A Magyarország szeptember 8-án halálra ítélt magyarokat mentő erőfeszítésekről számol be. „A tavasszal alakult meg Budapesten Bihar vármegye megszállott területének törvényhatósága, amely elnökéül és vezetőjéül Hoványi Géza udvari tanácsost, volt országgyűlési képviselőt választotta meg. […] A legnagyobb és legnehezebb feladatául tűzte ki, hogy Csécsi-Nagy Imre huszárezredes, Cserey alezredes és Jankovich Tihamér járásbíró kivégzését megakadályozza, akiket tudvalevőleg a román törvényszék ítélt halálra. Azzal vádolták őket, hogy a kommunizmus bukása után szabadságforradalmat szerveztek Bihar megyében, és ki akarták verni Biharból a románokat. Bár ezt semmi kézzelfogható bizonyíték nem támogatta, a románok mégis a legsúlyosabb ítéletet hozták. […] Memorandumot szerkesztettünk – mondotta Hoványi –, melyet idegen nyelvekre fogunk lefordítani és amelyeket az összes külföldi missziókhoz megküldünk.”
Végre megoldást találnak az elszakított országrészekből menekülő családok ügyére, akik kénytelenek a pályaudvarokon, vagonokban lakni – ír erről Az Est szintén 8-án. „A vagonlakók elhelyezését az idő, a korai hideg is sietteti, s becsületbeli kérdése az országnak, hogy akiket magyarságuk miatt kiűztek, legalább biztos fedél alá kerüljenek.” Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi miniszter elmondja a lapnak: „Egy korábban kiadott rendeletemhez képest augusztus 1. óta csak a vagonlakók számára utal ki lakást a lakáshivatal. […] Minden reményem megvan arra, hogy november elsejéig minden vagonlakó biztos hajlék alá kerül.”
A Magyarország 8-i riportja a lakáshivatal egy napjáról fest képet. „Pont tíz órakor megnyílik a bíró ajtaja, és a bíró kikiált a folyosóra. – Lágymányos utca húsz! Férfiak és nők vegyesen, mintegy tíz ember, tör utat magának a túlzsúfolt folyosón a bíró szobája felé. […] Záradékul még súlyosabb igényekkel jelentkezik valaki. Egy kapitány özvegye, akinek férje meghalt a hadiszolgálatban, s aki négy gyermekével maradt özvegyen. A románok kiutasították, és két hónap óta a Nyugati pályaudvar egyik vagonjában lakik, és oly rettenetes küzdelmet folytatott a nyomorúsággal, hogy belebetegedett. Két nappal ezelőtt írást kapott az üzletvezetőségtől, hogy a vagont szeptember 10-ig ürítse ki, különben kilakoltatják. Az özvegy kapitányné így négy gyermekével szeptember 10-én nem is az utcára, hanem a sínekre kerül. A bíró berekeszti a jegyzőkönyvet, és a felek aláírják.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!