Édenkert

Hetvennégymilliárd köbméter víz, körülbelül negyven Balatonnyi. Ennyi kell majd Afrika legnagyobb vízerőművének feltöltéséhez, amely Etiópia északi határának közelében, a Kék-Nílusnál hamarosan elkészül. A térség országai a létesítmény építése alatt sem tudtak megállapodni, hogy mennyi vizet – vagy áramot – kell Addisz-Abebának biztosítania szomszédai számára. Mivel Egyiptomban a Nílus az élet, Kairóban komolyan elgondolkodtak azon a megoldáson is, hogy lebombázzák az épülő erőművet.

Etióp földműves harckocsi roncsainál. Húsba vágó kérdések Fotó: Kypros Forrás: Getty Images

Az elmúlt évtizedben miért nem tudták a felek megoldani a problémát tárgyalóasztaloknál? Már a tervezés időszakában is volt egyeztetés. Aztán az egyik fél durcás lett, és megszakította a tárgyalásokat. Ez időről időre lejátszódott. A legutóbb Szudán, a harmadik tárgyalópartner állt fel az asztaltól, de épp a hét végén jelezte, hogy visszatér az egyeztetésekhez. Voltak olyan időszakok, amikor nagyon jól haladtak a tárgyalások, ilyen volt az előző szakasz is, de maradtak húsba vágó kérdések. Etiópia bejelentése szerint a következő esős időszakban megkezdi a tározója feltöltését, először majd ötmilliárd köbméter vizet tart vissza.

A három ország arról is vitatkozik, hogy ez mennyi idő alatt valósuljon meg. Etiópiának a legrövidebb idő kellene a teli „kádhoz”, ők négy évet javasolnak. Egyiptom pedig ragaszkodik a nyolc évhez. Talán hét körül találkoznak az álláspontok. Az egyértelmű, hogy Egyiptomnak kevesebb víz fog majd jutni, mint jelenleg. Az asszuáni­ erőmű – ennek a háromszorosát fogja adni az Újjászületés – az egyiptomi vélemény szerint 25 százalékkal, míg az etióp álláspont szerint is 12 százalékkal kevesebb villamos energiát lesz képes termelni. Ezt még kiküszöbölhetnék etióp áramexporttal. Szudán is ebben érdekelt, minél többet akar magának kicsikarni az olcsó áramból.

Az áthidalhatatlannak látszó vita az aszályos időszakban a vízhozamról folyik. A Kék-Nílusból származik Egyiptom évi 56 milliárd köbméteres vízhozamának 85 százaléka. A tudományos szakértők szerint a Nílus völgyében élők tíz százaléka krónikus vízhiánnyal küzd. A lakosság száma 25-30 éven belül megduplázódik, Egyiptom úgy százötvenmilliós, míg Etiópia a kétszázmilliós számhoz közelít majd. Az lehet, hogy Etiópia édenkert lesz, de a többiek kárára. Addisz-Abeba nem mutat készséget arra, hogy az időjárási körülményekhez alkalmazkodva engedjen át több vizet a tárolójából. Megteheti, ő kezeli a csapot. Kairó évezredekig használta ki a Nílus „adományait”, most mi is kivennénk a részünket – így összegezhető az etióp vélemény.

Egyik fél sem akar engedni, mert az országa jövőjéről van szó. Felkérték az amerikai külügyminisztériumot is, hogy közvetítsen köztük, nem sok eredménnyel. Félő, hogy a Biztonsági Tanács kísérletére is ez vár. A két fővárosnak valahogy csak megállapodásra kellene jutnia, mert a Kék-Nílus környékén közeleg az őszi esős időszak.

Káosz

Az erőművet szinte kivétel nélkül minden etiópiai akarja, egy ország vágyálmai testesülnek meg benne, ráadásul a lakosság sok pénzt is áldozott rá. „Vagyunk olyan erősek, hogy megvédjük az Újjászületésünket” – ez a vélemény járja Addisz-Abebában. Abij Ahmed kormányfő – akit tavaly Nobel-békedíjjal honoráltak azért, mert képes volt lezárni az Eritreá­val évtizedek óta folytatott háborút – két éve kezdett reformjait viszont nem övezi ilyen határozott lelkesedés. A napokban egy oromo nemzetiségű énekes és emberjogi aktivista meggyilkolása váltott ki zavargásokat. Összesen több mint kétszázharmincan haltak meg a tiltakozó akciókban és a temetésen. A múlt hét hétfőn a fővárosban meggyilkolt énekes az egész oromo nemzetség imádott tagja volt, valóságos ikonként tisztelték. A nemzet jelképének számító 34 éves Hachalu Hundessa hangosan ki merte mondani a népének az egymást követő rezsimek általi politikai és gazdasági elnyomását. A 44 esztendős Abij Ahmed kormányfő is oromo.

A merénylők pontosan kiválasztották azt a személyt, akinek halála ilyen érzelmeket tud kiváltani, és etnikai összecsapásba sodorja az országot. A miniszterelnök a hozzátartozóknak kifejezte együttérzését és felkérte nemzettársait, hogy nyugodtan viseljék ezt a csapást. Másnapra Oromia tartomány több városában és Addisz-Abebában is kitörtek a zavargások. Hiába kivételes külföldi elismertsége, Abij Ahmed otthon nagy kihívásokkal néz szembe. Nyugaton úgy ünneplik őt, mint aki negyven hellyel előrehozta országát a demokrácia listáján. Szabadon engedték a politikai foglyokat, érvényesülnek a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogok, a pártok törvényesen működhetnek. Minden adott a demokratikus fejlődéshez, kivéve az etnikai ellentéteket. Különösen nem, ha esetleg azokat külföldről is szítják.