Édenkert

Hetvennégymilliárd köbméter víz, körülbelül negyven Balatonnyi. Ennyi kell majd Afrika legnagyobb vízerőművének feltöltéséhez, amely Etiópia északi határának közelében, a Kék-Nílusnál hamarosan elkészül. A térség országai a létesítmény építése alatt sem tudtak megállapodni, hogy mennyi vizet – vagy áramot – kell Addisz-Abebának biztosítania szomszédai számára. Mivel Egyiptomban a Nílus az élet, Kairóban komolyan elgondolkodtak azon a megoldáson is, hogy lebombázzák az épülő erőművet.

Etióp földműves harckocsi roncsainál. Húsba vágó kérdések Fotó: Kypros Forrás: Getty Images

Etiópiában gyakorlatilag elkészült az Újjászületés Nagy Gátrendszer. Kilenc évig épült, Afrikában, de még Európában sincs párja: százötven méter magas, majd ezernyolcszáz méter hosszú tároló, amelyből a kiömlő víz 16 turbinát hajt majd meg. A tervek szerint az erőmű csúcsteljesítménye hatezer megawatt lesz, ez az ország jelenlegi elektromosáram-szükségletének duplája. A költségek is fáraóiak: úgy 4,5 milliárd dollárba került az egész létesítmény. Az erőmű nemcsak áramforrás Etiópiának, hanem az ígéretek szerint a gátak révén az eddig sivatagos területekből is virágzó oázist tudnak teremteni. Megszűnik az aszály, vele együtt az országot időszakonként sújtó éhínség.

Azért kapta az újjászületésről az erőmű a nevét, mert a remények szerint valóban új életet adhat száztízmillió etiópiainak. Lesz energiájuk csőstül, jöhetnek a külföldi tulajdonú gyárak, lesz munkahely és lesz fizetés is, ha nem is holnap, de belátható időn belül. Csak a megtermelt plusz elektromos áram exportja évente nyolc-kilencszázmillió dollárral gyarapítja majd az államkasszát. Ezért lelkesedett a tervért majd’ egész Etiópia; évente körülbelül egyhavi fizetésükkel kötvényvásárlás formájában támogatták a nagy mű elkészültét. Hittek és hisznek a sikerben, és valóban a felemelkedésük zálogának tartják.

Egyes jelentések szerint az erőmű térségébe több ezer etióp katona harckocsikkal, légvédelmi fegyverekkel beásta magát, és állandó készültségben vannak. Még azt gondolhatná az ember, hogy biztosan az átadási ünnepségre készülnek. Jó nagy bumm lesz. De ők pont azért érkeztek oda, hogy ne legyen. Egyiptommal olyannyira elmérgesedett a viszony a gátrendszer kapcsán, hogy Addisz-Abeba a legrosszabb forgatókönyvre is felkészült. Mégpedig Kairó légitámadására. 2015-ben az egyiptomi Morszi-rezsim komolyan tanulmányozta annak a lehetőségét, hogy nem tűri tovább, hogy veszélyeztessék legfőbb lételemét, a Nílust, és ha nem sikerül szót érteni Addisz-Abebával, akkor lebombázza az etióp erőművet.

Etióp földműves a harckocsi roncsainál. Húsba vágó kérdések
Fotó: Getty Images

A jelenlegi egyiptomi vezetés Abdel Fatah asz-Sziszi elnökletével sem tekint másként az etióp „hidrohegemóniára”. Számos követője van annak az elképzelésnek Kairóban, hogy az erőmű miatti háború elkerülhetetlen. „Egy év, tíz év vagy száz év múlva ez a vita úgyis csak fegyverrel lesz megoldható, hát akkor vágjunk bele most” – ez az üzenetük. Az egyiptomi elnök és környezete is kemény, de nem ennyire harcias. Hogy számára is súlyos kérdésről van szó, a közelmúltban azzal példázta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult azzal a panaszával: Etiópia súlyosan veszélyezteti a térség biztonságát és békéjét a gátrendszerével.

Az elmúlt évtizedben miért nem tudták a felek megoldani a problémát tárgyalóasztaloknál? Már a tervezés időszakában is volt egyeztetés. Aztán az egyik fél durcás lett, és megszakította a tárgyalásokat. Ez időről időre lejátszódott. A legutóbb Szudán, a harmadik tárgyalópartner állt fel az asztaltól, de épp a hét végén jelezte, hogy visszatér az egyeztetésekhez. Voltak olyan időszakok, amikor nagyon jól haladtak a tárgyalások, ilyen volt az előző szakasz is, de maradtak húsba vágó kérdések. Etiópia bejelentése szerint a következő esős időszakban megkezdi a tározója feltöltését, először majd ötmilliárd köbméter vizet tart vissza.

A három ország arról is vitatkozik, hogy ez mennyi idő alatt valósuljon meg. Etiópiának a legrövidebb idő kellene a teli „kádhoz”, ők négy évet javasolnak. Egyiptom pedig ragaszkodik a nyolc évhez. Talán hét körül találkoznak az álláspontok. Az egyértelmű, hogy Egyiptomnak kevesebb víz fog majd jutni, mint jelenleg. Az asszuáni­ erőmű – ennek a háromszorosát fogja adni az Újjászületés – az egyiptomi vélemény szerint 25 százalékkal, míg az etióp álláspont szerint is 12 százalékkal kevesebb villamos energiát lesz képes termelni. Ezt még kiküszöbölhetnék etióp áramexporttal. Szudán is ebben érdekelt, minél többet akar magának kicsikarni az olcsó áramból.

Az áthidalhatatlannak látszó vita az aszályos időszakban a vízhozamról folyik. A Kék-Nílusból származik Egyiptom évi 56 milliárd köbméteres vízhozamának 85 százaléka. A tudományos szakértők szerint a Nílus völgyében élők tíz százaléka krónikus vízhiánnyal küzd. A lakosság száma 25-30 éven belül megduplázódik, Egyiptom úgy százötvenmilliós, míg Etiópia a kétszázmilliós számhoz közelít majd. Az lehet, hogy Etiópia édenkert lesz, de a többiek kárára. Addisz-Abeba nem mutat készséget arra, hogy az időjárási körülményekhez alkalmazkodva engedjen át több vizet a tárolójából. Megteheti, ő kezeli a csapot. Kairó évezredekig használta ki a Nílus „adományait”, most mi is kivennénk a részünket – így összegezhető az etióp vélemény.

Egyik fél sem akar engedni, mert az országa jövőjéről van szó. Felkérték az amerikai külügyminisztériumot is, hogy közvetítsen köztük, nem sok eredménnyel. Félő, hogy a Biztonsági Tanács kísérletére is ez vár. A két fővárosnak valahogy csak megállapodásra kellene jutnia, mert a Kék-Nílus környékén közeleg az őszi esős időszak.

Káosz

Az erőművet szinte kivétel nélkül minden etiópiai akarja, egy ország vágyálmai testesülnek meg benne, ráadásul a lakosság sok pénzt is áldozott rá. „Vagyunk olyan erősek, hogy megvédjük az Újjászületésünket” – ez a vélemény járja Addisz-Abebában. Abij Ahmed kormányfő – akit tavaly Nobel-békedíjjal honoráltak azért, mert képes volt lezárni az Eritreá­val évtizedek óta folytatott háborút – két éve kezdett reformjait viszont nem övezi ilyen határozott lelkesedés. A napokban egy oromo nemzetiségű énekes és emberjogi aktivista meggyilkolása váltott ki zavargásokat. Összesen több mint kétszázharmincan haltak meg a tiltakozó akciókban és a temetésen. A múlt hét hétfőn a fővárosban meggyilkolt énekes az egész oromo nemzetség imádott tagja volt, valóságos ikonként tisztelték. A nemzet jelképének számító 34 éves Hachalu Hundessa hangosan ki merte mondani a népének az egymást követő rezsimek általi politikai és gazdasági elnyomását. A 44 esztendős Abij Ahmed kormányfő is oromo.

A merénylők pontosan kiválasztották azt a személyt, akinek halála ilyen érzelmeket tud kiváltani, és etnikai összecsapásba sodorja az országot. A miniszterelnök a hozzátartozóknak kifejezte együttérzését és felkérte nemzettársait, hogy nyugodtan viseljék ezt a csapást. Másnapra Oromia tartomány több városában és Addisz-Abebában is kitörtek a zavargások. Hiába kivételes külföldi elismertsége, Abij Ahmed otthon nagy kihívásokkal néz szembe. Nyugaton úgy ünneplik őt, mint aki negyven hellyel előrehozta országát a demokrácia listáján. Szabadon engedték a politikai foglyokat, érvényesülnek a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogok, a pártok törvényesen működhetnek. Minden adott a demokratikus fejlődéshez, kivéve az etnikai ellentéteket. Különösen nem, ha esetleg azokat külföldről is szítják.