„A szolgálat pontos volt, az ebéd igen jó, élénk beszéd fűszerezte, ami angol ebédnél igen ritka. Kezdetben itt is szótlanok voltak a vendégek. Végre midőn a beszéd legélénkebb volt, Sir John maga eleibe leereszté mind a két kezét, ujjaira hegyére, úgy hogy azáltal hallható zörej lett. Feléje tekinték, s szemeit ájtattal az ég felé emelve látám. Csendben végezte az asztali imádságot, amely alatt minden vendég lehajtott fővel csendesen volt. Az ima végeztével felkeltek a nőszemélyek, s ki gyümölcsöt, s ki süteményt vett magához, azután egymás után mind kimentek. A nők távozta után felkeltek a férfiak, s mikívülünk két idegeneken, valamennyi hátat fordított az asztalnak, fal hosszat lévén több éjszakai asztaledénnyel ellátva. Kővé vált szoborként állék, nem tudtam hová nézzek, s hová ne. Fellborg [dán vendég] elneveté magát egy kevéssé rajtam, s mosolyogva mondá német nyelven: nicht war, das haben Sie in ihrem Vaterlande nicht gesehen? [Ilyesmit úgy-e, nem látott a hazájában?] Ezen szóra észre jöttem, s reá emlékeztem tüstént mindarra, amit az angol asztaloknál történni hallottam s olvastam. De Sir John figyelmes lett, s felém fordula, bal kezében az éjszakai edényt tartva, s nyílt nadrág elővel, jobbjával karomon fogott, s az ellenében át levő sarokba, azaz a hátom mögött a fal mellé helyezett asztalkához vezete, mondván: a te edényed meg itt van.”
Mielőtt elhamarkodott véleményt mondanánk az ebéd utáni „férfias” jelenetről, idézem Kurucz György ezzel kapcsolatos magyarázatát: „A kontinentális szokáshoz képest furcsának tűnő eljárást […] azzal magyarázza Gerics, hogy a szigetországban az árnyékszék az udvar egyik sarkában található, de egyébként is »az valóságos privátum (a neve is privy)«, s mivel gyakran változik az idő, a vendég könnyedén megázhat és megfázhat, ráadásul a szőnyeget is besározhatja.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!