, még ha rövid időre is, kiszakadnak a gondozásból, és legalább ki tudnak lépni a négy fal közül.

– A kórházi ellátás után hazakerül a beteg, ilyenkor a családtagok is fellélegeznek, hamarosan viszont úgy érzik, magukra maradtak a kérdéseikkel és kétségeikkel. Gondot okozhat az ápolási ismeretek hiánya, hiszen egyáltalán nem magától értetődő, hogyan kell egy fekvő beteget mozgatni, mosdatni, etetni. Sokan kizárólag családi feladatnak tartják a gondozást, szégyellnék is, ha nem tudnák ellátni a szüleiket. Szerintük ez a gyermek kötelessége – elemzi a helyzetet Tróbert Anett Mária. – Mások információhiány miatt nem veszik igénybe a házi segítségnyújtás önkormányzatok által biztosított formáit. Aki mégis segítséget igényel, az hamar szembesül a tényekkel: az ellátórendszerek a gondozottra fókuszálnak. Mivel mind az egészségügyi, mind a szociális ellátásban dolgozók rettenetesen leterheltek, ezért a családi gondozók támogatására már végképp nincs kapacitásuk.

A hiányosságra a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is felfigyelt, és létrehozta a WebNővér honlapot, melyen ápolási oktatóvideókkal, szolgáltatási és jogi információs bázissal, dietetikai tanácsokkal, valamint lelki támogatással segítik a gondozókat. De még így is megválaszolatlanul marad számos téma – a személyes kérdésekig aligha ér el a web. A korábbi kutatás arra is felhívja a figyelmet, hogy általános nehézség a családi konfliktusok kezelése, amikor a gondozó „két tűz közé” kerül. A terheket jelentősen növeli a házastárs negatív hozzáállása, ami kapcsolati válságot, szorongást, bűntudatot okozhat.

– Az elmúlt évtizedekben nemzetközi vizsgálatok bizonyították, hogy hosszú távon akár kiégéshez is vezethet ez az életforma – figyelmeztet a kutató. – Nagy teher az idős szülő fokozatos leépülésének látványa. A halálra, gyászra való felkészüléssel a családok legtöbbször magukra maradnak. Tetézi a gondokat, ha a gondozott demenciával élő személy, hiszen a beteg viselkedése megváltozik, a kommunikáció számos esetben teljesen lehetetlenné válik. A gondozó lelki egészségének megőrzése, életminőségének javítása érdekében sürgető feladat az igényeknek megfelelő, hatékony támogató rendszer kialakítása. Nagy szükség lenne arra, hogy a házi segítségnyújtás keretén belül is igényelni lehessen mentálhigiénés támogatást.

Az utóbbi hónapokban újabb kihívásokkal szembesült Tróbert Anett Mária: a járvány miatt számos esetben nehezebb a munkavégzés, ügyintézés, bevásárlás, gyakoribb az izoláció, és az összezártságból fakadóan is megnőtt a családi konfliktusok száma. A gondozási terhek helyenként megsokszorozódtak. Ahol a házi segítségnyújtás csak korlátozottan elérhető, ott a családtag kénytelen helyettesíteni a szociális szakembert, a gondozónőt is. Állandó félelmet, szorongást kelthet, hogy vajon nem fertőzik-e meg az idős hozzátartozót. Külön kihívás, ha az idős beteg is nagyobb fokú lelki támogatást igényel, mert ő maga is szorong a fertőzéstől.

A jelenlegi kutatás célja a gondok feltárása mellett a jó példák felkutatása, „hajtóerejük” analizálása. Lényegi kérdés az aktív idősödés kultúrájának előmozdítása, ezzel párhuzamosan a generációk közötti kapcsolatok erősítése. Az idős hozzátartozó saját otthonában történő ápolása nemcsak a költséghatékonyság miatt fontos érv, hanem azért is, mert a gondozottak a saját környezetükben szeretnének maradni. És bár a különféle élethelyzetek összehangolása nem könnyű, a nehézségekben épp a család az egyik legjelentősebb erőforrás.