Európa előőrse

„Egész Európában két irány között folyik a küzdelem.”

20031013 Forrás: Fotóarchívum

A Pesti Hírlap közli 1920. július 20-án: „A Teleki-kormány megalakult”. Beszámolnak róla: „Gróf Teleki Pálnak több napon keresztül folytatott tanácskozásai befejezést nyertek, […] A kormányzó a bemutatott listát elfogadta és Teleki Pált miniszterelnökké kinevezte.” Úgy méltatják: ismeretes, hogy „ritka tudományos képzettséggel bír és hogy mint a magyar békedelegáció elsőrendű tagja, nagyon komoly, szakszerű munkával vívta ki a diplomáciai világ elismerését. […] Ő tudja legjobban, hogy ma a jó belpolitika egy mederbe fut össze a jó külpolitikával, mert mindkettőben a romokba dőlt ország rekonstrukciójának és nemzetközi cselekvőképességének első föltétele, hogy a jogrend biztossága helyreállítva legyen és a termelőmunka folytonossága megindulhasson.”

A Budapesti Hírlap arról tudósít 21-én: „Teleki gróf miniszterelnök ma már el is foglalta hivatalát, s estére megjelent az egyesült pártban, ahol bemutatkozott, s röviden ecsetelte az új kormány programját, célját, törekvéseit.” Kifejti: „Mi itt előörsei vagyunk Európának és meg kell állanunk a helyünket, mert ha nem, az éppoly veszedelmes volna Magyarországnak, mint egész Európának. Mi tűztük ki először a keresztény és nemzeti irányt és ezen az alapon fegyvertársakat is fogunk találni. […] Tökéletesen összeforrva, egységes erővel egységes frontot kell mutatnunk befelé és kifelé egyaránt.”

A Pesti Hírlap 21-i elemzése: „Egész Európában két irány között folyik a küzdelem – mondotta. A nemzeti és nemzetközi, a keresztény és antikeresztény között. Ebben a küzdelemben Magyarország a legexponáltabb helyet foglalja el Európa keleti szegletében. […] Pontosan megállapítható összefüggés van a Magyarország ellen rendezett bojkott, Kun Béláék megszöktetése és az orosz előnyomulás között. […] Magyarország legközelebbi jövője attól függ, hogy a nagy világküzdelem a két elv, a nemzetköziség és a nemzeti eszme között hogyan alakul?”

A lap 23-án folytatja a gondolatot: „amit ma Teleki Pál kifejtett, homlokegyenesen az ellenkezője annak, amit a Károlyi-kormány és Kun Béla szovjetje cselekedtek. […] Teleki nyugat felé tájékozódik, s azt mondja, hogy a nemzeti eszme oldalán van a helye. Ehhez legföljebb azt lehet hozzáfűzni, hogy a bolsevizmus nemcsak a nemzeti eszmének, hanem a demokráciának is esküdt ellensége, amiből az következik, hogy a bolsevizmus ellen nemcsak a nemzeti eszmét lehet mozgósítani, hanem a demokratikus elveket is. […]

A bolsevizmusnak hadat üzenő nyugati államok talán kezdik már megérteni, hogy a civilizáció védelmében Magyarország megbízhatóbb bástya a keleti barbárság ellen, mint a bennünket környező államok többé vagy kevésbé színt valló bolsevizmusa.”

Az Est lehozza 23-án: „A Neues Wiener Journal a következő, Berlinből kapott tudósítást közli a lap élén: A közrend és közbiztonság állami biztosának közlése szerint Kun Bélát és több más kommunistát, akiket hosszabb idő óta kerestek, ma Swinemündében letartóztatták, mégpedig a Lisboa nevű szállítógőzösön, amely Stettinből érkezett és svéd kikötőbe igyekezett. A kommunisták svéd területen akartak vasúttal Oroszországba utazni. […] Amidőn a hajó befutott a kikötőbe, torpedónaszádok körülfogták és megakadályozták a továbbhaladásban. Egy rendőri különítmény a hajóra vonult és Kun Bélát a többi kommunistával együtt partra hozta.” Hozzáteszik: „Kun Béláék megkísérelték a Lisboa legénységének a fellázítását, ami azonban nem sikerült. A hajó utasait a kommunistákkal együtt a swinemündei internálási táborba szállították, ahol egy Reichswehr-különítmény őrzi őket.”

A Budapesti Hírlap azt írja 24-én: „Berlini hírek szerint külügyi hivatalunk Kun Béláék kiadatását, igen helyesen, azúttal közvetlenül Németországtól kérte. A diplomáciai írásban nyilván eléggé kidomborították, hogy közönséges bűncselekmények miatt üldözött egyénekről van szó, amivel különben a reális német nép józan közvéleménye bizonnyal tisztában van.”

A lap 25-én úgy összegez: „Kortársai közül sokan, akiknek jellem, tehetség, erkölcs és más becses tulajdonságok dolgában az árnyékában sem állhat, mindenestől el fognak temettetni az idők árjától, Kun Béla alakja ki fog állani az enyészetből, mert a világáramlatnak, mely mindent el látszik sodorni magával, ami nem szikla az emberekben, ő egyik elszánt, tettre kész sampionja. […] Mi természetesen követeljük magunknak szegény hazánk e drágalátos gyermekét. Hiszen Magyarország szülte, Magyarország táplálta, s nevelte, ő viszont az ősi Magyarországnak próbálta kitaposni a beleit. Hát hogyne volna hozzá való elévülhetetlen jogunk!”