Vándorló tanárok

Beszámoló a bejárt országok lakói­nak életmódjáról, az utazóinkat meghökkentő tapasztalatokról.

Kurucz György monográfiája 2013-ban jelent meg Festetics Györgyről Keszthely grófja címmel. A mezőgazdasági főiskola alapítója, a magyar iskolaügy és megannyi kulturális, gazdasági vállalkozás támogatója, aki már 1790-ben javasolta, hogy a magyar hadkiegészítésű ezredeket ne vigyék ki Magyarországról, s alapítsanak számukra magyar nyelvű tisztképző iskolát, igazából nem épült be a magyar köztudatba, holott ott lenne a helye Széchenyi István és Wesselényi Miklós mellett. Festetics emlékezetének megőrzéséért a város sokat tesz, és Cséby Géza három éve kiadott A Keszthelyi Helikon – Gróf Festetics György szerepe a magyar művelődéstörténetben című munkája is hiánypótló. Lapjain megjelenik előttünk a Bécsben kegyvesztett gróf, aki a Georgikon diákjainak vizsgáztatásával egybekötött Helikon-ünnepségen kalapját megemelve siet Berzsenyi Dánielt köszönteni. Kalapot – életét és működését megismerve – Festetics György előtt nekünk kellene emelnünk.

Kurucz György idén napvilágot látott munkájában a Georgikon két tanárát, Gerics Pált és Lehmann Józsefet kíséri el 1820 és 1825 közötti nyugat-európai tanulmányútjára. Az 1819-ben elhunyt Festetics György fia, László által útjukra bocsájtott, a szükséges ajánlólevelekkel és persze pénzzel ellátott tanároknak nyolc–tizennégy naponként be kellett számolniuk találkozásaik, a nevesebb gazdaságokban szerzett tapasztalataik eredményeiről, s a Georgikonban hasznosítható szakkönyveket, magvakat, gépleírásokat is postázniuk kellett. A sokrétű tudással felvértezett tanárok kitűnően tudtak németül, franciául, olaszul, latinul, s amikor Gerics Pál Angliába készült átkelni, Hollandiában intenzív angol nyelvtanfolyamon vett részt, amelynek költségeit természetesen Festetics birtokigazgatósága fedezte.

A két tanár beszámolóiban nemcsak szakmai kérdésekről olvashatunk, hanem a mindennapi élet sokszínűségéről is. A bejárt országok lakói­nak életmódjáról, az utazóinkat meghökkentő tapasztalatokról.

Gerics Pál Angliában felkereste korának egyik leghíresebb mezőgazdászát, Thomas William Coke-ot, és meglátogatta az ismert mezőgazdasági szakírót, Sir John Sinclairt is. A skót főnemes rokonszenvesnek talált magyar vendégét a tartalmas szakmai beszélgetés után ebédre is meghívta, amelynek elköltéséről és az azt követő sajátos, de a magyar embert elképesztő „fiziológiai szertartásról” Gerics Pál így számol be:

„A szolgálat pontos volt, az ebéd igen jó, élénk beszéd fűszerezte, ami angol ebédnél igen ritka. Kezdetben itt is szótlanok voltak a vendégek. Végre midőn a beszéd legélénkebb volt, Sir John maga eleibe leereszté mind a két kezét, ujjaira hegyére, úgy hogy azáltal hallható zörej lett. Feléje tekinték, s szemeit ájtattal az ég felé emelve látám. Csendben végezte az asztali imádságot, amely alatt minden vendég lehajtott fővel csendesen volt. Az ima végeztével felkeltek a nőszemélyek, s ki gyümölcsöt, s ki süteményt vett magához, azután egymás után mind kimentek. A nők távozta után felkeltek a férfiak, s mikívülünk két idegeneken, valamennyi hátat fordított az asztalnak, fal hosszat lévén több éjszakai asztaledénnyel ellátva. Kővé vált szoborként állék, nem tudtam hová nézzek, s hová ne. Fellborg [dán vendég] elneveté magát egy kevéssé rajtam, s mosolyogva mondá német nyelven: nicht war, das haben Sie in ihrem Vaterlande nicht gesehen? [Ilyesmit úgy-e, nem látott a hazájában?] Ezen szóra észre jöttem, s reá emlékeztem tüstént mindarra, amit az angol asztaloknál történni hallottam s olvastam. De Sir John figyelmes lett, s felém fordula, bal kezében az éjszakai edényt tartva, s nyílt nadrág elővel, jobbjával karomon fogott, s az ellenében át levő sarokba, azaz a hátom mögött a fal mellé helyezett asztalkához vezete, mondván: a te edényed meg itt van.”

Mielőtt elhamarkodott véleményt mondanánk az ebéd utáni „férfias” jelenetről, idézem Kurucz György ezzel kapcsolatos magyarázatát: „A kontinentális szokáshoz képest furcsának tűnő eljárást […] azzal magyarázza Gerics, hogy a szigetországban az árnyékszék az udvar egyik sarkában található, de egyébként is »az valóságos privátum (a neve is privy)«, s mivel gyakran változik az idő, a vendég könnyedén megázhat és megfázhat, ráadásul a szőnyeget is besározhatja.”

(Kurucz György: „Kedves Hazámfiai, mozdulni kell…” – Georgikoni peregrinatio oeconomica a 19. század elején. Corvina Kiadó, Budapest, 2020, 304 oldal. Ára: 4990 forint)