Nevetés a szélben

Ha erőszakkal cenzúrázzuk a történelmet, még nem tanítjuk a jelen és a jövő nemzedékeit jobbá válni.

Los Angeles, 2019. február 25. Spike Lee amerikai rendezõ a legjobb adaptált forgatókönyvért járó díjjal a kezében a 91. Oscar-gálán a Los Angeles-i Dolby Színházban 2019. február 24-én. Lee a Csuklyások címû filmjének forgatókönyvéért vehette át az elismerést. MTI/EPA/Etienne Laurent Fotó: Etienne Laurent

Másfél éve mutatták be ­Spike Lee Csuklyások című remek filmjét, amelyben egy afroamerikai rendőr beépült a hírhedt Ku-Klux-Klan legmagasabb köreibe. A film nyitójelenete az Elfújta a szél című, kalapnyi Oscart nyert 1939-es alkotásból kivágott képsorokkal indult. Először nem igazán értettem, újranézve aztán a gyerekkori emlékek némiképp átalakultak: a polgárháború előtti, rabszolgatartó Dél romantizálása a suttyó, gonosz jenkikkel szemben, akik eltipornak mindent, ami hajdan szép volt, és a sztereotip fekete karakterek ábrázolása egy dolog, de a filmben valóban olyan, ma már elképzelhetetlen mondatok záporoznak, hogy „bár újra négerek nevetését hozná a szél!”.

Snitt, 2020, George Floyd meggyilkolása, antirasszista tüntetések mindenütt. Boldog-boldogtalan megnyilvánul a témában, és szolidaritása kiplakátolásával igyekszik némi figyelmet szerezni. Ahogy a #metoo végigsöpört Hollywoodon, úgy tisztítja meg most a terepet a #blacklivesmatter: a Warner pánikszerű gyorsasággal vette le az HBO Max műsoráról az Elfújta a szelet, a BBC pedig a Little Britain című vígjátéksorozatát, illetve a Waczak szálló egyik epizódját is elérhetetlenné tette egy időre. Pár éve még simán elment, de 2020-ban nincs helye a tévében annak, hogy kisebbségeken élcelődjenek vagy feketére mázolt arccal figurázzanak ki színes bőrűeket. Ironikus egyébként, hogy az Elfújta a szélben Scarlett dadáját alakító Hattie McDaniel a történelemben először kapott fekete színésznőként Oscar-díjat, ám így most az ő játéka sem látható. A film különböző lemezes kiadásai ráadásul befoglalták az Amazon eladási listájának élmezőnyét. Ironikus, nem igaz? Nyilván mindenki kíváncsi lett, akárcsak én a Csuklyások után, hogy mégis mire fel ez az óriási felhajtás.

John Cleese Monty Python-alapító szerint „gyáva és töketlen” a BBC, és nem érti a viccet, amiért levette a műsorról a Waczak szálló kérdéses epizódját. „Reméltem, hogy valaki a BBC-nél megérti, hogy az emberi viselkedés kifigurázásának két módja van: az egyik, hogy közvetlenül támadod, míg a másik, hogy hagyod, hogy egy nyilvánvalóan nevetséges karakter magáért beszéljen” – fejtette ki a széria alkotója, aki szerint a csatornát az állásukat féltő marketingesek és bürokraták futtatják. Mindeközben J. K. Rowling nem mondhatja, hogy a nők menstruálnak, hiszen ezzel a ténnyel vérig sérti a transzneműeket, egyesek szerint pedig az általa kitalált univerzumot mostantól nélküle képzeljék el a Harry Potter-rajongók milliói. Mint mondjuk Isten nélkül a Bibliát vagy Petőfi személye nélkül a Nemzeti dalt. Ha Shakespeare-ről is kiderülne, hogy a Globe Színház melletti kiskocsmában egyszer elsütött egy trágár szexista viccet, nemcsak Dániában fog bűzleni valami, hanem a Twitteren is! A „nem megfelelő” vélemény karrierekbe kerülhet.

Kevés ijesztőbb dolog van annál, mint amikor az egyébként vitán felül fontos egyenjogúság és elfogadás zászlóját lengetve visszafelé kezdik cenzúrázni a történelmet, kigyomlálva a humor mint feldolgozási mód és feszültségoldás tényezőjét. Kizárva ezzel a megértés minden egyéb formáját, ezzel együtt pedig ellehetetlenítve a szabad véleményformálás jogát. Azért nem volt olyan rég, amikor minden kimondott szóra kínosan kellett ügyelni, meg ne hurcoljanak, a legsötétebb idők posztmodern, digitális verziója akár valósággá is válhat. Attól, mert eltüntetünk néhány szobrot, mert nem nézünk oda, a rasszizmus és a kirekesztés jelen lesz. Azzal, hogy erőszakkal cenzúrázzuk a történelmet, még nem tanítjuk a jelen és a jövő nemzedékeit jobbá válni, hiszen tanulni, hát azt bizony sajnos az elkövetett hibáinkból, a múltunkból lehet.