Miklós Péter
a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója, az Emlékpont intézményvezetője
A történelmi témákat nézve s az egyes korszakot vizsgálva arra juthatunk, hogy a középkorban a nomád népek betöréseivel, a korai újkorban az iszlám török hódításokkal szemben volt kénytelen védeni a nyugati keresztény világot a – nemegyszer nádszáltörékeny és olykor területileg is megosztott – magyar állam.
A modernitásban előbb a kommunista szovjet birodalom területi, társadalmi, ideológiai és politikai téren egyaránt expanzív törekvéseivel szemben kellett föllépni, amelyhez később a német nácizmus elleni párhuzamos küzdelem is társult: új elemként, hiszen a konzervatív és a keresztény gondolkodók által „faji újpogányságnak” nevezett nemzetiszocializmus Nyugat felől „támadt”.
Két pogány
A kuruc idők óta jól ismert „két pogány közt egy hazáért” jelszó is új értelmet nyert az 1900-as évek közepén. Hiszen míg az 1500–1700-as években a német (illetve Habsburg) imperializmus és a török megszállás fenyegetése között kellett megőrizni a magyar nemzeti és keresztény értékeket, addig a huszadik században a kommunista Szovjetunió és a náci Németország közép-európai hatalmi törekvéseivel szemben volt szükséges ezen értékeket és tartalmakat továbbadni. Sajátos gondolkodásmód alakult ki a magyar politikatörténetben és a hazai eszmetörténetben. Sok gondolkodónk vélte ugyanis úgy, hogy a magyarságnak nem kell választania valamelyik, a korszakban divatos és/vagy erős ideológiai irányzat – legyen az például a liberalizmus, a polgári radikalizmus, a kommunizmus vagy éppen a nácizmus – közül, hanem a saját útját kell járnia. Ennek az elgondolásnak részben a Szent István-i magyar állam üzenete volt az alapja, vagyis az, hogy mind Kelettől, mind Nyugattól eltérő a keresztény magyarság egyéni és közösségi, szellemi és tárgyi öröksége.
E gondolkodók közé tartozott a nyolcvan éve elhunyt Pethő Sándor is. Külföldi egyetemi tanulmányai után történészi hivatása mellett újságíróként és szerkesztőként számos lap munkatársa volt. Politikai publicisztikáit – amelyek a műfaj remekműveiként ma is szép és élvezetes olvasmányok, s amelyek hatalmas műveltségről, ugyanakkor jó stílusérzékről is árulkodnak – áthatja a magyarság nemzeti értékei és érdekei, valamint az európai keresztény szellemiség melletti kiállás megingathatatlan szándéka. Közéleti tevékenységét legitimistaként kezdte, s keresztény alapon a monarchiát tartotta az ideális államformának, ugyanakkor – a korabeli magyar legitimista elithez hasonlóan (amelynek nagy részét a katolikus főpapok tették ki) – úgy vélte, hogy a magyar trón betöltésére kizárólag a Habsburg családnak van joga.