Csángó időutazás

A Berka együttes 2008-ban alakult a Berszán és a Kavalkád együttesekből, és azóta is hűségesek a moldvai csángó népzenéhez.

A Berka együttes 2008-ban alakult a Berszán és a Kavalkád együttesekből, és azóta is hűségesek a moldvai csángó népzenéhez. Tizenegy éve tartanak a Fonóban moldvai táncházat, és elmondásuk szerint nemcsak gyűjteni, hanem muzsikálni is rendszeresen járnak Moldvába. Harmadik lemezük a Csángó négy évszak címet viseli, és már kézbe véve is látjuk: különleges darab. A borítón egy évkör- vagy napkörábra, középpontban a kereszttel. A CD lapozgatós füzetkéjében is visszatérnek a rajzolt figurák és minták, az ősi motívumok kedves természetességgel, minden erőlködés nélkül indáznak a sokszor szintén szédítő régiségű dalok szövegei mellett. A körítés nem túloz, a Berka tényleg elzenéli-elregéli az évkört elmúlástól feltámadásig, vágytól beteljesedésig, a január sötétségétől a december csodavárásáig.

Tradicionális népzenében ritka az ennyire bátor konceptalbum; nemcsak tematikája van, mondjuk egy adott tájegység karácsonyi dalai, hanem valóban elmesél egy történetet. Legutóbb a Dalinda első lemezén találkoztam hasonlóval, ott is az emberélet ciklusai adtak ívet az albumnak, de rejtetten. A Csángó négy évszak kísérőszövegében mindjárt ezt olvassuk: „[…] nemcsak az egyházi év jeles eseményeit idézik fel, hanem a természet és életünk múlásának legfontosabb állomásait is egyben. A lemezen szereplő 12 dal, melyek a hónapokat szimbolizálják, egy-egy ilyen stáció.”

Már az első ciklus, a Hej-szó ölelkezteti a keresztény hagyományt a magyar ősvallással, Krisztus dicsérete ugyanolyan érvényesen szólal meg benne, mint a sámánének (akinek ez különösen hangzik, olvasson utána a vallási szinkretizmusnak, vagy ha nem akarja túlbonyolítani, nézzen meg egy székely betlehemes játékot). De lehetünk néprajzilag szakszerűek is, hisz minden dal vagy dalciklus címe alá oda vannak írva pontos meghatározások: hejgetés, urálás, archaikus imádság, ál-talány, kerekes héjsza. Már ezek a szavak is borzongatóan gyönyörűek, ahogy múltunk titkai, a természettel együtt élő ember szakralitással átitatott világa is, ami a csángó dallamokból és a magyar nyelvnek egy régebbi állapotát-változatát őrző csángó nyelvből árad. Hogy milyen is az?

„Kidzsülnek ez andzsalok, / Nédzs dzsorcsa mellett őreznek, / őrezzetek szent andzsalok ez ablakaimat, / Uriszusz Krisztu ez ajtómat, / én amikor meghalok, / a Ményországba bévidzsetek!”

Annyit elárulok, hogy a dzsorcsa gyertya.

Szinte mindegyik dalról vagy ciklusról kultúrtörténeti elemzést lehetne írni a zenetörténeti és néprajzi vonatkozásokon túl is – ilyen értelemben a legsűrűbb, leggazdagabb anyag, amellyel az utóbbi időben találkoztam.

A Keresztút nagyböjti népénekének éteri a cappella kórusa katartikus, a lemez egyik legfelemelőbb pillanata – sajnos egyben a legrövidebb is, két és fél perc, de aki bírja a szakrális feszültséget, úgyis visszateker az elejére, „Mert szent Fiam szent halálát / Ti is jól tudjátok”.

A grandiózus Menyekező szinte már zenés dráma, leánykérő rituáléval, menyasszonytánccal, menyasszonysiratóval, „Magas hegyen folj e patak / Jaj de rossz legénynek adtak” kezdetű tétele valami sírnivalóan szép. A hangszerelés gazdagsága is méltó a gondolati és dallamvilág rétegzettségéhez, van itt koboztól citerán, hegedűn, dorombon át furulyáig minden, amit ettől a zenei miliőtől az ember elvár, meg néhány meglepetés is, például a schalmei, a középkori, dupla nádnyelves fafúvós, külleme és hangja is tekintélyt parancsoló, mintha egy veszedelmesen kigyúrt tárogatóval találkoznánk. A hangzásban ott van a tradicionális ritmusok föld- és életszagú nyersesége, hogy a harcias, belevaló férfikórusról már ne is beszéljünk – de tud az a kar éteri is lenni, mikor Tóth Dorottya énekes-citerás szólamához kell fölzárkózni.

A Csángó négy évszak nem egyszerűen egy jó lemez jó népzenével, ez egy szakrális koncept­album. A maga nemében egyedülálló.

(Berka együttes: Csángó négy évszak. 2020, Fonó Budai Zeneház)