Kereszt akasztófából

A „festmény” csupán digitális másolat, az eredetiség a mű társaságában kiállított vázlatok által van jelen.

2020. 08. 27. 11:33
Felújítás után megnyitott a Móra Ferenc Múzeum Szegeden. A várban hiányoznak az idegen nyelvű feliratok Fotó: Frank Yvette Forrás: Délmagyarország–Frank Yvette
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Gábor Áron rézágyúja időszaki kiállításon járható körbe az emeleten, ahová Sepsiszentgyörgyről érkezett, ezért a tárlaton a kölcsönadó Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményét is bemutatják. A relikvia kapcsán a székelyföldi hadiiparról, a honvédtüzérségről, az 1848–49-es vonatkozásokról, a másfél évszázad előtti pecsétnyomókról is tájékozódhatunk. Megtekinthetünk egy filmet az ágyúöntésről, láthatjuk Kiss Ernő tábornok nyergét, Bem József sétabotját, portréját, egy keresztet, amely Damjanich János tábornagy akasztófájából készült és több, fogságban készült dísztárgyat.

Felújítás után megnyitott a Móra Ferenc Múzeum Szegeden. A várban hiányoznak az idegen nyelvű feliratok
Fotó: Délmagyarország/Frank Yvette

A legnagyobb várakozás a régi Móra Ferenc-emlékszobát felváltó kiállítást kísérte. A tárlat formatervezése ugyan modernre sikeredett, de nem mindig lehet tudni, hogy az égig érő fák törzsére applikált „kütyük” mire valók, mit tudnak, használhatók-e bármire is, mit kell rajtuk megnyomni vagy betolni, hogy történjen valami. Ebben az esetben nem kaptunk segítséget.

A tapogatózást a megvilágítás elégtelensége is súlyosbította. A tárlat szép, de rejtély, miért erőlteti a „zöld” Móra Ferencet, és miért fontos, hogy szabadkőműves volt, ha ez a státusán semennyit se változtat a kiállítás szerint. Tisztázatlan, mi célt szolgál a galéria, azonkívül, hogy lépcsőzésre kötelez.

A szemlét a szegedi vár megmaradt épületrészében zártuk, ahol a Tisza-parti város helytörténetéről rendeztek be új kiállítást. Ebben a település legkorábbi tanújeleitől a nagy árvíz utáni újjáépítésig kalauzoltak el az installációk, olyan megállóhelyekkel, mint a sötét középkor, a török idők, a hírös szegedi boszorkányperek, a vidéket rettegésben tartó betyárok. Hasznos időtöltésként a látogató kiderítheti, boszorkány-e, s ha igen, mi vár rá, a börtöncellán áthaladva pedig átélheti, milyen napokig összezárva lenni egy seregnyi patkánnyal, fémes csikorgással ráerősítve a borzongásra. Kár, hogy a feliratok többnyire egynyelvűek, így a magyarul nem értő külföldi turista ugyanannyi tudással távozhat innen, amennyivel érkezett.

Az sem ártott volna, ha a kiállítás kurátorai megpróbálják elhelyezni városukat a magyar és az egyetemes történelemben, de legalább a régióba belepasszítani.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.