A Metropolis című – mára klasszikussá vált – német filmeposz 1927-es bemutatóján működni kezdett Maria, a vásznon elsőként bemutatott, női nevet és asszonyi vonásokat viselő robot. A képsorok alapján az alkotók úgy gondolták, hogy a cselekmény idején – 2026-ban – az e célra alkotott gépek lesznek az ember segítői, megjelenésüket és viselkedésüket tekintve alapvetően hasonlóak lesznek az emberhez.
Emberszerű, állatszerű
Első sejtésük valóra vált, legyen szó gyártósorok melletti munkáról, a műtőkben végzett, rutinszerű orvosi beavatkozásokról vagy az egyszerűbb háztartási teendőkről, a robotok a XXI. századra széles teret nyertek, alkalmazási körük egyre bővül. Második sejtésük azonban már nem bizonyult teljes mértékben helytállónak: Mori Maszahiro japán robotmérnök 1970-ben tette közzé az angolul The uncanny valley címmel emlegetett esszéjét (magyarul úgy lehetne visszaadni: Borzongások völgye), amelyben megfogalmazta hipotézisét: ahogy a robotok egyre emberibbé válnak, előbb-utóbb elérik a pontot, amikor megjelenésük tökéletlenségei hátborzongatónak tűnnek majd felhasználóik számára. Leginkább azért, mert bármennyire igyekeznek is a konstruktőrök, egyetlen robot sem lehet száz százalékig olyan, mint egy Homo sapiens. A robotépítőknek tehát nem szabad arra törekedniük, hogy alkotásaik megjelenésükben és mozgásukban túlságosan emberszerűek legyenek.
Az esszé ötven évvel ezelőtt nem keltett különösebb figyelmet, utóbb azonban váteszi erejűnek bizonyult. Mori feltételezése érvként szolgált azon konstruktőrök számára, akik antropomorf (emberszerű) robotok helyett zoomorf (állatszerű) robotok megalkotásában gondolkodtak. Azt, hogy egy ilyen szemlélettel létrehozott termék mennyire sikeres lehet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Sony 1999-ben bemutatott robotkutyájából, Aibóból alig húsz perc alatt elkelt az első háromezer példány. Japánban a főszereplésével huszonhárom részes rajzfilmsorozat készült, és gyártója 2006 óta évről évre jelentkezik továbbfejlesztett modelljeivel.